A Háromszék nagyasszonyaként is ismert báró Szentkereszty Stephanie által alapított egykori Erzsébet Árvaleány-nevelő Intézet, a jelenlegi Közösségi Szolgáltatási Központ fennállásának 150-ik évfordulóját ünnepelte október 12-én. Ez alkalomból csütörtökön este könyvbemutatóra és kiállítás-megnyitóra került sor az Incze László Céhtörténeti Múzeumban.

Teltházas volt az esemény a kiállítóteremben, melynek falait ez alkalommal a tehetséges képzőművészként is tevékenykedő Szentkereszty Stephanie eredeti munkái és más alkotásainak másolatai díszítették. Bemutatásra került a Tóth Szabolcs Barnabás által szerkesztett, a sepsiszentgyörgyi Háromszék Vármegye Kiadónál frissen megjelent Szentkereszty Stephanie Emlékkönyv név- és helynévjegyzékkel ellátott, bővített és javított kiadása.

A jelenlévőket dr. Dimény Attila, a múzeum vezetője köszöntötte, aki maga is társszerzője a több tanulmányt magába foglaló kiadványnak. Elöljáróban elmondta: a kerek évfordulón megjelent kötet egy 2013-ban megjelent kiadvány második, bővített kiadása. „A háromszéki humanitárius intézményeknek a létesítése 150 év távlatából elképzelhetetlen báró Szentkereszty Stephanie hathatós munkája nélkül. Ma az Erzsébet Árvaleány-nevelő Intézetet ünnepeljük, viszont 1874-ben az ő ügyködésével az öregeknek is menhelyet sikerült nyitni. Szentkereszty Öregotthonként indult, majd egy kicsivel később a kézdivásárhelyi, akkori Rudolf Kórház megnyitása is nagyban kötődik az ő nevéhez. Mindenkép a mai esemény főszereplője báró Szentkereszty Stephanie” – mondta az intézmény vezetője.  

Tamás Sándor, a háromszéki önkormányzat vezetője felszólalásában felidézte azt az úttörő munkát, amit a bárónő okos és művelt nőként elvégzett. „Amikor az Árvaleány-nevelő Intézet alapítása felmerült, két város, Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely versenget érte, és tudják mi győzött? A lelkesedés és a hozzáállás, nem féltétlenül a pénz. A városvezetés és a polgárok egyként álltak az ügy mellé, vállalták, hogy tíz árva gyermeket felnevelnek. Ilyen biztos indulás után következett az anyagi háttér megteremtése. A bárónő személyes kapcsolatai révén és nyilván a nemes ügy felmutatásával kérte és bírta adakozásra mindazokat, akikhez bekopogott. Még Erzsébet királynét is megnyerte szívügyének támogatására. Egy év alatt annyi pénzt sikerült összegyűjtenie, hogy 1873. október 12-én megnyithatta kapuját a Háromszék Megyei Erzsébet Árvaleány Nevelő Intézet” – mondotta Tamás Sándor, aki a bárónő többi, közel kéttucatnyi alapítványával kapcsolatos érdemeit is hosszasan ismertette.

A bárónő, mint rátermett menedzser

Bálint Olga, az utódintézmény vezetője, a Báró Szentkereszty Egyesület elnöke kifejtette: a bárónő mindössze 29 éves volt, amikor bámulatos energiával és kitartással közéleti munkához kezdett. „Annak ellenére, hogy szülei hagyományos úri életformát szántak neki, más utat választott” – mondotta Bálint Olga. Hozzátette: modern szóval élve a bárónő munkájában felfedezhető egy rátermett vezető menedzseri képessége.

„Szigorúan követte az általa létrehozott intézmények külső, a látogatók általi megítélését. Munkatársait éppúgy megdorgálta, ahogy időnként megdicsérte őket, ezáltal további munkára buzdítva, ösztönözve őket. Gondolkodására jellemző volt, hogy hosszú távú célokat fogalmazott meg, olyanokat, amiket a munkatársai vállalni sem mertek” – hangsúlyozta.

Tóth Szabolcs, a kiadvány szerkesztője az emlékkönyv struktúráját és a szerkesztéssel kapcsolatos érdekességeket emelte ki, elmondva, hogy miként jutottak hozzá pótlagos, értékes információkhoz a bárónő életével kapcsolatosan. „2013-ban kilenc tanulmány gyűlt össze és jelent meg az első kiadásban. Már akkor felmerült bennem a gondolat, hogy egy ilyen kötetben helye lenne az önéletrajznak is” – magyarázta, majd ismertette a Szentkereszty család történetét. A tanulmányok kapcsolódnak a bárónő széleskörű tevékenységéhez, de van egy művészettörténeti rész is, Dobolyi Annamária dolgozta fel a mecénás ezzel kapcsolatos munkásságát.

Ezt követően dr. Dimény Attila és Pénzes Loránd ismertették az általuk jegyzett tanulmányokat. A felszólalók sorát Szebeni Zsuzsa, a Liszt Intézet vezetője zárta, aki elmondta: személyes érintettsége is van, hiszen zágoni születésű, sa bárónő családja is zágoni kötődésű, de ugyanakkor a Liszt Intézet vezetőjeként is megtiszteltetés volt számára a kiállítás megszervezése. „Végigjártuk azokat a helyeket, azokat a templomokat, ahol a bárónőnek az a szándéka, hogy az oltáregyletek az egyházi kegyesség jegyében gyarapodhassanak, megvalósult” – mondotta, arra célozva, hogy a Szentkereszty Stephanie több oltárképet is festett más egyéb munkái – például csendéletek – mellett.

„Tudtuk, hogy ez nem egy egyszerű feladat, hiszen nem minden esetben volt lehetséges, hogy szép reprodukció készüljön, de igyekeztünk, ugyanakkor volt olyan kép is, amit eredetiben hoztunk el, hogy a kiállítás teljes legyen” – mondotta. A kiállítás tartalmazza a kézdivásárhelyi múzeum hét Szentkereszty-festménye mellett a zágoni plébánia, a kantai Szentháromság plébánia és a Szentkereszty Stephanie Alapítvány által kölcsönzött munkákat is. A tárlat november 12-ig látogatható.