A II. világháború óta nem tapasztalt népszerűségre tett szert Németországban a szélsőjobboldal. Az Alternatíva Németországnak (AfD) párt először nyert polgármesteri, illetve járási választást, ráadásul egy héten belül. Egy friss tanulmány szerint az AfD szavazói bázisa bővül, eddig „elérhetetlen” középosztálybelieket is képes megszólítani.

Vasárnap este az AfD-s Hannes Loth legyőzte a független Nils Naumannt a szász-anhalti Raguhn-Jessnitz kisvárosban. Ezzel ő lett a szélsőjobboldal első polgármestere a II. világháború óta. Egy héttel korábban az AfD-s Robert Sesselmann győzött a türingiai Sonneberg járásban. (A járás, németül Kreis elvileg a romániai megyének felel meg, de lakossága nagyságrendekkel kisebb. Sonnebergnek például mintegy 57 ezer lakosa van.) Noha viszonylag két kicsi önkormányzatról van szó, sokan mégis aggasztónak tartják az AfD sikerét.

A győzelmek megerősítenek egy országos tendenciát: a közvélemény-kutatásokban az AfD beérte az Olaf Scholz kancellár vezette Szociáldemokratákat (SPD). Másrészt megdőlt egy tabu, és ezek után a szélsőjobboldali párt „nagyobb prédát” is célba vehet.

Úton a mainstream felé?

A 2013-ban alakult, nyíltan iszlám- és bevándorlás ellenes protestpárt mára a második legnagyobb ellenzéki erővé nőtte ki magát. Népszerűsége a 2015-ös migránsválsággal indult növekedésnek, miután a korabeli kancellár, Angela Merkel közel egymillió bevándorló befogadásáról döntött.

Pár éve a párt bevándorlásellenes retorikájával hoztak összefüggésbe egy halálos kimenetelű támadást, amelyet egy szélsőjobboldali követett el a Frankfurt melletti Hanauban. Hozzá kell tenni viszont, hogy az AfD közvetlenül nem volt érintett az ügyben, és nyilvánosan elítélte a lövöldözést, amelynek három helyszínen összesen kilenc halálos áldozata és tizenegy sebesültje volt. Mi több, a 43 éves ámokfutóról időközben kiderült, hogy nem támogatta az AfD-t, mert állítólag túlságosan mérsékeltnek találta.

Megfigyelők szerint a második világháború óta legnépszerűbb szélsőjobboldali párt sikerének titka az, hogy új szavazói rétegeket tud megszólítani. Támogatottsága az elmúlt egy évben megduplázódott, elsősorban a hárompárti kormánykoalíció mélyrepülésének köszönhetően.

Koalíciós mélypont

Mindössze másfél évi kormányzás után a Szociáldemokratákra – amely a voksok 25,7 százalékával nyerte a 2021 végi választásokat – mindössze 18 százalék szavazna, akárcsak az AfD-re. A szintén koalíciós Zöldek megőrizték 15 százalékos támogatottságukat, a neoliberális Szabaddemokraták (FPD) viszont 11-ről 7 százalékra estek vissza. A Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a regionális Bajor Keresztényszociális Unió (CSU) jobbközép tömbjét stabilan 29 százalék támogatja, öt százalékkal több, mint a legutóbbi választásokkor.

A közvélemény-kutatásokból az is kiderül, hogy az AfD potenciális szavazóinak mindössze kis része nevezhető a klasszikus értelemben vett pártszimpatizánsnak. Mindössze 32 százalék támogatja teljes mértékben az AfD politikáját, a legtöbbjük a hagyományos pártokkal és elsősorban a kormánykoalícióval szembeni elégedetlensége miatt fordult a szélsőjobboldali alakulat felé. Ugyanakkor a túlnyomó többség imponálónak tartja az AfD álláspontját a bevándorlással kapcsolatban, és a megkérdezettek közel fele jogosnak tartja a párt bírálatait a kormány klíma- és energiapolitikáját, valamint a gazdaságot illetően. Ez azért rendkívül fontos szempont, mert a németek kevesebb mint fele támogatja a kabinet széndioxidkibocsátás-csökkentési elképzeléseit, és a támogatók közül is sokan aggódnak amiatt – a teljes lakosság több mint kétharmada –, hogy vajon állni tudják-e a zöld átállással járó költségeket.

Ezekben a témákban – ahogy más kérdésekben is – az AfD igyekszik magát a kormány „egyetlen igazi ellenzékeként” beállítani. Mellesleg a szélsőjobboldali párt rendelkezik a kívülállók előnyével: mivel soha nem volt kormányon, nem is kellett soha bizonyítania, hogy elképzelései a valóságban működnének – mutat rá a Deutsche Welle (DW) elemzése.

A szélsőség „háziasítása”

Egyes megfigyelők szerint az AfD felfutásában a konzervatív ellenzéki tömb is játszott némi szerepet. A CDU elnökségét harmadik nekifutásra, a 2021-es választási kudarc után megszerző Friedrich Merz előszeretettel visszhangozza a szélsőjobboldal retorikáját a menekültekkel, a melegekkel és a klímavédelemmel kapcsolatban. Ha e mögött stratégia is van, az csak első látásra működhetett, ugyanis a CDU/CSU már közvetlenül a választások után visszavette a vezetést az SPD-től, amikor Merz jóformán meg sem melegedett a pártelnöki székben. Megfigyelők ugyanakkor figyelmeztetnek: az AfD diskurzusának visszhangozása nem feltétlenül vesz el szavazatokat a szélsőjobboldali párttól. A választók általában inkább az eredetire szavaznak, nem az utánzatra.

Másrészt az AfD retorikájának visszhangozásával a CDU sokak szemében legitimálta, szalonképesnek tüntette fel azt. Ennek tudható be, hogy két egymást követő választáson a szavazók többsége már „nem félt” attól, hogy az AfD kezére adja az önkormányzatát. Sokakat még az sem riasztott el, hogy a belföldi terrorelhárításért felelős alkotmányvédelmi hivatal (BfV) megfigyelés alá helyezte a pártot szélsőséges tevékenysége miatt.

A Sinus Intézet friss tanulmánya egyértelműen jelzi a trendet: az AfD szavazói bázisa bővül. Egyre több középosztálybelit képes megszólítani – nemcsak a „konzervatívokat és nosztalgikusokat”, hanem olyanokat is, akiket a kutatás szerzői „alkalmazkodó pragmatikusként” írnak le. Ezalatt olyan választókat értenek, akik a nézeteiket az éppen aktuális politikai napirend függvényében alakítják. Eszerint fiatal, modern, jól képzett középosztálybeliek is affinitást mutatnak az AfD-hez. Egyelőre csak azt nem tudni, hogy ez tudatos döntés eredménye, vagy a háttérben egész egyszerűen a hagyományos pártok megfelelő kínálatának a hiánya áll – mondta Silke Borgstedt, a Sinus Intézet igazgatója a DW-nek. Ezzel arra célzott, hogy az AfD relatíve hirtelen felfutása könnyen lehet pusztán „politikai divathullám”, a nem meggyőződéses támogatói pedig a következő választásokon már más párt táborát gyarapíthatják.