Miért nézzünk kórházas sorozatot? Lehet-e még újdonságot vagy új megközelítést találni ebben a díszleteiben és jelmezeiben szegényes, viszonylag szűk műfaji és tematikai skatulyában a Dr. House, A Grace klinika, a Charité, A birodalom és megannyi, változó színvonalú társuk között és után, hiszen mindegyre felbukkan egy-egy újabb (és többnyire felejthető) széria, amit ugyanebbe a süllyesztőbe lehet belepakolni? Nos, lehet, ha az alkotók mindennapjaink bő egy éve kísértő valóságából táplálkoznak. A New Amsterdam története ugyan nem a Covid-19-cel kezdődött – ki (rém)álmodott volna erről 2018-ban? –, de a széria évadonként képes volt megújulni és újraértelmezni önmagát, legfrissebb folyamában pedig a minden egyes nézője által friss élményként/traumaként megélt világjárványt feldolgozni.

Az NBC legújabb, New Amsterdam című kórházas sorozata múlt kedden zárta a harmadik évadját (az első kettő elérhető a Netflixen is). Eleinte úgy tűnik, semmivel sem tud többet, mint egy Grace klinika (ami maga sem épp egy csúcspont a műfajban): a címszereplő nagyvárosi kórházban jönnek-mennek a betegek, orvosaik megpróbálják kideríteni, hogy mi bajuk, s szerencsés esetben kikúrálni őket; közben a dokik közül is kiemelkedik néhány figura, akinek a magánéleti gubancai be-begyűrűznek a kórházi munkájukba, s ezáltal kap a drámai sorozat olykor szappanoperaszerű története egy második síkot. A New Amsterdam első részeiből az is azonnal kitűnik, hogy nem lesz itt egy olyan zseniális szereplőnk, amilyen Dr. House volt, akinek az erős, egyszerre kiállhatatlan és imádnivaló személyiségére, éles elméjére és maró cinizmusára krimibe illősen izgalmas (orvosi) nyomozásokat lehetne felfűzni, s ezzel elvinné a hátán a teljes, sok évados sorozatot – de hát Ryan Eggold sem egy Hugh Laurie… és szerencsére nem is kell annak lennie. Sőt, ennél élesebb ellentéte sem lehetne, hiszen szinte melodrámai figura.

Ryan Eggold orvosa, a bociszemű Max Goodwin a New Amsterdam nevű New York-i közkórház orvosigazgatója. Jelmondata a „How can I help?” („Miben segíthetek?”), és ezt orvosi és intézményvezetői minőségén túl, a társadalom egésze felé is alkalmazza. Hatalmas szíve szinte szétveti a kórház falait és a képernyőt, hiszen szájbarágós nevéhez híven az abszolút Jóra törekszik és minden csatájában győz is. Azzal van szerencsénk, hogy már a sorozat legelső részében rákkal diagnosztizálják. Ettől, a betegségétől válik érdekessé a szereplő, de magánéleti síkon is fejlődésen megy át a három évad során (egy széthulló házasság küzdelmei vs. egyedülálló szülő helyzete vs. egy új kapcsolat beteljesülése).

Nem létezik egyébként New Amsterdam nevű kórház New York-ban (ez volt hajdan a település holland gyarmatosítók választotta neve), de van valós mintaképe: a New York-i Bellevue kórház, ahol a jelenetek egy részét is forgatták, ráadásul Max Goodwin figuráját is részben Eric Manheimerről mintázták, aki a Bellevue orvosigazgatója volt 15 éven át, és Twelve Patients: Life and Death at Bellevue Hospital című önéletírása szolgált a forgatókönyv alapjául. A projektbe íróként és producerként bevont Manheimer is megküzdött a rákkal, és egyensúlyoznia kellett saját egészsége, a rábízott intézmény vezetése és betegei – köztük a tévésorozatban is megjelenő Rikers-szigeti elítéltek, illegális bevándorlók, Wall Street-i cápák – ellátása között. (Létezik egyébként egy azonos nevű kórház Guyanában, de ez már tényleg véletlen egybeesés.) Olvasd tovább a Filmtetten!