Németország keleti tartományaiban toronymagasan vezet a szélsőjobboldali AfD a szeptemberi választások előtt. A radikálisok népszerűségét itt kevésbé a bevándorlás-ellenesség, mint inkább a rendszerváltás óta érzett gazdasági hátrányok táplálják. Paradox módon a párt programja éppen a gazdaságilag lemaradt tartományoknak ártana a legtöbbet.

Az Alternatíva Németországért (AfD) először 2025. áprilisában vette át a vezetést az országos közvélemény-kutatásokban a konzervatív uniópártoktól (CDU/CSU), 2026 nyarára pedig történelmi, 9 százalékpontos előnyre tett szert. A 27-28 százalék körüli eredmény azonban nem elegendő ahhoz, hogy a radikálisok a kormányzás közelébe kerüljenek, legalábbis szövetségi szinten. Ami ellenben a tartományokat illeti, teljesen más a helyzet a legfrissebb közvélemény-kutatások fényében.

Az AfD egyértelmű favoritként várja a szeptemberi választásokat Szász-Anhaltban és Mecklenburg-Elő-Pomerániában. A két keleti tartományban szeptember 6-án, illetve szeptember 20-án voksolnak. Előbbiben 41-42, utóbbiban 36-37 százalékon áll a szélsőjobboldali tömörülés – ez több mint duplája a 2021-es eredményüknek. Szász-Anhaltban a második helyezett CDU csaknem kétszer kevesebb szavazatra számíthat (24%), miközben a konzervatívok kormányzó partnere, a Szociáldemokrata Párt (SPD) elbukhatja az ötszázalékos bejutási küszöböt.

Az eurózóna 2010-es válságából kinőtt AfD még soha nem került kormányra sem tartományi, sem országos szinten, mert a többi párt „tűzfalat" tart fenn vele szemben. Senki nem hajlandó koalícióra lépni vele, ezért csak akkor tudna kormányozni, ha abszolút többséget szerezne. Ennek esélye reálisnak tűnik a szeptemberi választás nyomán – először a II. világháború óta. Ha több kisebb párt nem éri el az ötszázalékos bejutási küszöböt, az újraosztott szavazatokkal együtt már 40 százalék körüli eredmény is abszolút többséget eredményezhet a tartományi parlamentben.

Az AfD szárnyalása több, egymással összefüggő tényezőnek tulajdonítható: a centrum pártjainak (CDU, SPD) drámai hitelvesztéséből, az általános protesthangulatból, identitáspolitikai üzenetekből és hatékony online kommunikációból táplálkozik. Ugyanakkor elemzők szerint főként az egykori Német Demokratikus Köztársasághoz (NDK) tartozó régiókban az AfD népszerűségének egyik kulcstényezője a gazdasági frusztráció és a keletnémet múlt iránti nosztalgia. Az „Ostalgie” veszélyeire hívta fel a figyelmet Wolfram Weimer kulturális miniszter csütörtökön, a Berlini Fal megépítésének 65. évfordulója alkalmából. Azt mondta: a bal- és jobboldali szélsőségesek egyaránt igyekeznek bagatellizálni az NDK bűneit. Az AfD gyakran él a „régi rend” iránti nosztalgiával, ami elhomályosítja a diktatúra véres valóságát, és fogékonyabbá teszi a választókat a szélsőséges narratívákra.

Kapcsolódó

Válságban a német modell?  – Egy publicista kemény diagnózisa Európa motorjáról

Friedrich Merz kancellár reformjai, az adó- és nyugdíjkorrekciók nem helyettesítik a jólét tényleges megteremtését.

Berlin Friedrich Merz Németország Alternatíva Németországnak (AfD)

A nyugati gyökerű politikai elit általi elhanyagoltság érzése a keleti tartományokban több területen számszerűsíthető. A német újraegyesítés után 36 évvel az országos átlagnál jelentősen – akár negyedével – alacsonyabb az egy főre jutó GDP. Nem véletlen, hogy az AfD népszerűségét itt kevésbé a bevándorlás-ellenesség, inkább a rendszerváltás óta megmaradt gazdasági elmaradottság, az elvándorlás, a munkaerőhiány és az alacsonyabb jövedelmek táplálják. A Német Gazdaságkutató Intézet (DIW) tanulmánya szerint, amelyet a Reuters idéz, ott a legerősebb a radikális párt támogatottsága, ahol a fiatal, képzett lakosság elköltözik, és felülreprezentáltak a 60 év felettiek.

Az AfD határozottan ellenzi a migrációt, miközben Szász-Anhalt konzervatív miniszterelnöke, Sven Schulze szerint a bevándorlás leállítása ellehetetlenítené a tartomány működését – különösen az egészségügyet, a kórházakat, idősgondozást, mezőgazdaságot. Így az AfD közpolitikai javaslatai éppenséggel elmélyítenék azokat a problémákat, amelyekből a párt népszerűsége táplálkozik. Magyarán az AfD-re szavazók valójában saját maguknak ártanának a legjobban. A DIW becslése szerint az euróövezetből és az EU-ból való kilépés, a bevándorlás leállítása és az állami kiadások megvágása fejenként átlagosan 1600 eurós éves jövedelemkiesést és 10 ezer munkahely elvesztését jelentené Szász-Anhaltban.

Ha az AfD abszolút többséget szerez, először kormányozhat egy tartományt olyan alakulat, amelyet az alkotmányvédelmi hivatal szélsőjobboldalinak nyilvánított. Helyi szinten ez azonnali változásokat hozna. Noha az AfD javaslatainak egy része az alkotmányba vagy európai szabályozásokba ütközne, a menekültügyi szigorítások egy része végrehajtható lenne – például külön „deportálási rendőrség” létrehozása –, az oktatásban pedig radikális ideológiai átalakítás indulhatna el – mutat rá a CSIS elemzése. Az AfD befolyásolhatná a köztisztviselői kart. A nyugdíjba vonuló generáció helyére ideológiailag lojális emberek kerülhetnek a közigazgatásban, ami a párt hosszú távú beágyazódását eredményezné.

Országos szinten a legnagyobb hatás a politikai normalizáció lenne: egy tartományi kormányzás áttörné a „tűzfalat”, és még inkább jobbra tolná el az Overton‑ablakot, amely a közbeszédben felmerülő ötletek elfogadható tartományát jelöli. Nem mellékes, hogy az AfD először helyet kapna a berlini felsőházban (Bundesrat), és ezáltal blokkolhatná vagy tematizálhatná a szövetségi jogalkotást. Nem utolsó sorban egy szász-anhalti siker más keleti tartományokban is lendületet adhatna a pártnak, így a 2029-es szövetségi választásokhoz közeledve egyre nehezebbé válhat a kormányalakítás az AfD nélkül.

A szélsőjobboldali párt már a választások előtt váratlan lépést tett a „tűzfal” lebontása felé. Björn Höcke társelnök felajánlotta a tartományi miniszterelnöki pozíciót a baloldali populista Sahra Wagenknechtnek (BSW) Türingiában. A poszt egy plágiumbotrány miatt üresedhet meg: a CDU tartományi miniszterelnökére, Mario Voigtra erőteljes nyomás nehezedik visszavont doktori címe miatt. A tartományi alkotmány szerint a kormányfő leváltása csak az utód kinevezésével egy időben lehetséges, viszont az AfD és a BSW együttesen rendelkezik a szükséges többséggel, a 88 képviselőből 47-tel.

Höcke a szeptember 6-i szász-anhalti regionális választások előtt akarja tető alá hozni a megállapodást. Ha sikerrel jár, megtörik a hagyományos pártok konszenzusa, miszerint teljesen elzárkóznak a radikális jobboldallal való együttműködéstől.

A BSW jelenleg Türingiában a CDU-val és az SPD-vel kormányoz, így Höcke ajánlata közvetlenül fenyegeti a regnáló koalíciót. Wagenknecht utalt rá, hogy a BSW a későbbiekben tartózkodhat a szász-anhalti miniszterelnök-választáson, ami hozzásegítheti az AfD jelöltjét a hatalomhoz. A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint sem a CDU-listavezető Sven Schulze, sem az AfD jelöltje, Ulrich Siegmund nem érné el a miniszterelnökké választáshoz szükséges abszolút többséget az első két szavazási fordulóban. A harmadik körben viszont a szavazatok egyszerű többsége is elegendő a miniszterelnök megválasztásához.