Magyarországi és erdélyi egyházüldözés a hosszú hatvanas években címmel tartottak tudományos és pedagógiai programbemutatót a kolozsvári ferences rendház refektóriumában hétfőn délután. Az esemény a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, az Erdélyi Frences Rendtartomány, valamint az Erdélyi Múzeum Egyesület együttműködésében jött létre azzal a céllal, hogy alaposabban megismerhessük azt a küzdelmet, mely az emberek lelkéért folyt a hatvanas évek diktatúrájában.

Különleges programbemutatót és kiállításmegnyitót szerveztek hétfő délután a kolozsvári ferences rendház refektóriumában. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB), az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) és az Erdélyi Ferences Rendtartomány együttműködésében egy olyan program ismertetését hallgathatták meg az érdeklődők, melynek célja, hogy feltárja a hatvanas évek diktatúrájának keresztény egyházak ellen folytatott küzdelmét és azok ellenállását, hiszen, ahogy a NEB elnökasszonya is fogalmazott: ezek a közösségek mégis éltek.

A ferences rendház refektóriumában kihelyezett panókon korabeli fényképek, levelek, lehallgatási jegyzőkönyvek és ezekhez mellékelt magyarázatok kaptak helyet. Mindnek ugyanaz az üzenete: a kommunista diktatúra mindent megtett azért, hogy az egyházi közösségeket felszámolja, a papokat koholt vádakkal bíróság elé állítsa, a fiatalokban pedig a csíráját is elfojtsa a kereszténységnek. Habár a tények önmagukban egyszerre szomorúak és felháborítóak, a kiállítás mégis pozitív töltetű: a közösségek éltek, és mindenki igyekezett megtalálni amódját annak, hogy ez így is maradjon.

A vendégeket Arató György, a NEB tudományos titkára köszöntötte, majd Urbán Erik ferences tartományfőnök ünnepi beszéde következett. Mint mondta, ezek az események azért is kiemelkedően fontosak, hogy ne feledkezzünk el újra és újra megemlékezni azokról, akik akár az életük árán is hűségesek voltak. Mint fogalmazott, ennek a korszaknak a bemutatása nyomatékosítja, hogy ugyan a kommunizmus sok kegyetlenséggel járt, rengeteg embert próbáltak elhallgattatni, mégsem tudott fennmaradni, és ez a hűségnek és a gerincességnek köszönhető. Mint mondta, minden ilyen rendezvény arra tanít bennünket, hogy ne féljünk szembenézni a múlt személyes és kollektív tragédiáival, mert „a világot nem a vakvégzet irányítja”, a gyerkeket pedig békére és jóságra kell nevelni.

Grezsa Csaba főkonzul elmondta, napjainkban létezik egyfajta attitűd és beszédforma, ami nem más, mint a felejtés és a nosztalgia kultúrája. Hajlamosak vagyunk elfeledkezni vagy épp nosztalgikusan visszanézni olyan időszakokra, melyek objektíven is rossznak ítélhetők. A kommunizmus célja az volt, hogy a lelkeket elvegyék, a közösségeket megszüntessék, nekünk pedig kötelességünk harcolni azért, hogy ez többé ne történhessen meg.

Az esemény következő részeként Földváryné Kiss Réka, a NEB elnökasszonya mutatta be a tavaly útjára induló programot, melyről úgy fogalmazott, hogy mind a fizikai, mind a virtuális térben hatalmas utat járt be. Kiemelte, hogy a kiállítás létrejötte és sokak számára elérhetővé tétele is pont egy olyan bizalmi hálónak és kapcsolatrendszernek köszönhető, mint amilyeneket a diktatúra fel akart számolni. Mint mondta, a NEB feladata, hogy feltárja a kommunista diktatúra működésének mechanizmusait, ezen belül is nagy hangsúlyt fektetve az egyházüldözésre. A most bemutatott program azért is kiemelkedő, mert nem a nyílt erőszakra és terrorra fekteti a hangsúlyt (melyet már olyan sokszor és sok helyen láttunk), hanem a „bomlasztásra” és a „küzdelemre a lelkekért”. A kiállítás az abból a korból fennmaradt dokumentumokból, az egyházak hagyatékából, valamint családok személyes történeteikből és képeikből épült fel. Mind-mind egy dologra mutatnak rá: habár a nyílt terror ekkor már nem volt olyan kegyetlen ezen a téren, az emberek tudattalan befolyásolása, megfélemlítése és zsarolása annál inkább.

Földváryné Kiss Réka hangsúlyozta, habár a rendszer mindent megtett, hogy gátolja a keresztény értékrend terjedését, ezek a közösségek mégis éltek. A cél most nem más, mint hogy a programot bővítsék az anyaországi helyzet mellett erdélyi történetekkel is. A projekt fejlesztésében közreműködik az EME, a ferences rendtartomány valamint az erdélyi katolikus, református, evangélikus és unitáius egyházak is. A kutatómunka már jórészt kész van, most az ezeket bemutató tablók elkészítése következik. Kérik, akinek van bármilyen története, fényképe, családi anekdotája ebben a témában, küldje el nekik, hiszen a történelmet a résztvevőktől ismerhetjük meg leginkább.

Dr. Nagy Mihály Zoltán történész, a Bihar megyei állami levéltár főlevéltárosa kiemelte: ez egy olyan téma, melyről fontos, egészen pontosan muszáj beszélni. Ez egyfajta emlékezetpolitikai program, és éppen ellentétesen működik, mint a kommunizmusban. A nemzetbiztonság nem felfedte és beazonosította az ellenséget, hanem megteremtette azt azáltal, hogy egyházi propagandának minősített mindent, amely valójában csak becsülettel elvégzett munka volt, például ha egy pap misézett. Mint mondta, ez a kiállítás arra világít rá, hogy ne csak azt lássuk, hogy milyen volt az egyházüldözés, hanem ennek a hatására is figyeljünk. Nézzük meg azt, hogy minden szörnyű körülmény ellenére milyen volt a vallásgyakorlás, a közösségi emlékezet, hogy tudták megélni az emberek a hitüket ilyen szörnyűségek közepette is. Mint mondta, tekintsünk úgy a témára, mint egy közösségi traumafeldolgozásar – szükségünk van rá.

A témáról és a programról bővebb információk a Nemzeti Emlékezet Bizottsága honlapján találhatók.