Ion Iliescu halála nagy társadalmi és politikai vitákat indított el az egykori államfő szerepéről, megítéléséről. Milyen módon határozta meg a Ceaușescu-korszak egyik ismert figurája az 1989 decemberi forradalmi eseményeket? Miként alakította a 90-es évek zűrzavaros folyamatait? Történészt kérdeztünk. 

„Iliescu politikai szerepe jóval a rendszerváltás előtt megkezdődött. Köztudott, hogy már származása okán (apja is az illegális kommunista mozgalom tagja volt) a szélsőbaloldali orientáció lesz számára a meghatározó, s mint ilyen, diákkorában a második világháborút követően a Kommunista Párt égisze alatt működő Romániai Diákszövetség vezetője volt. Két év különbséggel ugyan, de kortársa volt Domokos Géza, aki szintén a diákszerveződés kapcsán került kapcsolatba a fiatal és agilis Iliescuval, kapcsolatuk pedig hosszútávon megmaradt” – vázolta fel a kezdeti időszakot Fodor János történész a Maszolnak. 

Hozzátette: Domokoshoz hasonlóan Iliescu is moszkvai „továbbképzésben” vett részt, a Molotov Energetikai Főiskolán tanult, ám mérnöki tanulmányait inkább a politikai életben kamatoztatta, olykor a „társadalmi mérnökösködésben.” Mint mondta, a legsötétebb sztálini évek moszkvai tanulmányait követően a Dej-korszak végén, valamint a Ceaușescu-korszakban felfele ívelő politikai karrierjét egyengetve vonult be a köztudatba. 

„Később, mint legtöbb, valamelyest ismertségre szert tevő párttársa, az úgynevezett másodvonalba szorult, miniszteri tisztség helyett – szintén Domokoshoz hasonlóan – könyvkiadó vezető lett, a Műszaki Kiadó élén. Ebben a minőségében érte a rendszerváltás, hogy mennyire felkészülten, azt az események is megvilágítják, ugyanis rendkívül gyorsan a hatalmi vákuumot kitöltő csoportosulás élére került, és hatalmon is maradt” – fogalmazott Fodor János.

Kapcsolódó

„Köszönet” a gumibotokért

Elment Ion Iliescu, a romániai közélet halhatatlannak hitt túlélője, a posztkommunista korszak egyik legmeghatározóbb – és legmegosztóbb – alakja.

halálhír Ion Iliescu politika rendszerváltás

A forradalmi eseményekben játszott konkrét szerepével kapcsolatban a történész azt mondta: nem egy lezárt történet, történelmi, de közjogi értelemben sem, hiszen nincs lezárva a forradalmi eseményekben és az azt követően játszott szerepének kivizsgálása, s az ehhez tartozó jogi procedúra. „Ebben az értelemben minden bizonnyal szerepe van a Ceausescu-házaspár menekülését követő időszakban történt lövöldözésekben, de ennél talán fontosabb, hogy a hatalmi mechanizmusok, s részben egykori párttagok átmentésében” – tette hozzá.

Az egyetemi oktató elmondta, Iliescu az átmenet alatt szakított az addigi diskurzussal, azonban az előző rendszerrel való szembenézés helyett  lassú reformokat, sokszor populista döntéseket sem nélkülöző politikát folytatott, teret engedve a nacionalista erőknek is. „Összességében tehát a rendszerváltásban játszott szerepének ellentmondásos történetéhez jelentős forrásfeltárás szükséges” – hangsúlyozta.

A fekete március egyik kiindulópontja

Fodor János kiemelte, hogy a rendszerváltás időszakának első napjaiban rendkívül látványos, ugyanakkor a népóhajt teljesítő döntéseket hozott a Securitate ideiglenes felszámolásával vagy az abortusztörvény hatályon kívül helyezésvel. „Ugyanakkor, már a nagyon korai időszakban megmutatkozott az a hatalmi arca, amely például a magyar kisebbséggel való együttműködésben volt jól látható. Domokos Géza számos visszaemlékezésében leírta, hogy 1990-től már nem az az Iliescu mutatkozott meg előtte, akit korábban megismert” – mondta a történész.

Az egyetemi oktató megemlítette, hogy 1990. január 25-i televíziós beszédében sok más fogalom mellett „átmentette” a demokratikus berendezkedésben is meghonosodó „szeparatizmus” fogalmát a magyar kisebbség kontextusában, melynek eredményeképpen komoly akadályokba ütközött az addig megoldást ígérő magyar anyanyelvi oktatás kérdésköre. Hozzátette: ez akár a fekete márciusi események egyik kiindulópontjaként is említhető.  

„A Domokossal folytatott magánbeszélgetés alkalmával Iliescu bevallottan elhitte, hogy Erdély ismét elszakadhat Romániától, így az előző rendszerből kölcsönzött politikai reflexek újratermelődtek, ahogyan a titkosszolgálat is. Ezzel is mérgezték a többség-kisebbség viszonyrendszerének előmozdítását. De természetesen mindezek mellett a bányászjárások  – amelyekből összesen hat volt a rendszerváltást követően – vélhetően mindegyikben, még ha különböző mértékben is, szerepe volt” – hangsúlyozta Fodor János.

Mint mondta, a privatizáció időszakának katasztrofális kezelése, de összességében az 1990-es évek gazdasági, társadalmi kilátástalansága is a rovására írható, ráadásul semmilyen akadályt nem gördített a Corneliu Vadim Tudor, Gheorghe Funar, Nagy Románia Párt féle vonal megfékezésére. „Mindezek a teljesség igénye nélküli felsorolása arra világít rá, hogy egy nagyon összetett képet alkot az egykori államfő 95 évet jelentő élettörténete” – fogalmazott a történész.

Szerinte most, Iliescu halála után a rendszerváltás időszakát követő évtized traumái jogosan törnek fel az azt elszenvedők beszámolóiból, de kérdés inkább az, hogy a fiatalabb generáció számára mindebből milyen tanulságok vonhatóak le, milyen Iliescu-kép vagy szerep örökítődik át a történeti tudatba. „Összességében erre a kérdésre sem lehet leegyszerűsített jelzőkkel választ adni, hiszen még a következő időszakban lesznek remélhetőleg elérhetőek azok a források, amelyek konkrétumokat szolgálnak a korszak felméréséhez, de itt sem ellentmondásoktól mentes, vagy konszenzuális képre kell gondolni” – mondta Fodor János.

A Recorder dokumentumfilmje Iliescuról itt látható: