Spanyolországban arra készültek a vasárnapi választások előtt, hogy a Franco-diktatúra bukása után először ismét hatalomra kerül a szélsőjobb. A várakozásokkal ellentétben a voksolás eredménye akár a baloldali kormányzás folytatását jelentheti. A királycsinálók pedig a függetlenségpárti regionális pártok lehetnek.

Hatalomra kerül-e a szélsőjobboldal Spanyolországban? Ez volt a legfontosabb tétje a vasárnapi választásnak. A voksolás eredetileg ősszel lett volna esedékes. A Szocialisták (PSOE) kormányfője, Pedro Sánchez előremenekülésként döntött a parlament feloszlatásáról azt követően, hogy pártja vereséget szenvedett a májusi helyhatósági választásokon.

A szélsőjobb hatalomra kerülésének veszélye azután merült fel komolyan, hogy a jobbközép Néppárt (PP) több regionális kormányban is a radikális Voxszal alkotott többségét.

Egyelőre korai arról beszélni, hogy bevált-e a szocialista miniszterelnök előremenekülési stratégiája, ugyanis a vasárnapi voksolás után a helyzet döntetlenre áll. Mindenesetre a jobboldal elsöprő győzelme elmaradt, noha a közvélemény-kutatások azt jelezték előre, hogy a PP és a Vox együtt kényelmes többségre számíthat. Ezzel szemben a bevándorlás- és feminizmusellenes szélsőjobboldali párt mandátumokat veszített a legutóbbi választáshoz képest, az Alberto Núnez-Feijóo által vezetett Néppárt pedig így távol áll a 176 fős abszolút többségtől a madridi törvényhozás 350 tagú alsóházában.

„Vesztesek koalíciója”?

A kétkamarás madridi parlament alsóházát – amely a kormánynak bizalmat szavaz – zártlistás, arányos rendszerben választják meg. A vasárnapi előrehozott választások eredményeként tizenegy formáció szerzett mandátumot. A jobbközép PP-nek lesz a legnépesebb, 136 fős frakciója az új parlamentben. Ez 47 fős gyarapodást jelent a 2019-es választásokhoz képest. A második helyen a kormányzó Szocialisták végeztek 122 mandátummal. A szintén koalíciós, több baloldali pártot tömörítő Sumar 31 helyet szerzett. A szélsőjobb Vox az eddig 52 helyett 33 képviselővel rendelkezik.

A katalán függetlenséget támogató Katalán Köztársasági Baloldal (ERC) szavazótábora megfelelőzött. A párt, amely 2019 óta külső partnerként támogatja Pedro Sánchez kormányát, 7 mandátumot szerzett, akárcsak a szeparatista Együtt Katalóniáért (Junts). A függetlenségpárti Baszk Népi Gyülekezet (EH Bildu) hat, a Baszk Nacionalista Párt (PNV) öt helyet szerzett. A Kanári-szigeteki Koalíció (CCa), a Navarrai Népi Unió (U.P.N.) valamint a Galíciai Nacionalista Blokk (B.N.G) egy-egy képviselőt küldhet a parlamentbe.

A PP kormányalakítási esélyeit jelentősen rontja, hogy a Baszk Nacionalista Párt (PNV) elzárkózott a koalíciós tárgyalásoktól. A Vox mellett egy törpepárt, a Navarrai Népi Unió egyetlen képviselője állt mellé, így Feijóo 170 szavazatra számíthat. A többi párt jelezte, hogy ellenez minden olyan koalíciót, amelynek a szélsőjobb is tagja. Ez érvényes még a CCa-ra is, amely a Kanári-szigeteken együtt kormányoz a PP-vel.

A kisebb baloldali vagy regionális pártok hajlanak arra, hogy a szocialistáknak adjanak újabb mandátumot, attól tartanak ugyanis, hogy a Néppárt és a Vox koalíciója radikális konzervatív fordulatot, ennek részeként a nők jogainak megnyirbálását hozhatja. A néppárti vezér ennek ellenére ragaszkodik a kormányalakításhoz, amely célt akár úgy is elérhetőnek tart, hogy a szocialisták tartózkodnak a bizalmi szavazáson. „Hiba lenne megengedni a szeparatistáknak, hogy kormányozzanak" – idézte a Reuters a pártelnököt, aki ezzel nyilvánvalóan arra utalt, hogy a 2018 óta hatalmon lévő szocialisták a függetlenségpárti tömörülésekre támaszkodtak a parlamentben.

Ugyanezt a sémát követve Sánchez hatalmon maradhat a vasárnapi választások után is. A regionális pártok közül egyelőre a katalánoké vonakodik. Jordi Turull, a Junts főtitkára hétfőn kijelentette, hogy felhasználja a politikai patthelyzet által kínált lehetőséget a katalán függetlenség elérése érdekében. Ő egyike volt annak a kilenc katalán szeparatista vezetőnek, akiket elítéltek a 2017-es függetlenségi referendum megrendezése miatt, és akiket Sánchez 2021-ben kegyelemben részesített. Több katalán vezető ellen azonban jelenleg is vizsgálat folyik. Köztük van Carles Puigdemont, az egykori katalán kormányfő, aki önkéntes száműzetésben él Belgiumban, de továbbra is jelentős a befolyása a Junts-on belül. A mostani választások előtt azt nyilatkozta, hogy a párt a továbbiakban nem támogatja Sánchezt, az eredmények kihirdetése után pedig a közösségi oldalán sietett leszögezni, hogy a Junts be szokta tartani a szavát.

Puigdemont álláspontja aligha független attól, hogy az Európai Parlament megfosztotta a mentelmi jogától a hónap elején, így bármikor kiadható a spanyol igazságszolgáltatásnak, amely éppen hétfőn ismét letartóztatási parancsot adott ki ellene a 2017-es eseményekben játszott szerepe miatt.

Ha a baszk pártok 11 mandátuma mellé Sánchez megszerzi a katalán ERC hét szavazatát, a kormányzás folytatásához elegendő lenne már a Junts tartózkodása is. Kérdés, hogy milyen árat szabnak Puigdemonték, és így folytatódhat-e – a konzervatív elnök megfogalmazása szerint – „a vesztesek koalíciója”.

Egy kudarc szinte biztosan a választások megismétlését jelentené. Eddig a galíciai Nemzeti Blokk közölte, hogy egyetlen képviselője Sánchezre szavaz, csak hogy elkerülje az újabb voksolást.

Uniós félelmek

Ha sikerül is kilépni a jelenlegi patthelyzetből, és nem lesz szükség új választásokra, a kormányalakítási tárgyalások optimális esetben is elhúzódnak a nyár végéig. Az új parlament augusztus 17-én alakul meg, és csak azután kezdődnek majd a tényleges koalíciós egyeztetések. Addig a Sánchez-kabinet ügyvivőként tevékenykedik, korlátozott hatáskörökkel, ami óhatatlanul kihat a soros uniós elnökségre is.

De Brüsszelből egyéb okból is aggódva figyelik a madridi fejleményeket. Kormányváltás esetén az Európai Bizottság az egyik legfontosabb szövetségesét veszítené el az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, ráadásul éppen a november-decemberi ENSZ-klímakonferencia (COP28) előtt. Teresa Riberát, a szocialisták klímaügyi miniszterét úgy tartják számon, mint aki szoros kapcsolatokat ápol a latin-amerikai COP-küldöttekkel, ennek köszönhetően a múltban is segített közös nevezőre hozni a fejlődő országokat a világ vezető gazdaságaival.

Riberával ráadásul a második „klímaügyi nagyágyúját” veszítené el az EU, írja a Reuters. Frans Timmermans, az Európai Bizottság éghajlat- és környezetvédelmi politikáért felelős alelnöke indul a hollandiai választásokon, és ha sikerrel jár, már a jövő hónapban le kell köszönnie a brüsszeli posztjáról. Timmermans több egyszerű uniós biztosnál. Ő vezényelte le annak a tucatnyi intézkedésnek a törvénybe iktatását a 2019-es európai választások óta, amelyeknek a célja az EU klímasemlegessé tétele 2050-re. A ciklus elejéhez képest érezhetően alábbhagyott a zöld átállás iránti lelkesedés a tagállamokban, amit az is mutat, hogy július közepén az Európai Parlament csak heves viták után, alacsony többséggel és az eredeti tervezethez képest felhígítva fogadta el a természetes élőhelyek helyreállításáról szóló jogszabályt. Az EB további két rendelkezést szeretne keresztülvinni a jövő tavaszi uniós választásokig, az előkészítő tárgyalásokat a tagállamokkal pedig a december végéig tartó – az EB ambiciózus zöld politikáit rendszerint támogató – szocialista spanyol elnökségnek kell levezényelnie. A Reutersnek nyilatkozó elemző szerint egy konzervatív fordulat Madridban az EU komplett környezetvédelmi napirendjét felboríthatja.