A Kolozsvári Magyar Napok alatt Cinema Taverna című programsorozattal nyílt meg a magyarnapozós közönség előtt az Erdélyi Mozgóképmúzeum – a rendezvény keretében Xantus Gábor Kallós Zoltánról szóló portréfilmjét vetítették. Idegen fődre ne siess – A Mezőségtől a Gyimesekig Kallós Zoltánnal című alkotás harminc évnyi anyagból válogat a néprajzkutató életéből.

Magángyűjteményünkből állt össze ez a kis múzeum – mondta el Xantus Gábor filmrendező az eseményen. A kolozsvári filmgyártás mintegy százesztendős múltra tekint vissza, elég, ha csak a Janovics Jenő-féle filmstúdióra gondolunk. Még alig beszélhetünk a századelőn filmgyártásról, Kolozsváron abban az időben elkészült legalább 70 játékfilm, bár a műfaji kategóriák értelemszerűen nem különültek még úgy el, mint ahogy manapság, ennek ellenére színpadi-színházi színészekkel dolgoztak.

Xantus Gábor oktatói pályáján tapasztalta azokat a hiányosságokat, amelyekkel a fiatal filmesek szembesülnek, így például pontosan a kolozsvári némafilmgyártás témája kapcsán érezte szükségesnek, hogy edukatív céllal hozzon létre egy emlékhelyet, amely megismerteti az Erdélyben élőket a filmes múlttal. „Sokan próbáltak lebeszélni minket arról, hogy itt mi mozgóképmúzeumot létesítsünk, nem álltak mellénk. Szakmai elhivatottságból és szorgalomból mégis megcsináltuk, erre hivatkoztunk, mégis az elindulási folyamatban gáncsoskodás is történt. Valószínűleg nem nekünk kellett volna létrehoznunk ezt a múzeumot, arra is gondoltunk. A szépséghibája a történetnek azonban az, hogy az anyag, amiből az egész áll, nálunk van” – vallott az indulásról a filmrendező. A helyszínkeresés alatt találtak rá erre a 15. századi pincehelyiségre, amely a jelenlegi TIFF-ház alagsorában található.

A projektet Koós Ferenc cégvezető is felkarolta: a bukaresti játékfilmgyártás fénykorának egyik legkiválóbb hangmérnökeként vonult be a köztudatba. Koós Ferenc mecenatúrája nélkül nem tudták volna ezt a teret létrehozni – mondta el Xantus. Az öt évig üresen álló pincetermet először hatékonyan renoválni kellett, mivel mindenhonnan hullott a vakolat és tele volt porral-pókhálóval. Két hónapig kemény munka folyt annak érdekében, hogy a mostani körülmények létrejöjjenek és élvezhessük ennek eredményét. Sajnos a pincehelyiség nedvességtartalmának kellő csökkentése továbbra is nehézséget okoz, ami a múzeumban kiállított gépek és kamerák állapotának nem kedvez, ezért megeshet, hogy ennek a kiállításnak az épület csak ideiglenesen fog tudni helyet adni.

Xantus Gábor Kallós-filmjének vetítése előtt elmondta: sorsfordító találkozásként tekint arra az alkalomra, amikor először került kapcsolatba Kallós Zoltánnal. A hetvenes évek elején megjelent Kallós-kötet, az Új guzsalyam mellett dedikációja adta a portréfilm címének egy részét is, amely nem más, mint egy gyimesi ének kezdete – a néprajzkutató a közös ügy érdekébe ajánlotta könyvét az ifjú filmesnek.

Kallós Zoltán életútja megpróbáltatásokkal és szenvedélyes munkával teli: a film harminc év leforgása alatt készült, részletek egy-egy gyűjtési útjáról, melyek alatt láthattuk őt magnetofonnal a kezében olyan jeles népzenészekkel, mint például Zerkula János. A cigányul is folyékonyan beszélő Kallós sokszor a feketetói vásár keretében szerezte be azokat a népművészeti tárgyakat, amelyeket megőrizni kívánt az utókor számára. Gyimesi és moldvai tartózkodása alatt számos archaikus imát, dalt és szólást rögzített annak ellenére, hogy a nyolcvanas években csángókat is megfélemlítették és megtiltották nekik, hogy fogadják Kallóst (akár baráti, ismerősi viszony keretében is). A csángók kutatása mellett a Mezőségen végzett gyűjtéseiről híres néprajzos a táncházmozgalom meghatározó alakjává vált, aki a rendszerváltás után is folytatta munkáját, és visszatért szülőfalujába, Válaszútra.