A spanyol kultrendező bámulatos és bődületes koktélt kavart boszorkánykonyhájában egy bibliai történet apokrif értelmezéséből kiindulva.

„Akkor látván Júdás, a ki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harmincz ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek, Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad. Ő pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; és elmenvén felakasztá magát. A főpapok pedig felszedvén az ezüst pénzeket, mondának: Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára”

– így hangzik Károli Gáspár míves magyarításában az a korai lélektani dráma, amit Máté evangélista, az első igazi keresztény szépíró örökített meg.

Az, hogy ez az ősi történet a huszonegyedik században tömegkulturális produktumok – jelen esetben egy HBO-s gyártásban készült spanyol sorozat – középponti problematikájának a magját képezheti, az újtestamentumi mitológia erejét és érvényességét bizonyítja. Álex de la Iglesia, aki iránt kétségkívül elfogult vagyok – olyan remeklései okán, mint a 800 golyó vagy az Egy őrült szerelem balladája –, nem először nyúl a bibliai Gonosz evilági megtestesülésének témájához: egyik korai filmje, A Fenevad napja, amely kultstátuszra tett szert, hasonló alapmotívumból indul ki, mint a 30 ezüst, csak aztán ez utóbbi egészen másfelé kanyarodik, és nem csak a téma kifejtésének időtartama, a sorozatjellegből fakadó részletezési lehetőség miatt. Olvasd tovább a Filmtetten!