Jasmila Žbanić ezúttal nem a boszniai háború okozta traumákat, és az örökre nyitva maradt sebeket vizsgálja, mint ahogy tette azt korábbi filmjeiben (Szerelmem, Szarajevó; Úton), hanem a konfliktus egyik legvéresebb és legkegyetlenebb eseményével, a srebrenicai mészárlással néz szembe egy nő történetén keresztül.

1995 júliusában a szerb köztársasági hadsereg benyomul az azelőtt biztonsági zónának kikiáltott Srebrenica városába, a civil lakosság pedig a közeli ENSZ-bázisnál próbál menedéket találni, sokukat azonban egész egyszerűen nem engedik be. Aida (Jasna Đuričić) itt dolgozik tolmácsként és a családja (férje és két fia) is a bázison kívül reked, végül némi furfanggal sikerül őket bejuttatni a látszólag biztonságot jelentő bázisra. Közben tárgyalások kezdődnek az ENSZ és a szerb főparancsnok, Ratko Mladić (Boris Isaković) között, aki megígéri, hogy aki akar, sértetlenül távozhat, még segít is kimenekíteni a civileket. Buszok érkeznek a bázishoz, az ENSZ-békefenntartók pedig tehetetlenül és tétlenül nézik, amíg Mladic emberei elkezdik elszállítani az embereket, különválasztva a férfiakat és a nőket. Aida közben mindent megtesz, hogy megmentse férjét és fiait. Olvasd tovább a Filmtetten!