Mundruczó Kornél finom érzékenységgel vezet végig egy gyermek elvesztésének mindent megváltoztató fájdalmán első amerikai filmjében, a Pieces of a Woman-ben.

Szinte már közhelyszámba megy az a megfigyelés, hogy míg arra, aki elveszíti a szüleit vagy a házastársát, van szavunk (árva és özvegy), addig arra, aki a gyerekét veszíti el, nincs. Ez a minden ízében természetellenes, gyakran tabuként kezelt állapot áll Mundruczó Kornél rendező és Wéber Kata forgatókönyvíró első amerikai, a hazai elutasítás után a Netflix és Martin Scorsese által felkarolt filmje, az önéletrajzi ihletésű, eredetileg színdarabként megírt Pieces of a Woman középpontjában. A mű pedig nem csupán a témaválasztásban, hanem annak feldolgozásában is szabálytalan, tabudöntögető lett. Míg az utóbbi évek legsikeresebb, anyai gyásszal foglalkozó filmjei, a Három óriásplakát Ebbing határában és a Sötétben egy-egy bűntény kapcsán a bosszú lehetségessége meg az igazságtalanság köré építetettek árnyalt és megrázó drámát, a Pieces of a Woman a hétköznapok talaján marad, érzékenyen és finoman közelít a hőseihez, miközben éteri ködbe vonja a gyász profán és emelkedett pillanatait. Olvasd tovább a Filmtetten!