banner_sMBIsrBw_GOOGLE_970x250_2.gif
banner_nwQSwVIi_GOOGLE_728x90.gif
banner_5A50eRU8_GOOGLE_300x250.gif

Valóban attól tart a románok kétharmada, hogy Magyarország elszakítja Erdélyt?

Megszólalt a héten az Azonnaliban Antal Róbert-István, a portál erdélyi munkatársa és annak a friss bukaresti közvélemény-kutatásnak az eredményeiről számolt be, mely szerint a románok több mint kétharmada attól tart, hogy elveszíthetik Erdélyt, illetve csaknem ugyanennyien úgy ítélik meg, hogy a magyar állam megengedhetetlen módon avatkozik be Románia belügyeibe. E felmérésnek egy további, nem kevésbé meglepő konklúziója az, miszerint a válaszadók döntő többsége szerint Oroszország és Magyarország célja az, hogy a román állam gyenge legyen.

E meghökkentő következtetések értelmezésére Antal felkérte egyik legismertebb tudós-szakemberünket, Kiss Tamás szociológust, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársát, aki rámutatott: érdemes az ominózus közvélemény-kutatást „a helyén kezelni” és annak adatait maximális fenntartással fogadni, mert „a felmérést egy román szélsőjobboldalhoz köthető intézet készítette, a magyarellenességet vizsgáló egyéb kutatások nem ilyen képet mutatnak.” Ehhez hozzáteszi: már csak ezért sem tartja reálisnak ezeket a félelmeket, mert saját vizsgálódásai azokat semmilyen formában nem igazolták vissza.Az Azonnali cikkének nyitóképe l Fotó: Azonnali/Fortepan/Dobóczi Zsolt

Ezelőtt egy hónappal ebben a rovatban ismertettük a Válasz Online-nak azt a cikkét, melynek szerzője Vörös Szabolcs annak igyekezett utánajárni, hogy vajon mi lehet annak a hátterében, mely szerint a bukaresti INSCOP közvélemény-kutató intézet a nemzeti elfogultsággal kapcsolatos felmérése nyomán arra a következtetésre jutott, hogy minden második román attól tart, hogy Magyarország el akarja csatolni Erdélyt.” Részletekre terjedően bemutattuk, hogy a kolléga, annak rendje és módja szerint meg tett minden tőle telhetőt és a megdöbbentő jelenség magyarázata érdekében a legilletékesebbhez, a közvélemény-kutató cég vezetőjéhez fordult a kérdéseivel, továbbá kikérte az ügyben két ismert hazai szakember, egy kolozsvári magyar és egy bukaresti román szociológus véleményét is.

A riportból végül kiderült: az INSCOP riasztó következtetését indokolt fenntartással kezelni, sőt… Ennek oka végtelenül egyszerű: a felmérés vonatkozó kérdését – rácáfolva a tudományos igényű kutatások módszertanára – eleve rosszul fogalmazták meg. Másképpen nem is alakulhatott volna ki egy olyan értelmezhetetlen és ellentmondásos társadalmi pillanatfelvétel, mely szerint például – mint joggal rámutatott Claudiu D. Tufiș, a Bukaresti Egyetem oktatója – a románok fele egyetért egy olyan „őrült állítással”, hogy Magyarország Erdély megszerzését akarja, közben pedig „tízből kilencen értenek egyet azzal, hogy Romániának meg kell védenie a területén élő kisebbségek jogait”.

Mindezt annak okán kényszerültünk felemlegetni, mert a megkérdőjelezett hitelességű INSCOP-kutatás után viszonylag hamar egy másik, a hivatkozott tematikát szintén kiemelten kezelő felmérés eredményei is napvilágot láttak április utolsó napjaiban, ami ismét borzolja a kedélyeket két országban is. Ráadásul ennek a közvélemény-kutatásnak, mely szerint a románoknak immár nemcsak fele, hanem egyenesen már a kétharmada retteg attól, hogy Magyarország elszakítja Erdélyt, a tudományos igényességét – legalábbis látszatra – már csak azért se lehetne megkérdőjelezni, mert a friss kutatást végző intézet közvetlenül kötődik az ország ez ügyben legilletékesebb fórumához, a Román Tudományos Akadémiához.

A legfőbb tudós testület égisze alatt működő bukaresti LARICS intézet (a betűszó az Információs Hadviselést és Stratégiai Kommunikációt Elemző Laboratórium kacifántos nevet viselő elemzői műhely román elnevezésének a rövidítése), mely küldetésnyilatkozata szerint „a hazai és külföldi eseményeket valamint a nemzetközi sajtót vizsgálja az ”információs hadviselés” tekintetében” továbbá „egyedülálló forrás és erőforrás a politikai döntéshozók számára”, – április 12 és 23 között egy reprezentatívnak tekintett közvélemény-kutatást végzett.

A Politikatudományi és Nemzetközi Kapcsolatok Intézetével (ISPRI) együtt folytatott kutatás során, melynek megrendelői nemzetközi óriáskonszernek, a DAMEN hajógyár, a Lockheed Martin védelmi- és repülőgépgyártó, valamint a brit-svéd AstraZeneca gyógyszergyártó voltak, az ország összes megyéjéből összesen 1000 főt kerestek meg telefonos lekérdezéssel, figyelve a nemi, foglalkozási és iskolázottsági bontásra is. Állításuk szerint a 95 százalékos megbízhatóságú és maximum 3 százalékos hibahatárt megengedő kutatást a Nemzeti Statisztikai Hivatallal is leellenőriztették.A LARICS „tudományos elemző műhely” honlapjának nyitóoldala l Képernyőfotó

Ennek a felmérésnek volt az egyik kulcskövetkeztetése, hogy a románok több mint kétharmada (pontosabban 66,2 %) tart attól, hogy Magyarország Erdély megszerzésére törekszik. Mivel ez az újabb román vészharangkongatás a hazai mellett magyarhoni sajtóban is visszhangot kapott, az Azonnali portál erdélyi munkatársa, Antal Róbert-István arra vállalkozott, hogy nemcsak bemutatja a kutatás fontosabb eredményeit, hanem rákérdez az egyik legismertebb tudós-szakemberünknél, Kiss Tamás szociológusnál, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársánál: ő miként értelmezi ez a riasztó adatot, illetve felmérés több más, szintén állítólagos lakossági magyarfóbiáról tanúskodó következtetését?

Mint olvashatjuk a Tényleg attól tart a románok kétharmada, hogy Magyarország elszakítja Erdélyt? című cikkében, a LARICS legfőképpen biztonságpolitikával foglalkozik, ezért felmérésükben mindenekelőtt a román lakosság személyes és állambiztonsági érzetét kívánták megtudakolni. Eszerint a megkérdezettek nagy többsége (43 %) szerint Románia 2004, vagyis a NATO-hoz való csatlakozás óta védett leginkább egy külföldi agresszióval szemben, mindössze 6 százalékkal (37 %) voltak kevesebben azok, akik szerint az ország a kommunista korszakban volt a legnagyobb biztonságban. Mintegy 9 % voksolt a Ceauşescu-diktatúra és a NATO-ba való belépés közötti időszakra, míg közel 6,5 % számára a két világháború között időszak volt Románia számára a legbiztonságosabb. 

A kutatás kitért az intézmények iránt érzett lakossági bizalom kérdésére is. Legnagyobb bizalmat a hadsereg élvezi, mivel a válaszadók 72,6 %-a szerint az jól végzi a munkáját és csak 25,9 % szerint nem. Az elégedettség versus elégedetlenség top listája ezt követően így alakult: 2. Egyház: 57,5 % – 41 %, 3. Külügyminisztérium: 50% – 44, 8 %, 4. S.R.I.: 49 % – 41,2%, 5. Kórházak: 48,2 % – 50,9 %, 6. Csendőrség: 47,4 % – 51,5 %, 7. Rendőrség: 41,6 % – 58%, 8. Államelnöki Hivatal: 39,7 % – 59%.

Az elemző műhely kutatása vizsgálta különböző állam- és kormányfők nemzetközi szereplését is. Az ő esetükben arra kérdeztek rá, hogy az illető inkább a béke, vagy a háború embere. A béke bajnokának Emmanuel Macron francia elnököt tartották a legtöbben (82,4 %), az ezüstérem Klaus Iohannisnak jutott (78,7 %), a bronzérmes pedig a brit miniszterelnök, Boris Johnson lett. Tőlük meglehetősen lemaradva Angela Merkel német kancellár (73,4 %) és Joe Biden amerikai elnök (68,6%) következett.

A háború embereinek képzeletbeli dobogóján a válaszadók szerint az első helyen Putyin orosz elnök áll (62,5 %), a második helyezett a korábbi amerikai elnök, Donald Trump (56,3 % százalék), a harmadik pedig Hszi Csin-ping kínai elnök (40,7 %). Rajtuk kívül érdekes módon csak és kizárólag Orbán Viktor magyar kormányfőre kérdeztek rá: őt a válaszadók többsége (47,5 %) a béke emberének, ugyanakkor nagyon sokan (39,2 %) a háború emberének tartották. (Amúgy a megkérdezettek 4 %-a soha se hallott Orbán Viktorról, 9,4 % pedig nem kívánt véleményt mondani a magyar miniszterelnökről.)

Egy másik kérdés alapján, melyre több választ is lehetet adni, és amely arra vonatkozott, hogy egy külföldi agresszió esetén kire számíthatna Románia, a felmérés kifejezetten érdekes sorrendet állított fel. A románok csaknem háromnegyede szerint (73,3%) az égvilágon senki se segítene az országon, kétharmaduk szerint (66,3%) a reményt számukra a NATO jelentené vagy esetleg az Egyesült Államok (36,9%). A futottak még kategóriába Németország (22,3%) és Franciaország (15,9%) fért bele.

A következő kérdéscsomagban Magyarországnak kitüntetett szerep jutott, hiszen az országok iránt lakossági bizalmat firtató érdeklődés öt kérdése közül kettőnek is célzottja volt. A válaszadók 63,6 %-a úgy ítéli meg, hogy a magyar állam megengedhetetlen módon avatkozik be Románia belügyeibe, míg 31,8 % úgy látja, hogy nincs így. Figyelemre méltó, hogy nincs pontosítva, hogy ez a jogtalan beavatkozás miként történik.

Ezt követően jut el a LARICS felmérés a már hivatkozott nemzetféltő vészharangkongatáshoz. A „Magyarország célja, hogy elcsatolja Erdélyt” tételesen megfogalmazó felvetést a megkérdezettek meggyőző többsége (66,2 %) reális veszélyként éli meg és kevesebb, mint egyharmaduk tekinti megalapozatlannak ezt a félelmet.  A másik három kérdésre adott válaszokból az derül ki, hogy Oroszország jelenti a legnagyobb veszélyt a román állam biztonságára (46,3% igen – 49,9 % nem), Kínában e téren sokkal nagyobb a bizalom (az arány itt 75,4% –21,9%), továbbá a biztonság legfőbb garanciáját, legalábbis a lakosok 78,2 %-a a NATO-ban látja.

Nem kitérve a LARICS közvélemény-kutatást bemutató Azonnali cikknek a koronavírus-járvánnyal és a különböző vakcinákkal foglalkozó passzusaira, következzen a bennünket közelebbről érdeklő utolsó kérdésfüzér szemrevétele. Ebből fehéren-feketén kiteszik: legkevésbé Magyarország (19,8 %) és Oroszország (15,8 %) szeretné azt, hogy Románia erős állam legyen, s értelemszerűen az oroszok (82,8 %) és a magyarok (78,6 %) örülnének a legjobban az ország gyengeségének.

A közvélemény-kutatás eredményeivel kapcsolatban Antal Róbert-István megkereste Kiss Tamás szociológust, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet (ISPMN) munkatársát, aki nem véletlenül fogadta fenntartásokkal a felmérésről szóló kutatási jelentésben foglaltakat. Elmondta, hogy aggályainak jó okai vannak. Mindenekelőtt amiatt érdemes óvatosan kezelni a felmérés eredményeit, mivel „LARICS a Román Akadémiához kapcsolódó, szélsőjobboldali, geopolitikával foglalkozó, szélsőségesen orosz- és magyarellenes társaság”. (kiemelés az eredetiben – n. n.)Kiss Tamás szociológus, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa l Fotó: Maszol

Amit ehhez hozzátett a beszélgetőpartnerének az önmagáért beszél:

„Elmesélte, hogy a kutatócsapat szellemi atyja azon Ilie Bădescu volt, aki az 1989 előtti Ceaușescu-rendszerben kidolgozta a román protokronizmus elméletét. Ez nagy vonalakban arról szól, hogy a periférián levő Románia hogyan előzte meg voltaképpen a centrumot (ezen elmélet szerint a románok gyártottak repülőt először, a románoknál volt a felvilágosodás korábban és ehhez hasonlók). Ilie Bădescu tanítványai pedig továbbvitték ezt a geopolitikai gondolkodást, keverve a szélsőséges román nacionalizmussal és SRI-s kapcsolatokkal”. (kiemelés az eredetiben – n. n.)

Hadd jegyezzük meg közbevetőleg, hogy minap a LARICS egy másik, nagyon friss „tudományos igényű” terméke is napvilágot látott, amelyik, mint cseppben a tenger, ékesen bizonyítja Kiss Tamás fentebb hangoztatott igazát. Ez ügyben tanulságos lehet, ha a „laboratórium” honlapjára kattintva elolvassuk egy fiatal munkatársuk Magyarország kihúzza Románia alól a szőnyeget című „biztonságpolitikai” eszmefuttatatását, melyről találóan jegyezte meg minap lapunk véleményrovatának jegyzetírója: „tudományos értekezésként tálalt írásában a fiatal doktorandusz, Paul Gologan Dan Dungaciu stílusában emeli a mennyekbe a román külpolitikai gyakorlatot és jobb ügyhöz méltó vehemenciával veri el a port a magyaron.”

Igen, arról a Dan Dungaciuról van szó, aki vezetője ennek a lecsó jellegű közvélemény-kutatást végző sajátos akadémiai intézetnek, aki már korábban, szintén egy felmérése mentén jutott el annak felismeréséhez, hogy „az RMDSZ-t nemzeti konszenzussal kell kiiktatni a román politikából.”

Igen, Dungaciu, a LARICS vezetője, az a mindegyre provokáló viszálykeltő, aki annak apropóján, hogy azt gazdaságfejlesztési stratégiát, amely Románia különböző régióira fogalmaz meg fejlesztési prioritásokat horribile dictu, Kós Károlyról merték elnevezni, útszéli hangon ócsárolta és igyekezett befeketíteni – szélsőjobboldalinak, románellenesnek és antiszemitának hazudva – egyik legtekintélyesebb erdélyi intézményemberünket. Tette ezt éppúgy, ahogyan a Ceauşescu-éra gátlástalan kútmérgezője, a Lucian Blagát is besúgó Szekuritate-ügynök Raoul Şorban cselekedte egykor.  Erős szavakat használtam, de az adevărul.ro felületén tavaly közölt „Epidemia de hungaro-virus ameninţă regiunea – Un document al guvernului ungar, «decorat» de... Miklós Horthy” (A hungaro-vírus járványa fenyegeti térségünket – A magyar kormány dokumentuma melyet... Horthy Miklós >>tüntetett ki<<) gyalázatos fröcsögése után másképpen nem szólhattam.

Visszatérve az Antal Róbert-István és Kiss Tamás dialógushoz, hadd mondjuk el, a beszélgetés során felmerül az a módszertani gond is, amit korábban az INSCOP-kutatás következtetéseit is megkérdőjelezhetővé tette. A kolozsvári szociológus joggal veti fel: azért is látja problémásnak a közvélemény-kutatás eredményeit, mert szerinte a kérdéseket sugalmazóan is fel lehet tenni. Azt mondja, ismerni kellene a teljes kérdőívet ahhoz, hogy az eredmények valóban elemezhetőek legyenek.

Ezt követően a meginterjúvolt rámutat: „a romániai magyarellenesség nem biztonságpolitikai kérdésként jelenik meg”, amit saját intézeti kutatásaik igazolnak vissza. Úgy látja: „Románia sokkal lazábban kezeli ezt a kérdést, nem úgy, mint Szlovákiában vagy Ukrajnában, ahol felmerülnek komoly félelmek az állami szuverenitással kapcsolatban”. Szerinte éppen az a tény, mely szerint mert „Románia egy konszolidált nemzetállam”, adott lehetőséget egy ilyen álláspont kialakítására.

Természetesen maga sem vitatja, hogy az országban jelen van az idegen- és magyarellenesség. Viszont ez nem jár együtt azzal, hogy „az ország területi szuverenitásának a sérülésétől tartanának”, amit a LARICS kutatás sugallni akar.

Nyilatkozatának fináléjához aligha szükséges bárminemű kommentár. Idézzük tehát a cikk zárszavát, melyben Kiss Tamás így összegez:

„Szerinte a magyarellenesség sokkal inkább nyelvi kérdéssé redukálódott: a kizárólagos románnyelvűség szemlélete van jelen a román közgondolkodásban. Elmondta: a saját vizsgálataik azt mutatják, hogy a magyarokkal szembeni egyéni diszkrimináció – például magyar szomszéd, munkatárs, barát, családtag, stb. – egyre elfogadottabb a románok között. „A magyar kérdés egyre kevésbé biztonságpolitikai kérdés, szöges ellentétben azzal, amit a LARICS mutat.

Sokkal inkább a magyar nyelvhasználat zavarja a románokat (kiemelés az eredetiben – n. n.), illetve a már meglévő kisebbségi nyelvi jogoknak nagy az elutasítottsága.” A kolozsvári szociológus zárásként elmondta, hogy nem tartja reálisnak ezeket a félelmeket. Szerinte nem igaz, hogy a román népesség kétharmada attól rettegne, hogy Magyarország elcsatolja Erdélyt.                                                         

banner_y97vR58b_970x250.png

Kapcsolódók

Kimaradt?