Pontban 14 órakor kezdődött el Kézdivásárhely főterén az 1848–49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére szervezett ünnepi megemlékezés. A céhes városban több mint három évtizede hasonló forgatókönyv szerint emlékeznek meg a nemzeti ünnepről, amely minden évben a közösség egyik legfontosabb találkozási alkalma. 

A rendezvény nyitányaként a VigadóArt előadásában csendült fel a Felsütött a napsugára című népdal átdolgozása. A színpadon Kaly Roland, Nagy-Babos Rebeka és Moldovai Dóra énekelt, zongorán Bejan Norbert kísért. A műsorvezető a dal után a közönséget köszöntve úgy fogalmazott: „Felsütött a napsugára minden ember ablakjára – szól a méltán híres népdal, amelyről azt tartják, hogy olyan, mintha több millió magyar lelke szólalna meg egyetlen hangban. És milyen igaz! Március 15-én több millió magyar szerte a világon egyetlen hangon szólal meg: az emlékezés hangján.” Ezután üdvözölte a megjelenteket a kézdivásárhelyi főtéren, majd felkérte Bokor Tibor polgármestert, hogy mondja el ünnepi köszöntőjét.

Bokor Tibor beszédét a nemzeti színek szimbolikus értelmezésével kezdte, amely rögtön megadta a beszéd hangulatát. „A szívem piros, mert felébredt benne a hazaszeretet lángja. A szívem fehér, mert szomjazza a békét. A szívem zöld, mert keresi a reményt és a biztonságot. Piros. Fehér. Zöld. A világ három legszebb színe. Piros, fehér, zöld – három szín, mely világrendeket renget meg, ha kell” – fogalmazott. A polgármester köszöntötte a jelenlévő vendégeket, köztük Magyarország köztársasági elnökét, a nagykövetet, a főkonzult és a közéleti szereplőket, valamint a kézdivásárhelyi és környékbeli ünneplőket.

Beszédében külön hangsúlyt kapott az a történelmi jelentőségű pillanat, hogy a város történetében először ünnepel március 15-én Kézdivásárhelyen Magyarország legmagasabb rangú közjogi méltósága. „Engedje meg, hogy legnagyobb tisztelettel köszöntsem köreinkben, és elmondjam minden kézdivásárhelyi nevében, hogy a világ legszebb ünnepségét tisztelte meg jelenlétével” – mondta Bokor Tibor. Hozzátette: talán elfogultak a város lakói, amikor saját ünnepükről beszélnek, de a hagyomány és az összetartozás érzése különlegessé teszi ezt a napot. A polgármester felidézte, hogy a város főtere – az udvarterek különleges rendszerével – akár a magyar nemzet egységének jelképe is lehetne, „ahová minden magyar szál befut ilyenkor, március idusán”.

A beszéd további részében a polgármester a nemzeti összetartozás gondolatát hangsúlyozta. „A magyar nemzetnek számos jó tulajdonsága van. De mind közül kiemelkedik, amikor hazájára büszke, népéért kész bármire, nemzeti értékeit védi. Tehát büszke, tettrekész és védelmező. Március 15-én pedig még valami egyéb is: egységes.” Hangsúlyozta, hogy ez az egység nem jelenti a különbségek eltűnését, hanem azt, hogy a közös múlt, a nyelv és a kultúra összekapcsolja a magyarokat, bárhol éljenek is. „A nemzet bennünk él: szavainkban, emlékeinkben, közös reményeinkben” – fogalmazott.

A polgármester beszéde után ismét a zenéé volt a főszerep: a VigadóArt előadásában hangzott el az Örökre szépek című dal A Padlás című musicalből. A műsorvezető ezután megköszönte az előadást, majd felkérte Kissné Hlatki Katalint, Magyarország bukaresti nagykövetét, hogy tolmácsolja Orbán Viktor miniszterelnök ünnepi üzenetét a jelenlévőknek.

Az ünnepi műsor irodalmi pillanatait Székely G. Krisztina, a kézdivásárhelyi Udvartér Színház színművésze biztosította, aki Hamvas Béla Egyszer című versét szavalta el, zongorán Bejan Norbert kíséretével. A műsorvezető ezt követően kiemelte, hogy különleges alkalom a város életében, hogy a magyar nemzeti ünnepen Kézdivásárhelyen köszönthetik Magyarország köztársasági elnökét, majd felkérte Sulyok Tamást, hogy ossza meg ünnepi gondolatait a közösséggel.

A köztársasági elnök beszédét Orbán Balázs sorainak felidézésével kezdte: „Kézdivásárhely neve aranybetűkkel lesz felírva a történelem lapjaira… mert e kis város nagy lett, az iparos város a világtörténelem leghősiesebb városává lett.” Az államfő szerint ezek a szavak a város 1848-as örökségét idézik fel, amikor a szabadságért folytatott küzdelemben Kézdivásárhely és a székelység kiemelkedő szerepet játszott.

Beszédében felidézte a szabadságharc helyi hőseit is, köztük Gábor Áront, a híres ágyúöntőt, valamint Petőfi Sándort és Gál Sándort. „Nagy elődök, akik hősies önfeláldozásukkal és önzetlen tetteikkel megbecsülést szereztek e városnak és a székelységnek” – mondta. A köztársasági elnök arra is emlékeztetett, hogy a Nyergestető vértanúi, valamint a hídvégi és kökösi csaták áldozatai mind a magyar szabadság hősei voltak.

Sulyok Tamás hangsúlyozta, hogy március 15-e több mint történelmi emléknap. „Március 15-e a szabadság és a magyarság egységének ünnepe. Magyarok milliói egyet mondanak és egyet gondolnak a piros-fehér-zöld kokárdák és lobogók alatt Kézdivásárhelytől Sopronig, Clevelandtől Sepsiszentgyörgyig.” Az államfő szerint a közösséget olyan alapvető értékek tartják össze, mint a családhoz, a szülőföldhöz és az anyanyelvhez való hűség, valamint az egymás iránti felelősség. 

A beszéd egyik fontos üzenete a határon túli magyar közösségekhez szólt. „Magyarország államfőjeként azért jöttem Kézdivásárhelyre, hogy személyesen is megerősítsem: fontos számunkra minden külhonban élő magyar ember.” Hozzátette, hogy a magyar Alaptörvény is kimondja: Magyarország felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért.

Az ünnepi beszédek után ismét zenei produkció következett: a VigadóArt előadásában hangzott el Zorán Szabadságdal című műve. Ezt követően a fiatalok hangja is megszólalt: Dimény-Haszmann Örs, a Zúg Március szónokverseny győztese, a Nagy Mózes Főgimnázium végzős diákja mondta el ünnepi beszédét.

A műsor további részében Nagy-Babos Rebeka előadásában csendült fel az Iszom a bort című dal, majd Pap Anna, a Petőfi Sándor Gimnázium hetedik osztályos tanulója szavalta el Szabó T. Anna Az ég zsoltára című versét. A műsorvezető büszkeséggel beszélt a város tehetségeiről, akik közül sokan a VigadóArt produkcióiban kaptak lehetőséget, és akik ma már a zenei és művészeti élet különböző területein alkotnak.

Az ünnepség végén egyházi áldás következett. Beder Imre lelkipásztor, Ilyés Lehel segédlelkész és Végh Nimród lelkész imádsága után a jelenlévők a Tanulók Klubja fúvószenekarának kíséretében elénekelték a magyar és a székely himnuszt.

A megemlékezés ezt követően koszorúzással folytatódott. Elsőként Sulyok Tamás köztársasági elnök helyezte el az emlékezés koszorúját Gábor Áron szobránál, majd Kissné Hlatki Katalin bukaresti magyar nagykövet és Dolhai István csíkszeredai főkonzul tisztelgett az emlékműnél. A hivatalos koszorúzás után a közintézmények, szervezetek és civil közösségek képviselői is elhelyezték koszorúikat.

Az ünnepség végén a műsorvezető Arany János gondolatával búcsúzott a közönségtől: „A mi forradalmunk Pesten, március 15-én nem vérontás volt, hanem egy szép ünnep, a szabadság ünnepe.” A kézdivásárhelyiek így emlékeztek idén is a magyar történelem egyik legfontosabb napjára, közösen tisztelegve a szabadságharc hősei előtt.