A kétezres évek elején az akkor 15 tagot számláló Európai Unió diplomáciai szankciókkal sújtotta Ausztriát pusztán azért, mert a konzervatív Néppárt koalícióra lépett a szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárttal (FPÖ). Akkor kevesen gondolták volna, hogy két évtizeddel később a neofasiszta, populista nacionalista vagy ultrakonzervatív mozgalmak lassacskán bevonulnak a fősodorba Nyugat- és Észak-Európában.

A világ legboldogabb országainak rangsorát évek óta vezető Finnország újabban csatlakozott egy másik, folyamatosan bővülő klubhoz – mégpedig azzal, hogy egy bevándorlásellenes és euroszkeptikus párt, a Finnek fontos kormányzati posztokra tett szert Helsinkiben.

A politikai tömörülés áprilisban megszerezte a második helyet a parlamenti választásokon. Jellegéről a kívülálló számára sokat elárul, hogy alig iktatták be Petteri Orpo konzervatív miniszterelnök új kormányát, Vilhelm Junnila gazdasági miniszter kénytelen volt lemondani, mert náci célozgatásokat tesz a választási kampány idején, és erről előkerült egy tévéfelvétel. Az ügy kínosságát fokozta, hogy Junnila távozása előtt két nappal a koalíció elutasította az ellenzéki Zöld Párt indítványát, lényegében bizalmat szavazva – a Rágalmazásellenes Liga (ADL) szervezet szerint – „az egyik leggyakoribb, fehér felsőbbrendűséget hirdető szimbólumot” használó politikusnak. Riikka Purra, a Finnek elnöke védelmébe vette párttársát, és azzal vádolta meg az ellenzéket, hogy „nem helyénvaló humorizálása” miatt próbálják elmozdítani Junnilát.

Néhány nappal később Purrát is utolérte a múltja. A pénzügyi tárcát irányító pártelnöknek egész sor rasszista kommentje került elő a 2000-es évek közepéről. Ezekben dehonesztáló megjegyzéseket tesz a színes bőrűekre, „majmoknak” titulálja a törököket, és fogadkozik, hogy „ha adtak volna egy fegyvert, tetemek hevernének az elővárosi vonatokon”. A Finnek elnöke bocsánatot kért a másfél évtizede elkövetett „hibák” miatt, de világossá tette, hogy nem mond le. Pedig elődje, Jussi Halla-aho 2012-ben még azért távozott egy parlamenti bizottság éléről, mert előkerült néhány korábbi blogbejegyzése, amelyben rasszista megjegyzéseket tett a muszlimokra és a szomáliaiakra.

A két kisebb pártot is tömörítő helsinki kormánykoalíció a jóléti kiadások csökkentését és szigorú bevándorlásellenes lépéseket ígért. Csökkentik a lakhatási támogatást, jelentősen növelik a külföldi diákok tandíját a felsőoktatásban, nehezítik a bevándorlók állandó tartózkodási engedélyének megszerzését, illetve harmadára csökkentik a menedékkérők évenkénti számát.

A szomszédos Svédországban a neonáci mozgalomból kifejlődött bevándorlásellenes Svéd Demokraták nevű párt a szavazatok húsz százalékával a második helyen végzett a tavaly őszi választásokon, a szociáldemokraták mögött. Kormányt azonban a Mérsékeltek elnöke, Ulf Kristersson alakíthatott, miután a választások előtt informális szövetségre lépett a Svéd Demokratákkal és két kisebb jobbközép alakulattal. Korábban a svéd mainstream pártok között létezett egy hallgatólagos megállapodás, hogy a szélsőjobbal nem „üzletelnek”, egyfajta politikai karantén övezetet (cordon sanitaire) vonnak köréjük.

Egy holland áldozat

A szélsőjobb térnyerésének a jeleként értékelhető – még ha áttételesen is – a hágai kormány közelmúltbeli bukása. Mark Rutte – aki a második leghosszabb életű miniszterelnöke volt Európának Orbán Viktor után – azután jelentette be lemondását, hogy többheti egyeztetés után kudarcba fulladtak a bevándorlás-politikát érintő koalíciós tárgyalások. A kormányfő ultimátumot adott két kisebb kormányzó partnerének, azok azonban nem fogadták el a családegyesítés korlátozását a háborús övezetből érkező menekültek esetében. Ősszel előrehozott választások lesznek Hollandiában, de azokon a kereszténydemokrata Néppárt a Szabadságért és a Demokráciáért (VVD) pártot már nem Rutte vezeti majd, bejelentette ugyanis, hogy visszavonul a politikától.

A távozó holland miniszterelnök politikai pályája számos ponton érintkezik a szélsőjobb előretörésével. Már első, kisebbségi kormányát az euroszkeptikus, iszlámellenes Szabadságpárt támogatásával hozta létre 2010-ben.

Megdőlnek a tabuk

A szélsőjobb megerősödésének elemzők legalább három okát látják. A legfontosabb az, hogy fokozatosan meggyengült a mérsékelt pártok kapuőr (gatekeeper) szerepe. A II. világháború, illetve a nácizmus és a fasizmus nevében elkövetett szörnyűségek után a hagyományos pártok sokáig elutasították az együttműködést a szélsőjobboldali csoportosulásokkal. Ez a tabu fokozatosan megdőlni látszik. Mi több, a mérsékelt pártok nemcsak a szélsőjobb politikai tömörülések felé nyitnak, hanem a radikális tematika és diskurzus átvételével új választói rétegek felé is – vagy legalábbis azzal áltatják magukat. A várakozásokkal ellentétben a következmény általában az, hogy a szélsőségesek szalonképesebbnek tűnnek a centrista választóknak, így még többen szavaznak rájuk anélkül, hogy emiatt a legkevésbé is kényelmetlenül éreznék magukat.

Párhuzamosan a radikális pártok igyekeznek bizonyos kérdésekben visszafogni a retorikájukat. Jó példa erre a magyarországi Jobbik, amelyet működése első néhány évében szélsőséges, sőt neonáci jelzővel illettek, manapság viszont konzervatív, jobbközép néppártként határozza meg önmagát. Az újfasiszta gyökerű Olaszország Barátai (FdI) elnöke, Giorgia Meloni ma az Európai Unió harmadik legnagyobb gazdaságát irányítja, és miniszterelnökként már nem Oroszország barátja, hanem Ukrajna egyik legádázabb támogatója. Franciaországban a Marine Le Pen által vezetett szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés (Rassemblement National, RN) nemcsak nevet változtatott, de már régen nem megszüntetni, csupán megreformálni akarja az Európai Uniót.

A szélsőjobb új témái közül talán a legígéretesebb a Brüsszel által meglehetősen rugalmatlan módon erőltetett zöld átállás, amely számos összeesküvés-elméletnek és valódi – főleg a társadalmi igazságosságot érintő – aggálynak a forrása. A benne rejlő potenciált mutatja, hogy a holland Farmerek és Polgárok Mozgalma (BoerBurgerBeweging, BBB) a tavaszi tartományi választásokon az első helyen végzett – mind a 12 tartományban a legtöbb szavazatot kapta –, pedig mindössze 2021-ben alakult, a kormány tervezett nitrogéncsökkentési politikája ellen tiltakozó gazdálkodókból. A BBB támogatja Hollandia európai uniós tagságát, de csökkenteni kívánja az Európai Bizottság és az Európai Parlament hatáskörét, ugyanakkor elkötelezett NATO-támogató, és az első között követelte, hogy a hágai kormány F–16-os repülőgépekkel támogassa Ukrajnát az oroszok elleni harcában. Elemzők arra számítanak, hogy a BBB jól teljesít majd az őszre tervezett országos választásokon is. Hasonló reményeket táplál a spanyolországi Vox is, miután a párt várakozáson felül szerepelt a nemrégiben rendezett helyhatósági választásokon. A kormányzó baloldali koalíció gyenge eredményei miatt Pedro Sánchez szocialista miniszterelnök előre hozta a decemberi választásokat. A legtöbb elemző arra számít, hogy a vasárnapi voksolás nyomán a most ellenzéki konzervatív Néppárt a VOX-szal alakít kormányt. Ez lesz az első alkalom, hogy egy szélsőjobb párt hatalomra kerül a fasiszta diktatúra 1975-ös bukása óta.