Mi a közös a szegény emberben és gazdag társában? Egyikük élete sem szórakoztató. S ezért míg az egyik nyomorúságának és szűkölködésének elfelejtésére a porban kezd játszani, a másik kielégíthetetlen telhetetlenségétől menekülve keresi a játék izgalmát. A Netflix szájbarágós társadalomkritikája pörgős, feszült – játékra hív, hogy míg a fogyasztási vágyra redukált emberek viadalát figyeljük, mi magunk is a fogyasztói társadalom termékével legyünk kiszolgálva.

A koreai félszigetet egyre nagyobb nemzetközi figyelem övezi, kiváltképp a 2019-es Élősködők után, ami történelmet írva nyert Oscart, példázva a koreai hullám felívelő sikerét. Az utóbbi években a távolkeleti országban amerikai mintára szervezték át a filmgyártást, a filmeket hollywoodi módszerrel, ám koreai ízlésvilágra formálva készítik. A Netflix saját gyártású dél-koreai sorozata, a Squid Game – Nyerd meg az életed a jelenség legújabb termése, egy hónap alatt a szolgáltató legnézettebb sorozatává válva.

A túlélőshow-ra emlékeztető történetben komoly anyagi problémával küszködő emberek kapnak felhívást, hogy felfoghatatlanul nagy pénzösszegért részt vegyenek életük játékban, csak néhány koreai gyerekjátékot kell megnyerniük. A részvétel azonban súlyos következményekkel jár: a versenyekről nem egyszerűen kiesnek, a veszteseket kivégzik. Így egy mérleg közepén találják magukat, ahol szánalmas életük és egy jobb jövő reménye között kell állandóan döntést hozni. A Squid Game ennél jobban nem bonyolít, a kilenc epizódon át húzódó történetben felmerülő problémákat annyira didaktikusan tárják elénk, hogy egy néző se maradhasson le az értelmezés kijelölt ösvényéről. A mélyutazás helyett az érthetőséget választja. Tőmondatokban fogalmaz. Olvasd tovább a Filmtetten!