Egy kicsit lélektani dráma, egy kicsit skandináv thriller és nagyon eredeti. A kolozsvári rendező bemutatkozója túlmutat az elvárásokon.

Magány, ismétlődés, és egy hosszú, traumatikus év. Felméri Cecília filmje 2018 tavaszától kezdve egy éven keresztül forgott és a premier fél év csúszása ellenére is kijelenthető, hogy feldolgozott témáit nehezen lehetett volna jobban időzíteni. Egy váratlanul aktuális alkotás. Közönségfilmnek semmiképp sem nevezhető, de kétségtelen, hogy jelenleg többünkhöz szól, mint azt valószínűleg készítése során a rendező gondolta volna.

Bence (Bogdan Dumitrache) és Janka (Kiss Diána Magdolna) együtt magányosak. Korábbi életükben biológiát tanítottak egy általános iskolában, majd úgy döntöttek, hogy elköltöznek a férfi apjától rámaradt horgásztóhoz és új életet kezdenek. Távol a civilizációtól – és annak minden luxusától, kezdve a térerővel – saját helyüket keresik, miközben kapcsolatukat próbálják egyben tartani, ami egyre nehezebbnek bizonyul. A kolozsvári rendező első nagyjátékfilmje közel sem karrierjének első rendezése és ez tisztán érződik is. Kifinomult dramaturgiai érzékkel és a filmes eszköztár beható ismeretével navigálja a cselekmény ladikját az érzelmek taván. Olvasd tovább a Filmtetten!