Az 1995-ös Casino után a mozi egyik „fenegyereke” újra a hidegháború utáni Amerika alvilágába nyúl, de a tőle megszokott merészséghez ezúttal egy érett, rezignáltabb hangnem társul. Bár a három és fél óra játékidő emberpróbálónak tűnet, Robert De Niro ismerős narrátori hangja egyből a hatvanas évekbe repít, a film előrehaladtával pedig egyre kevésbé akarunk visszajönni onnan. Martin Scorsese legújabb filmje összes előző gengeszterfilmjének kollektív emlékezete.

A film alapjául szolgáló I heard you paint houses című regényben a falakat pirosra festik, és általában vérrel. Charles Brandt könyve Frank Sheeran bérgyilkos köré épül, aki háborús veteránból az olasz maffia emberévé, majd szakszervezeti vezetővé avanzsált. A Franket alakító Robert De Niroval nem karrierje elején járó, fiatal Johnny Boy-ként találkozunk. Ellenkezőleg, a történet a jelenből, egy idősek otthonából indul: Frank kezén arany pecsétgyűrű, kerekesszékben ülve, gyakran cinizmussal meséli évtizedeken átívelő karriertörténetét. A halálhoz közeledő Frank flashbackjeiből ismerjük meg a férfi sorsfordító döntéseit, de a hatvanas évek Amerikájának politikai helyzetéről is éles képet kapunk. Belelátunk Frank apafigurája, Russell Bufalino (Joe Pesci) maffiózó afférjaiba is, valamint Jimmy Hoffa (Al Pacino) szakszervezeti vezető sorsán keresztül a Kennedy-gyilkosságra is lehetséges válaszokat kapunk. Olvasd tovább a Filmtetten!