Érdemes meglátogatni az Erdélyi Történeti Múzeum középkori és kora újkori lapidáriumát, de nem azért, mert politikai cirkusz vette körül, hanem mert az újonnan (megint) megnyitott kőtár csodaszép.

Újra megnyílt, és ezúttal nyitva is maradt az Erdélyi Történeti Múzeum középkori és kora újkori lapidáriuma Kolozsváron. A tárlat története akkor került címlapokra, amikor tavaly, október 30-án ünnepélyes keretek között megnyitották, majd másnap üzemzavarokra hivatkozva bezárták. Legalábbis ez volt a hivatalos álláspont.

A kevésbé hivatalos verzió szerint Emil Boc, Kolozsvár polgármestere kifogásolható stílusban tette szóvá a közintézmény menedzserének, hogy a tárlatból hiányoznak a város római jellegét bemutató kőemlékek, így nincs eléggé nagy hangsúly fektetve az „őshonos román kultúrára”. A későbbiekben az intézmény mendezsre, Marcu Felix Florin a Szabadság megkeresésére tagadta mindezt, elmondása szerint a lapidátiumot azért zárták be, mert egy nagyobb, átfogóbb tárlatot kívánnak nyitani. A magyarázat már akkor gyanúsnak tűnt, hiszen a kőtár évekig zárva volt, ha a bővítés lett volna a cél, rengeteg idejük lett volna rá, ám bármennyire szerettük volna elérni akkor a múzeum vezetőségét, hogy tisztázzák mindezt, ők inkább a hallgatást választották.

Nemrégiben azonban újra megnyílt a lapidárium. A Múzeumok Éjszakája programsorozat keretében már látogatható volt, ám ez alkalommal sem polgármester, sem kulturális miniszter nem volt jelen. Nyilván egy második nagy felhajtás már mindenkinek kellemetlen lett volna, így szép csendben, mindenféle különösebb beharangozás és ünneplés nélkül vált újra látogathatóvá a középkori és kora újkori kőtár, amelyet így végre nekünk is volt szerencsénk meglátogatni.

Az első következtetés, amelyet már az első terembe belépve le lehetett vonni, az nem más, mint hogy mennyire sajnálatos, hogy a tárlat a politikai cirkuszok összefüggéseiben „tett szert hírnévre”, hiszen ez a gyűjtemény csodaszép, különleges, a koncepció modern, látványos, és nyugdjon meg mindenki: nincs tele dákoktól származó leletekkel. Mutatjuk hát a lapidáriumot, és azt is, hogy milyen hatással volt a gyűjteményre az állítólagos perpatvar. A kiállítást Mihály Melinda művészettörténész vezetésével jártuk végig.

Kapcsolódó

Hallgat, mint a sír a kolozsvári történeti múzeum: nem tudni, miképpen alakítják át a megnyitott és egy nap után bezárt lapidáriumot

A síppal-dobbal-nádihegedűvel, polgármesterrel és kulturális miniszterrel megnyitott kiállítást másnap üzemzavarokra hivatkozva bezárták.

kiállítás átszervezés politika régészet nyomásgyakorlás Erdélyi Történeti Múzeum

A kőzépkori és kora újkori kőtár gyűjteménye a 19. század második felétől kezdett összeállni az Erdélyi Múzeum Egyesület keretein belül működő érem- és régiségtáron kezelésében. A közönség legelőször 1903-ban láthatta, majd 1913-ban egy része átkerült a mai épületbe. 1929 és 1933 között hozták aztán át a még hátramaradt darabokat, így vált újra teljessé a gyűjtemény, ám csupán 1950-ben kezdték rendszerezni, tematikus csoportok szerint elrendezni a hatalmas anyagot. Az 1989-es forradalom után a múzeum kiállításaiból eltüntették a kommunista propaganda elemeit, viszont a két kőtár, a középkori és kora újkori, valamint a római kori lapidárum változatlan maradt. Az érdeklődők száma fokozatosan csökkent, így az igazgatóság egy idő után úgy döntött, hogy bár hivatalosan nem zárják be, nem teszik látogathatóvá a gyűjteményeket.

Körülbelül 6–7 éve merült fel a gondolat, hogy ezzel a gyűjteménnyel foglalkozni kellene. A termekben komoly statikai problémák merültek fel, a földszinten és a pincében is megroskadtak a boltozatok, amelyek így sürgős megerősítésre szorultak. Ezekkel a javításokkal együtt a teljes teremsor felújítására is sor került, így újra előtérbe helyeződött a kőtár anyagának kérdése: a szakemberek rendszerezni, és újra látogathatóvá akarták tenni a kiállítást. A munkálatok elkezdődtek, ám mivel 30 éven át lakat alatt tartották, a gyűjtemény elemei nagyon rossz állapotba kerültek, hamarosan pedig kiderült, hogy az összes faragványt restaurálni kell, ezek költségeit pedig a múzeum jórészt saját zsebből állta.

A kiállítást részlegesen átrendezték azzal a céllal, hogy egyértelmű tematikus csoportok szerint rendeződjön az óriási anyagmennyiség. Az első két teremben kaptak helyet a síremlékek, a harmadiktól a tizedik terem az építészti emlékeket mutatja be, majd az utolsó a középkori emlékekről készült gipszmásolatok gyűjteményének ad otthont. Így alakult tehát a középkori és kora újkori lapidárium sorsa az elmúlt időszakban. Számos szakember példátlan munkájának eredményeként, legjobb formájában nyílhatott meg 2023. október 30-án a kiállítás, melynek ünnepi eseményén nem véletlenül volt jelen sem a kulturális miniszter, sem a polgármester. Valóban páratlan gyűjtemény. Aztán másnap bezárt.

Most újra látogatható. Egy ajtó választja el a római kori kőtártól, ám minden előzetes feltételezéssel szemben egyáltalán nem vonták össze a kettőt, sőt, még a megnyitóik sem egyszerre voltak. Mindkét lapidárium a saját koncepciója szerint állt össze, és különösebb összefüggésben nincs köztük.

Mi változott tehát, mi lett az eredménye az októberi perpatvarnak? Nos, annak, aki botrányra, történelemhamisításra és háttérhatalomra számított, az most igazán csalódott lehet. A kőtár változott október óta, ez tény és való, hiszen mit Mihály Melinda művészettörténésztől megtudtuk, valóban nem voltak reprezentálva korábban a román közösségek. Itt megjegyezném, hogy ez valahol érthető, hiszen tényleg nem sok kőemlék őrzi az akkoriak emlékét, de a lapidárium üzemeltetői kellőek okosak voltak ahhoz, hogy ezt a problémát egy nagyon egyszerű, és végül is egyáltalán nem ördögtől való módszerrel küszöböljék ki: összegyűjtöttek néhány olyan faragványt abból a korból, amely a román közösségeket is reprezentálja, elhelyezték őket a kiállítás anyagi között a tematikus csoportok szerint, és kész.

Van természetesen néhány, amely mintha-mintha kilógna egy kicsit a tárlat címében meghatározott időintervallumból, de ha nagyon szigorúan vesszük, a barokk kövek jó része sem éppen újkori. Valószínűleg egy ennyi csúsztatást és változtatást még a szakemberek sem tartottak megbocsájthatatlan árulásnak, így mindamellett, hogy – amennyiben tényleg ez volt a probléma – a polgármester úr most már nyugodtan alhat, végre újra látogatható ez a valóban különleges és értékes kiállítás.

A termek falain amúgy román nyelvű panók magyarázzák a látottakat, ám az egyes elemek mellé kihelyezett táblácskák három nyelvűek (román, magyar és angol), a beolvasható QR-kód segítségével pedig a hosszabb szövegek magyar és angol változatai is elérhetővé válnak.

Következtetésképpen: a lapidáriumot látogassa meg mindenki, akit érdekel ez a kor, a kőemlékek és Erdély történelme. A rossz reklám is reklám alapon mostanra a legtöbb emberhez eljuthatott a kiállítás híre, erre a hullámra pedig ezúttal nem hiba felülni és hagyni, hogy a kíváncsiság arra sodorjon minket, hiszen összességében mindenkinek, aki ezen a projekten dolgozott, jár az elismerés: a kiállítás valóban csodaszép.