A német politikai elit szélsőjobboldali veszélyről beszél, miközben az AfD felemelkedésének feltételeit jelentős részben maga teremtette meg. A keleti tartományok elhanyagolása, a bevándorlási és energiaválság kezelése, valamint a választók kioktatása után már kevésnek bizonyul a párt köré emelt politikai tűzfal.

Az AfD 41 és 42 százalék közötti támogatottsággal várja a szász-anhalti választást, így akár egyedül is kormányt alakíthat a tartományban. Ez valódi politikai fordulat lenne, de a sajtóban megjelenő a Hitlerrel és a weimari összeomlással vont párhuzamok eltúlozzák a közvetlen veszélyt. A fontosabb kérdés az, miként veszítette el választóinak csaknem felét a tartományt évtizedek óta irányító politikai közép.

Németország politikai figyelme vasárnap a mindössze 2,1 millió lakosú Szász-Anhalt keleti szövetségi tartományra irányul, ahol az Alternatíva Németországért párt  történetének legnagyobb áttörésére készül. A legfrissebb felmérések 40 százalék fölé mérik a patrióta pártot, miközben a tartományt vezető kereszténydemokrata CDU 22 és 26 százalék között mozog. Mivel több kisebb párt is az ötszázalékos parlamenti küszöb környékén mocorog, az AfD-nek a szavazatok abszolút többsége nélkül is összejöhet a mandátumok több mint fele. A német választási rendszer sajátosságai miatt tehát az eredmény nemcsak attól függ, hányan szavaznak a pártra, hanem attól is, mennyi voks vész el a küszöb alatt maradó pártoknál.

Egy önálló AfD-kormány valóban történelmi esemény lenne, hiszen 1945 óta nem vezetett szélsőjobboldalinak minősített párt német tartományt. A „Hitler óta nem látott áttörés” fordulat azonban több indulatot kelt, mint amennyi magyarázatot kínál. A mai Németország nem a weimari köztársaság: működő alkotmánybírósággal, föderális hatalommegosztással, független bíróságokkal, erős közigazgatással és európai jogi kötelezettségekkel rendelkezik. Egy szász-anhalti kormány nem módosíthatja a német alaptörvényt, nem léptetheti ki az országot az Európai Unióból, nem szüntetheti meg Ukrajna támogatását, és önmagában a Szövetségi Tanács (Bundesrat) döntéseit sem tudja megbénítani.

Mindebből nem következik, hogy az AfD hatalomra kerülése jelentéktelen volna

A tartományoknak széles hatáskörük van az oktatás, a rendőrség, a kulturális támogatások és a belső elhárítás területén. Egy abszolút többséggel rendelkező kormány beleszólhatna az iskolai tantervekbe, átalakíthatná az integrációs programokat, új vezetőket nevezhetne ki az állami intézmények élére, és saját politikai elképzelései szerint oszthatná el a kulturális forrásokat. Az AfD programjában szereplő elképzelések egy része szövetségi vagy európai jogba ütközne, más intézkedéseket azonban tartományi szinten valóban végre lehetne hajtani.

Az aggodalmakat Ulrich Siegmund személyes és politikai környezete is indokolja. A 35 éves listavezető gondosan kerüli Björn Höcke türingiai AfD-vezér nyíltan provokatív stílusát, miközben ugyanannak a radikalizálódó pártnak a programját képviseli. Közvetlen munkatársai közül többen kapcsolatban álltak a 2009-ben betiltott Heimattreue Deutsche Jugend neonáci ifjúsági szervezettel, Siegmund pedig részt vett azon a 2023-as potsdami találkozón, amelyen külföldiek és bevándorló hátterű német állampolgárok tömeges eltávolításáról is szó esett. A szász-anhalti AfD-t a tartományi alkotmányvédelmi hivatal 2023 óta bizonyítottan szélsőjobboldali szervezetként tartja nyilván, bár ez hatósági minősítés, nem pártbetiltás vagy büntetőbírósági ítélet. Siegmund ereje éppen abban rejlik, hogy ezt a politikai hátteret képes barátságos külsővel elfedni. Fiatalos, közvetlen, folyamatosan jelen van a közösségi médiában, és több százezer követőjéhez olyan természetességgel beszél, amelyre a hagyományos német politikusok többsége láthatóan képtelen. A Der Spiegel „Németország legveszélyesebb emberének” nevezte, ő azonban nem védekezni kezdett, hanem aláírt példányokat osztogatott a címlapból. A túlzó megbélyegzés így kampányeszközzé vált a kezében, és újabb bizonyítékként szolgált ahhoz az AfD által terjesztett állításhoz, hogy a politikai és médiaelit fél a választók akaratától.

A múlt árnyéka?

Az Alternatíva Németországért párt támogatottságát kényelmes volna kizárólag idegengyűlölettel vagy NDK-nosztalgiával magyarázni, de ez nem ad választ arra, miért fordult a tartomány választóinak több mint 40 százaléka ugyanahhoz a párthoz. Szász-Anhalt tartomány az újraegyesítés után súlyos ipari összeomláson ment keresztül. Munkahelyek százezrei szűntek meg, a fiatalok és különösen a képzett nők tömegesen költöztek nyugatra, falvak veszítették el iskoláikat, rendelőiket és rendőrőrseiket. A munkanélküliség 2003-ban elérte a 22 százalékot, és bár mára 8 százalékra csökkent, a keletnémet háztartások vagyona továbbra is töredéke a nyugatiakénak. Sok helyi lakos nem egyszerűen szegényebbnek, hanem másodrangú németnek érzi magát.

A bevándorlás ellenőrzésének látható kudarca, az energiaárak emelkedése, az ipar versenyképességi gondjai és a nehezen követhető klímapolitika tovább erősítette ezt az elégedetlenséget. Az AfD ezekre többnyire egyszerű válaszokat ad: az Európai Unióval való szakítás, a bevándorlás teljes leállítása és a megújuló energia támogatásának megvonása. Ettől azonban még valósak maradnak azok a problémák, amelyekre a párt rámutat. Így, a régi német pártok nem ártatlan szemlélői a szuverenista párt felemelkedésének. Évtizedeken keresztül ők irányították Berlint és Szász-Anhaltot, ők kezelték a keleti felzárkózást, a 2015-ös menekültválságot, az orosz energiától kialakított függőséget és az ipari zöld átmenetet. Amikor a következmények politikailag kellemetlenné váltak, sokszor nem a hibákat ismerték el, hanem a választók értékrendjét kezdték vizsgálni. Aki a bevándorlásról, a közbiztonságról vagy az energiaárakról kérdezett, könnyen azt érezhette, hogy nem válaszokat kap, hanem erkölcsi kioktatást.

A szász-anhalti választás meggyengítheti Friedrich Merz kancellárt, de egy kis tartomány eredménye önmagában nem dönti meg a szövetségi kormányt. A szeptember 20-i mecklenburg-elő-pomerániai és berlini választásokkal együtt azonban már megmutathatja, hogy átmeneti keleti tiltakozásról vagy országos politikai átrendeződésről van-e szó. Ha az AfD valóban megszerzi a szavazatok több mint 40 százalékát, a hagyományos pártoknak kevés lesz újra elmondaniuk, mennyire veszélyes. Arra is választ kell adniuk, miért jutott ennyi német választó arra a következtetésre, hogy náluk még ez a veszély is elfogadhatóbb.