Hiába szól a brit történelem egyik legjelentősebb régészeti felfedezéséről, a Netflixen debütáló Ásatás kellemesen visszafogott alkotás, ami nemcsak az archeológia és a brit kultúra rajongóinak csalhat mosolyt az arcára és könnyet a szemébe. Simon Stone filmje fellengzősség nélkül beszél életről, halálról és az egész emberi civilizációról.

A 1939-es Suffolk megyei ásatás folyamata – mely során a Basil Brown által vezetett kutatócsapat egy angolszász hajósírra bukkant – John Preston 2007-ben publikált történelmi regényében elevenedett meg először részleteiben. Ebből írt forgatókönyvet Moira Buffini, amit aztán az ausztrál származású Simon Stone álmodott nagyvászonra – pontosabban inkább a tévéképernyőre, ugyanis a Netflix égisze alatt valósult meg a projekt. Bár a talált leletek fontossága felbecsülhetetlen, a történet első ránézésre nem kívánkozik mozgóképre: Indiana Jones-filter nélkül a régészet nem éppen a legdinamikusabb és látványosabb szakma, maga az ásatás háttértörténete pedig nem tartogat izgalmas konfliktusokat és fordulatokat. Stone ahelyett, hogy mindenáron hollywoodi eposzt akarna faragni belőle, megtalálja a szépséget az eseménytelenségben, és pont ezzel tud mégis grandiózussá válni a történet. Olvasd tovább a Filmtetten!