A türingiai és szászországi választások eredményei szerint az Alternatíva Németországnak (Alternative für Deutschland, AfD) a legnépszerűbb párt a fiatalok körében. Elemzők szerint a jelenség mögött az alakulat „normalizálódása” áll – nagyon sok, önmagát centristának tartó fiatal is az AfD-re szavazott.

Hétfőn reggel a világsajtót bejárta a hír, hogy a második világháború óta először választást nyert egy német szövetségi államban egy szélsőjobboldaliként számon tartott párt. A vasárnapi voksoláson az Alternatíva Németországnak (AfD) az első helyen végzett Türingiában, a szomszédos Szászországban pedig szorosan követi a tartományt a német újraegyesítés óta irányító Kereszténydemokrata Uniót (CDU).

Mindkét államban kétszámjegyű eredményt ért el, valamint a második helyen végzett a radikális baloldali Die Linke nevű pártból kilépett Sahra Wagenknecht alakulata. Az alapítójáról elnevezett szövetség (Bündnis Sahra Wagenknecht, BSW) Szászországban 11,8, Türingiában 15,8 százalékot szerzett. Egykori pártja Türingiában a negyedik helyre szorult, miután elveszítette támogatói több mint felét, Szászországban pedig egyenesen a bejutási küszöb alatt végzett.

Az eredmények láttán két kérdés foglalkoztatja a németországi és a nemzetközi közvéleményt: hogyan jutottunk ide, és mi következik az ismertetett adatokból?

Az AfD már nem protestpárt

A választások eredmények megmutatták, hogy mindkét államban az AfD vált a legnépszerűbb párttá a fiatalok körében. A Wahlen intézet felmérése szerint a 18 és 29 év közöttiek 36 százaléka választotta az AfD-t Türingiában – ami 11 pontos növekedést jelent 2019-hez képest. Szászországban a fiatal voksok 30 százalékát kapta a szélsőjobboldali párt, 9 százalékponttal többet, mint öt éve.

Elemzők szerint a jelenség mögött az alakulat „normalizálódása” áll. Nagyon sok önmagát centristának tartó fiatal szavazott rá, mivel nem tartja az AfD-t szélsőjobboldalinak, mutatott rá a dpa német hírügynökség által idézett Rüdiger Maas ifjúságkutató. Maas két másik tényezővel magyarázta az AfD előretörését. Az egyik az, hogy az idősebbekkel ellentétben a fiatalok nem tartják veszélyesnek a szélsőséges pártokat. A másik: a fiatalok számára elvesztette a jelentőségét a klasszikus bal–jobb felosztása a politikának. Ez azt jelenti, hogy a szélsőséges pártok nem csúszhatnak ki a politikai porond (szerintük nem létező) peremére.

Az eredményeket elemezve a Zeit című napilap felhívta a figyelmet, hogy az AfD megszűnt protestpártnak lenni, amennyiben a szavazók ezúttal nem tiltakozásból voksoltak rá, hanem meggyőződésből. Főleg a fiataloknál tudott pontokat szerezni azzal, hogy olyan kérdésekről beszélt, amelyek ténylegesen foglalkoztatják a választókat – például a biztonságról. A solingeni késeléses támadás olyan jelenséget tárt fel, amit sem Angela Merkel volt kancellár, sem utódja, Olaf Scholz nem ért: az emberek félnek – mutattak rá elemzők, akik szerint a kancellár által sorolt statisztikák, tények és biztosítékok nem nyugtatják meg az embereket.

A New York Times szerint az AfD megerősödése hozzájárulhat ahhoz, hogy a mainstream pártok szélsőjobboldali álláspontokat foglaljanak el. Ami nem újdonság, hiszen a közép pártjai már jó ideje elkezdtek jobbra tolódni, például a migrációt illetően. Ez azonban korántsem tekinthető biztos receptnek, sőt megvannak a veszélyei. Erre hívja fel a figyelmet a türingiai és szászországi választások eredményeit kommentálva a Neue Zürcher Zeitung. A svájci lap szerint az adatok éppen azt mutatják, hogy amikor a politikusok szem elől tévesztik a szavazótábor közepét, megerősödnek a szélek.

Rekviem a Scholz-kormánynak?

Egyes elemzők szerint a szélsőjobboldali AfD és a nosztalgikus baloldali BSW térnyerése előrevetíti a berlini hárompárti (szociáldemokrata, zöld, szabaddemokrata) „forgalmi lámpa” koalíció összeomlását Németországban.

Alice Weidel, az AfD társelnöke arról beszélt már az exit poll felmérések közzététele után, hogy ez Scholz koalíciójának a „rekviemje”.

Hasonlóképpen nyilatkozott a CDU-val szövetséges Keresztényszociális Unió (CSU) befolyásos elnöke, Markus Söder bajorországi miniszterelnök. Kijelentette, hogy az AfD türingiai és szászországi előretörése fordulópontot jelent, és ezért a berlini „forgalmi lámpa koalíció a felelős”, amely „füstölgő romokban hever” a keleti tartományokban.

A Német Szociáldemokrata Párt (SPD) vezetése közölte, hogy a türingiai és szászországi választásokon elért gyenge szereplés ellenére határozottan támogatja Olaf Scholz kancellárt. Mi több, ő lesz a párt „erős kancellárjelöltje” a jövőre esedékes szövetségi választásokon Saskia Esken, az SPD vezetője szerint.

Az ARD által közölt exit poll adatok szerint a Zöldektől és a szabaddemokratáktól (FDP) nagyjából egyenlő arányban mentek szavazatok saját koalíciós partereik, valamint a BSW és az AfD felé. A CDU elsősorban az AfD és a BSW javára veszített támogatókat, míg az SPD-től elpártoltak számottevő része éppenséggel a CDU-nál kötött ki. A Bal párt elveszett szavazatainak nagy részét Sahra Wagenknecht alakulata söpörte be.

Tűzfal

Noha az AfD jóformán az urnazárás után bejelentkezett a türingiai kormány vezetésére, a potenciális koalíciós partnerek világossá tették: fenntartják az AfD köré épített tűzfalat („Brandmauer”), azaz nem hajlandók a hatalom közelébe engedni. Ez nemcsak a hagyományos, centrista pártokra érvényes, hanem az év elején létrejött BSW-re is.

Időközben kiderült, hogy a vártnál jobb eredménynek köszönhetően az AfD blokkoló kisebbséghez jutott az erfurti tartományi parlamentben, ahol kétharmados többség – tehát ezentúl az AfD képviselőinek szavazata is – szükséges lesz a bírói kinevezésekhez vagy az alkotmány módosításához.

A mandátumszámítások azt mutatják, hogy Türingiában nem alakulhat kormány a BSW részvétele nélkül. Szászországban csak úgy mellőzhetnék Wagenknecht szövetségét, ha az AfD-én kívül valamennyi párt összefogna, beleértve a radikális baloldalt is, amelyet a CDU hivatalosan „inkompatibilisnek” tart.

Mindazonáltal Michael Kretschmer regnáló miniszterelnök hozzátette, hogy a Bal párthoz való viszonyulásuk fokozatosan változott az elmúlt években, közösen részt vettek például egy többpárti határozat megszövegezésében a migráció kérdésében. Kretschmer szerint ebből az következik, hogy a két párt „strukturális együttműködése” továbbra is kizárt– így a közös kormányzás is –, de ez nem jelenti azt, hogy nem tárgyalhatnak.

Friedrich Merz, a CDU vezetője szerint az AfD köré vont tűzfalat a BSW-re is alkalmazni kellene, a párt tartományi vezetői viszont árnyaltabb álláspontot képviselnek. Mario Voigt, a kereszténydemokraták türingiai csúcsjelöltje óvott az elhamarkodott döntésektől, és azt sugallta, hogy a berlini politikusok nincsenek egészen tisztában a Wagenknecht-párt pontos programjával.

Ez annyiban nem igaz, hogy a BSW nyíltan állást foglalt az amerikai közepes hatótávolságú rakéták németországi állomásoztatása ellen, amit Berlinben oroszpárti pozícióként értékeltek. Voigt azonban úgy látja, hogy „a világpolitika nem Türingiában dől el”, azaz nem a tartományi koalíciós tárgyalásokon kell dűlőre jutni ilyen horderejű kérdésekről. Katja Wolf, a BSW csúcsjelöltje ezzel szemben úgy látja, hogy Türingiának „világos jelzést kell küldenie” az orosz agresszió diplomáciai megoldása érdekében és az amerikai rakéták németországi állomásoztatását illetően is.