Bár Erdélyben volt az első írásos említése, a névhasználat uniós és magyarországi szabályai miatt, a határon túl csak párlatnak nevezhető az egyik legmagyarabb ital a pálinka, ugyanis az elnevezés az Európai Unió által bejegyzett földrajzi árujelző, amelyet kizárólag Magyarországon termett gyümölcsből, az ott készített és palackozott gyümölcspárlatok esetében lehet használni. Egyedüli kivételként az ausztriai barackpálinka használható bizonyos osztrák tartományokban. Az Erdélyben készült ital megnevezése tehát a hatályos szabályoknak megfelelően csak párlat lehet. Ezért a székelyföldi szakemberek szerint ideje lenne újragondolni a pálinka megnevezés szabályozását, hisz az osztrák kivétel is jól mutatja, hogy a szabályozás lehetne rugalmasabb és megengedőbb a Kárpát-medence többi magyarlakta vidékével szemben is. A pálinka megnevezés használatáról beszélgettünk János András Előd csíkdelnei pálinkamesterrel, aki szerint a szabályozás identitásbeli kérdéseket is felvet.

– A névhasználat körüli vita időről időre újra fellángol. Ön szerint: pálinka vagy párlat?

– A jelenlegi szabályozás méltánytalan az erdélyi főzdékkel és a magánfőzőkkel szemben. Mi Székelyföldön mindent, ami gyümölcsből készül, pálinkának hívunk, és a jövőben is ezt fogjuk tenni, mert őseink is pálinkát ittak és mi is ezt a hagyományt visszük tovább. Teljesen természetes, hogy a székelyek, a felvidékiek, a délvidékiek vagy a magyarországi magyarok mind pálinkát fogyasztottak, fogyasztanak. A jelenlegi szabályozás oda vezetett, hogy még a magyarországi magánfőzők sem írhatják rá az üvegre, hogy pálinka, csak a kereskedelmi főzdék. Pedig a törvény szerint mindenki főzhet bizonyos mennyiségig adómentesen. Mégis a szó használata tilos, így a jelenlegi szabályok értelmében Erdélyben hivatalosan nem használhatjuk ezt a szót, viszont ez méltánytalan és nehezen elfogadható, szerintem ez már túlzás.

– Nem ellentmondásos, hogy pont Erdélyben – ahol első írásos említése is volt – nem használhatják a pálinka megnevezést?

– A szigorú előírások kizárják azokat a magyar közösségeket, akik a határon túl élnek, pedig ugyanazt az értéket képviselik. Elfogadom, hogy a pálinka névhez komoly minőségi elvárások tartoznak, de az erdélyi főzdék közül több is megfelel ezeknek. Itt is dolgoznak kiváló szakemberek, akik vállalnák az ellenőrzéseket és a minősítéseket is. Mégis csak párlatot írhatnak az üvegre. Szerintem ez nemcsak gazdasági, hanem szólásszabadsági kérdés is. Ha valaki magánfőzőként készít egy üveg italt otthon, de nem árulja, miért ne nevezhetné pálinkának?

Az egyik legnagyobb gond, hogy a szó használatát is tiltani próbálják, mintha azzal bárkinek kárt okoznánk. Pedig attól, hogy egy üvegre ráírjuk, hogy pálinka vagy egy interjúban így nevezzük, nem történik visszaélés. Ez kulturális és nyelvi kérdés. A magyar ember számára a pálinka nemcsak ital, hanem egy darab identitás is. Az, hogy a szó kimondása is tiltott, abszurd helyzetet teremt. Ugyanakkor hosszú távon a szabályozás a magyarországi főzdéket is nehéz helyzetbe hozhatja az egyre szélsőségesebbé váló időjárás miatt. Ha elfagy a barack, és egy főzde kénytelen görög vagy moldáv gyümölcsöt használni, már nem nevezheti pálinkának az italát, pedig a minőség változatlan lehet. Ugyanez történik a málnával is. Ez szerintem rugalmatlan megközelítés. A minőség nem attól függ, hogy a gyümölcs a határnak melyik oldalán nőtt. A cél az kellene legyen, hogy a pálinka hírnevét és minőségét közösen erősítsük, ne pedig korlátozzuk egymást.

– Mi lehet a megoldás?

– Legalább a magánfőzőknek engedni kellene, hogy használják a pálinka szót, ha nem kereskedelmi forgalomról van szó. Ez visszaadná a szólásszabadságunkat, és elismerné, hogy a pálinka a magyar kultúra része nemcsak Magyarországon, hanem az egész Kárpát-medencében. Hosszabb távon pedig érdemes lenne megvizsgálni, hogyan lehetne a szabályozást kiterjeszteni más, magyarlakta régiókra is. Ha Ausztriában megoldható, hogy egyes tartományok használhassák a „barackpálinka” elnevezést, nálunk is lehetne hasonló, ésszerű kompromisszum.

Ha azt szeretnénk, hogy a pálinka világszinten is olyan ismert legyen, mint az olasz grappa vagy a francia calvados, akkor nem a szó használatát kellene tiltani, korlátozni, hanem az ital minőségét és hírnevét kellene erősíteni. A pálinka a magyar kultúra része, nemcsak Magyarországon, hanem az egész Kárpát-medencében.

(Nyitókép: Kocsis B. János)