Tavaly októberben nyitották meg az Erdélyi Történeti Múzeum középkori és kora újkori kőtárát. A több mint 600 elemből álló változatos tárlat, melynek anyagát a 19. század óta gyűjtik, harminc év után vált újra látogathatóvá, de mindössze egy napig. A síppal-dobbal-nádihegedűvel, polgármesterrel és kulturális miniszterrel megnyitott kiállítást másnap üzemzavarokra hivatkozva bezárták. Találgatások, különböző elméletek és vélemények láttak azóta napvilágot az okokról és ezek hátteréről, a múzeum azonban mélyen hallgat. Heteken át hiába kerestük az illetékeseket kérdéseinkkel, válaszra sem méltattak, aztán amikor személyesen is elmentünk a múzeumba, megígérték, hogy válaszolnak. De ez is csak ígéret maradt.

A múzeumi vezetőség hallgatása csöppet sem kedvezett annak, hogy eloszlassa azokat a kételyeket, amelyeket többen is megfogalmaztak az ominózus ünnepélyes megnyitó után. Akkor ugyanis Kolozsvár polgármestere, Emil Boc olyan beszédet mondott a dákoromán kontinuitás mítoszát éltetve, amelyért a rendszerváltás előtti időkben különleges kitüntetés járt volna. A kőtár anyaga azonban egészen másról árulkodott, nem tükrözte a Kolozsváron és Erdélyben „ősidők óta” itt élő románság épített örökségét, s egyesek szerint éppen ez lett a veszte a kiállításnak: a városvezető nyomására zárhatták be az alig megnyílt kiállítást, hogy átszervezzék, s a tárlat jobban illeszkedjen a kincses város vezetője által felvázolt történeti síkba.

A feltételezést cáfolhatta volna a múzeum vezetősége, de nem tette meg, sőt azt sem árulta el, milyen változtatásokra van szükség az újranyitásig, illetve hogy pontosan mik is voltak azok az „üzemzavarok”, amelyek miatt oly gyorsan be kellett zárni a hónapokig, évekig gondosan, szakemberek által előkészített tárlatot.

Mi is volt a probléma?

A történet tavaly októberben kezdődött, amikor is harminc év után újra megnyitották az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum több mint 600 elemet számláló középkori és kora újkori lapidáriumát. Az ünnepélyes megnyitón részt vett Kolozsvár polgármestere, Emil Boc, valamint Raluca Turcan kulturális miniszter is. Az eseményt követő napon azonban a múzeum kiadott egy közleményt, mely szerint „üzemzavarok” léptek fel, a kőtárat bezárják. Így szólt a hivatalos magyarázat. A nem hivatalos oldala a történetnek az, hogy egybehangzó sajtóértesülések szerint az avatóünnepségen Kolozsvár polgármestere kifogásolható stílusban tette szóvá a közintézmény menedzserének, Marcu Felix Florinnak, hogy a tárlatból hiányoznak a város római jellegét bemutató kőemlékek.

Ciprian Firea kolozsvári művészettörténész a Gazeta de Cluj portál megkeresésére pedig egyenesen kijelentette: a kőtárat igenis azért zárták be, mert Emil Boc polgármester elégedetlenségét fejezte ki amiatt, hogy a kőtár nem tükrözi az „őshonos román kultúrát”.

„Én tanúja voltam a megnyitó különös pillanatának. Raluca Turcan miniszter asszony beszéde meglehetősen rendben volt, Kolozsvár jelenlegi polgármesterének beszéde viszont teljesen ötlettelen, és mintha Ghoerghe Funar korából származott volna. El sem hittem, mennyire megváltozott az egykor mások felé nyitott, az Erdélyt és Kolozsvárt meghatározó kulturális sokszínűség felé forduló Emil Boc, akit épp ezért választottak újra többször is... A lényeg, hogy a polgármester összezavarja a dolgokat. A középkori és kora újkori lapidárium bezárásával nem tesz semmilyen szolgálatot Romániának vagy a románságnak, bár úgy tűnik, a cél nem is ez, hanem a polgármester a nacionalista közvéleményt akarja megcélozni. A románság római eredetének hangsúlyozása éppenséggel nem rossz dolog, sőt az észszerűség határain belül nagyon is jó. De ha egy mai román azt hiszi, hogy több köze van az ókori rabszolgatartó pogány társadalomban élő, rendszerint Szíriából, Észak-Afrikából vagy Illíriából, nem pedig a római birodalom más tájairól – Itáliából, Rómából, ahogy azt az átlagos »funarióta« álmodja – érkezőhöz, mint a 16. századi Adrianus Wolphard (vagyis Enyedi Adorján – szerk. megj.) kolozsvári lakoshoz, akkor nem nagyon figyelt a történelemórákon” – fogalmazott.

Egy nagyobbat akarnak

Azt, hogy valóban Emil Boc polgármester záratta volna be a kőtárat, Marcu Felix Florin múzeummenedzser a Szabadság megkeresésére azonban pár hete tagadta, hogy így lenne. Mint mondta, a tárlatot csak „ideiglenesen zárták be”, és a hírekkel ellentétben a polgármesternek semmi köze nem volt hozzá. „Nem is lehetett volna, hiszen az intézmény nem a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal, hanem a bukaresti művelődési minisztérium hatáskörébe tartozik” – magyarázta.

Emil Boc kifogásolható megnyilvánulását nem kommentálta, azt azonban elmondta, hogy a kiállítás azért lett bezárva, mert egy „nagyobbat, bővebbet, átfogóbbat” akarnak megnyitni. Amire egyébként bőven lehetett volna alkalmuk, hiszen hosszú évekig zárva volt, így adódott volna idő az „átfogóbb” tálat előkészítésére. Az egy napig megnyitott kiállítást egyébként elismert szakemberek hosszú ideig tartó előkészítő munkáját dicséri, és információink szerint szakmai berkekben is zavart keltett, hogy külső (értsd: politikai) nyomásra változtaniuk kell a tárlat anyagán.

Az elhallgatást választották

Az eset miatt természetesen mi is próbáltuk elérni az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeumot. Arra lettünk volna kíváncsiak, hogy egészen pontosan mik voltak azok az „üzemzavarok”, amelyek miatt a megnyitó után egy nappal be kellett zárni a lapidáriumot, hogyan javítják ki ezeket a hibákat és pontosan mikor számíthatunk az újranyitásra. Feltettük volna továbbá a kérdést, hogy milyen változtatásokat terveznek a kőtár anyagában, illetve igaz-e, hogy ezek a változtatások Emil Boc polgármester nemtetszése miatt kell bekövetkezzenek.

Miután heteken át többször sikertelennek bizonyultak a telefonos és e-mailes megkereséseink, pénteken személyesen mentünk el az intézménybe, melynek titkárságán tájékoztattak, hogy – munkaidőben – sem az igazgató, sem a menedzser nem elérhető, mindketten „szakmai ügyeket intéznek” a múzeum falain kívül. Ugyanakkor miután leadtuk az összes létező elérhetőségünket, megígérték, hogy felveszik velünk a kapcsolatot és válaszolnak kérdéseinkre. Cikkünk megjelenéséig ez nem történt meg.