Kézdivásárhelyen öt múzeum található, a legnagyobb az Incze László Céhtörténeti Múzeum, de szintén a város ügykezelésébe tartozik a Bogdán Fényképészeti Múzeum és a Patikamúzeum is. Ezenkívül két látogatható, magánkézben lévő múzeum működik, egyik az Olga Babagyűjtemény és a Gyűjtemények Háza. Ez utóbbi egy impozáns kollekció mindenféle gyűjthető holmiból: gyűszűktől lakatokig, zsebórától jelvényekig mindent tartalmaz, de külön, gyönyörűen berendezett terem van az 1848-as szabadságharc emlékének szentelve. Ugyanakkor itt található Európa egyik legnagyobb, látogatható Kinder-figura gyűjteménye, emellett több ezer golyóstollat, illatszeres, sörös stb. üvegholmit lehet megcsodálni, de van egy többgenerációs gyógyszerészeti kiállítás is. A házat Beke Ernő vezeti, akivel az elmúlt évekről és a jövőbeli tervekről beszélgettünk.

– Milyen évet zárt a tavaly a Gyűjtemények Háza?

– Már januártól beindult a 2023-as esztendő, hiszen a látogatók az év első napjaiban érkeztek, ugyanakkor január derekán megkezdődött az Iskola másként és csoportokban érkeztek a gyerekek, a tanárok és a gyerekek nem hagyják ki a házat, hiszen itt is sok mindent láthatnak és hallhatnak, főleg olyasmiket, ami a tananyagban nem fellelhető, vagy éppen a történetek egy másik oldalát ismerhetik meg. Legyen szó az aradi 13 vértanú kivégzéséről, Gábor Áron halálának a körülményeiről, vagy épp a segesvári csatában eltűnt Petőfi Sándor további sorsáról.

Ismertetem a valódi ágyúöntőket is, hiszen bár Gábor Áron nevét asszociálják ezzel, de valójában Turóczi Mózes, vagy épp Dummel Ferdinánd nevét kell kiemelni, a berecki hős ugyanis csatázás közben nem ágyúöntéssel foglalkozott. Ezekről az 1848-as teremben egyórás előadást szoktam tartani.

Tehát látogatók tavaly is sokan voltak, jóllehet én pár hónapot betegágyban voltam, helyettem a családtagok segédkeztek, de így is ötezernél többen lépték át a küszöböt. Voltak köztük visszatérő látogatók, Tatabányáról például a szakállas embert keresték volna, ez nagyon jól eső érzés volt.

Begyűrűzött a technika is. Panni unokám készített pár videót, ezt feltöltötte a Tik-Tokra. A mozsarakról szóló kisfilmet több mint 65 ezren tekintették meg, de a többit is harmincezernél többen, és pozitívan fogadták, kommentelték.

Egyébként a látogatók részéről egy negatív kritika született a vendégkönyvben, februárban járt itt valaki, nagyon tetszett a gyűjtemény, viszont hideg volt a termekben és beírta, hogy megfázott. Sajnos a nyugdíjam nem engedi meg, hogy ezt a sok termet folyamatosan kifűtsem…

– Most mekkora területen van a gyűjtemény és hány darabot tartalmaz?

– A pincével együtt hatszáz négyzetméter van berendezve, azt lehet mondani megteltünk. Van is sértődés, mert érkeznek ide, hogy adnának régi rádió- és tévékészüléket vagy éppen bútordarabot, és el kellett utasítsam. Nincs hely számukra, bár a fiam eszi a fejem, hogy rendezzük be a padlást is, de az már az én erőmet meghaladja. Kisebb holmik a mai napig kerülnek be a gyűjteménybe, csak a Kinder-barlang részére tavaly többszáz darabos felajánlás érkezett, azok katalogizálása most zajlik.

Ahogy ezt sikerül véglegesíteni, és az új példányok is közszemlére kerülnek, akkor egyedül a Kinder-figura gyűjtemény túllépi a tízezres példányszámot. A házban egyébként mintegy ötvenezer tárgy van kiállítva, ezeket eddig több mint 52 ezren tekintették meg.

– Melyek a kiállítás fő részei?

– A házba nincs belépti díj, és fényképezni is ingyen szabad. Ha valakinek van annyi ideje, akkor egy magyarázatokkal teletűzdelt „körút” három és fél órát vesz fel. Ezt az udvartérben kezdjük Zandirhám, a székelyek főrabonbánja szobrával, illetve a város általános történelmével, majd a lépcsőházban lévő Attila-szobor következik, amely mellett ott van a hun király tanításainak 107-es listája is.

Ez után a folyósón lévő kinagyított képeslapok következnek, ezekről a régi Kézdivásárhely köszön vissza. A következő teremben voltak korábban az időszakos kiállítások, most épp a saját ásvány- és kőgyűjteményem szemlélhető meg márciusig.

Ezt az úgynevezett vasterem követi, itt vannak kiállítva a székely furfanggal készített lakatok és zárak, külső-belső világítótestek, mozsarak, vasalók, kiskanalak, öngyújtók, a világháborús emléktárgyak és még sok más apróság. Itt sokan lecövekelnek, nagyon tetszik a gyűjtemény. A látogatóknak oda is adok egy-egy lakatot, hogy nyissák ki…

A következő teremben vannak a jelvények, kitüntetések, zsebórák és ceruzahegyezők, de van emléksarok Kézdivásárhely atlétáinak szentelve.

Amikor olyan kedves vendégek vannak, azoknak ráadás az irodámba bemenni, ott a fejet meg kell hajtani, mert van egy láncocska fejmagasságban. Meg szoktam kérdezni, hogy miért hajtanak fejet? Persze nem tudják, de akkor felhívom a figyelmet a magyar szent korona másolatára: előtte hajtottak fejet… Aki nagyon kedves látogató, az beleülhet nagyanyám 1800-as években készült foteljébe, ami szintén egy huncut bútordarab.

A következő megállóban az 1300 gyűszűből álló gyűjteményt, a négyszáz darabos ékszer- és varródoboz-kollekciót lehet megtekinteni, majd következik az 1848-as szabadságharc terme.

Ezt követi a pincében a golyóstoll- vagy ahogy én nevezem birongyűjtemény, a Kinder-barlang, az üveg- és a gyógyszerészkollekciókat felvonultató termek.

– A Kinder-barlang egy különleges része a háznak. Van-e még ekkora gyűjtemény a környező országokban?

– Magyarországon van ennél nagyobb példányszámú Kinder-gyűjtemény, de az országban nem tudok. Sőt, ha van is más országban nagyobb gyűjtemény, az nem látogatható, nincs úgy közszemlére helyezve. Óriási munka az apró játékfigurákkal bánni, katalógus szerint azonosítjuk és rendszerezzük a figurákat.

A Kinder-játékok egyébként 1974-től indultak világhódító útjukra, az első figurák egy darabból voltak, és kézzel voltak festve. A nagy siker után kezdték darabokban forgalmazni a figurákat. Itt a legrégebbi Kinder-figura 1976-ból származik, egy kézzel festett, egy darabból álló törpe.

Azt mondanám, hogy Európában is ritka ebben a formában a kollekció. Idén érkezett az 53-ik országból, Új-Zélandról egy háromgyerekes család, ők is nagyon csodálkoztak rajta. Tört románsággal beszéltek, rákérdeztem, hogy kik, kiderült, hogy az új-zélandi férfi Romániából nősült.

A Kinder-barlangban az idősebbek visszajutnak a gyerekkorukba, a gyerekek meg keresik a kedvenc figurájukat. Aztán vagy megtalálják, vagy nem… Kinder-figurából 30.500 félét adtak ki eddig, ezek egyharmada megvan nálunk.

– A pince másik fele nemrég bővült a patikagyűjteménnyel…

– A pince baloldali részének az első termében vannak a férfi és női parfümös üvegek, egy közülük a nagyanyámé volt, a mai napig őrzi az illatot, bár üres a kis palack. Azzal csináltam a Covid-tesztet: aki megillatolta és érezte a kölnit, az átment a teszten… Női kölnivizes üvegcséből van négyezer darab. Annyi van, hogy már márkánként tudtuk osztályozni.

Érdekességképpen mondom el, hogy a kis üvegek egy részei úgy vannak csoportosítva, hogy azokból kijönnek a régi székely színek, így a piros és fekete, a magyar nemzeti zászló és Erdély színei is. Ez a nagyterem a Hobbi Cserebere Klub gyülekezési helye is. A következő teremben van a szifonos, sörös, mézes, boros, tejes, joghurtos és más üvegeket felvonultató kiállítás. Majd egy kerek ajtót elgördítve jutunk be a gyógyszerészeti részlegre. Itt hat generációs kellékek vannak felsorakoztatva, a régi patikusok felszerelésétől a napjainkig.

Ezek nagy része néhai Constantinescu Karolina és néhai Jarosiewitz Imola gyógyszerészek munkaeszközei voltak, 2021 februárjában felajánlás révén kerültek a Gyűjtemények Házába. Időbe telt kialakítani a méltó helyiséget számukra, de most már megcsodálhatóak ezek az eszközök. Akkor más volt ez a szakma is. Régen a gyógyszereket kikeverték, ma a gyógyszerészek sajnos csak bolti elárusítók, minden készen kapható. Szintén ebben a teremben kapott helyet a több mint nyolcszáz darabos, kristályból készített pálinkáspohár-kollekció, egy szintén ugyanekkora klasszikus pálinkás-pohárgyűjtemény, a borosszervízek. Minden polcon van egy-egy érdekesebb pohár, ezeket a ráérősebb vendégeknek meg is mutatom.

– Hogyan tovább?

– Kisebb dolgokat továbbra is gyűjtünk, ahogy említettem a nagy tárgyakat nincs hová tenni. Az adományozóknak emléklapot adok át. Kiállításokat továbbra is tervezünk, mert a negyedéves kiállításaink nagy sikernek örvendenek. Olyasmiket állítunk ki, ami eddig nem került közszemlére, de szívesen fogadunk olyan személyeket is, akik meg akarják mutatni a kollekcióikat a nagyközönségnek. Az ásványkiállítás után az után a magyar királyságbeli, az Osztrák-Magyar Monarchia korszakából származó és a román papírpénzeket helyezem közszemlére, szintén a saját kollekciómból.