Ünnepi megemlékezést tartottak a Nyergestetőn az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőseinek tiszteletére. Az eseményen diákok, pedagógusok és meghívott vendégek gyűltek össze, hogy közösen hajtsanak fejet azok előtt, akik életüket áldozták a szabadságért.

A megemlékező műsort a kézdivásárhelyi Apor Péter Szakközépiskola, valamint a Bod Péter Tanítóképző tanulói és tanárai mutatták be, akik történelmi jelenetekkel, szavalatokkal és zenés összeállítással idézték fel a szabadságharc eseményeit.

Így ünnepeltek a tanítóképzősök

A Bod Péter Tanítóképző diákjai az 1897. augusztus 8-án felavatott emlékműnél emlékeztek meg a 177 évvel ezelőtti történelmi eseményekről, felidézve Tuzson János honvéd őrnagy és kis létszámú csapatának bátor helytállását a császári és cári túlerővel szemben. Az idei megemlékezésen is részt vett a testvérintézmény, a debreceni Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskola küldöttsége.

Az ünnepség a tanítóképző kórusának előadásával kezdődött, amely a Bajtárs, ma még tán című dallal teremtette meg a megemlékezés hangulatát. Ezt követően Pătrânjel Viktória IX. osztályos tanuló Vörösmarty Mihály Szózat című versét szavalta el, majd Simon Brigitta X. osztályos diák az 1848. évben című dalt adta elő.

A műsor folytatásában az iskola kilencedikes tanulói idézték fel az 1848–1849-es szabadságharc fontos eseményeit. Előadásuk Garay János és Juhász Gyula műveire, valamint történetíróink feljegyzéseire támaszkodva mutatta be a korszakot, amelynek egyik meghatározó mozzanata a nyergestetői csata volt. Ezután Géza Tímea X. osztályos tanuló Illyés Gyula Ne feledd a tért című versét adta elő, majd Deme Katinka végzős diák az Ez az otthonunk… című dalt énekelte el.

A debreceni Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskola tanulói saját ünnepi műsorukkal tisztelegtek a Nyergestető hős védőinek emléke előtt. Felkészítőtanáruk Bencze Gábor volt. Ezt követően Zsigmond Nóra X. osztályos tanuló, a Zúg Március szónokverseny második helyezettje mondta el ünnepi beszédét.

A tanítóképző műsorát a kórus zárta a Kossuth Lajos Debrecenből elindult című énekkel. A diákokat Fejér Piroska magyartanár és Gligor Zoltán zenetanár készítette fel.

Az ünnepség végén koszorút helyezett el Gál Zsuzsanna, a Bod Péter Tanítóképző igazgatója, Kovácsné Jendrek Anikó és Bencze Gábor, a debreceni Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskola pedagógusai, valamint dr. Szilveszter Szabolcs, Kézdivásárhely alpolgármestere.

A történelmi alakok felelevenítése

Az ünnepi műsor során az Apor Péter iskola diákjai három jelentős történelmi alak, Gábor Áron, Bem József és Tuzson János szerepét elevenítették fel. A dramatizált előadás a szabadságharc erdélyi eseményeit mutatta be, különös hangsúlyt fektetve Háromszék kitartására és ellenállására. A narrációk és párbeszédek segítségével a közönség betekintést nyerhetett abba a korszakba, amikor a székely közösség saját erejéből szervezte meg a védekezést, és amikor a fegyverhiány ellenére is folytatta a harcot a túlerőben lévő ellenséggel szemben.

Az egyik jelenetben Gábor Áron alakját idézték meg, aki a szabadságharc idején a székely hadsereg fegyverellátásában játszott kulcsszerepet. A diákok bemutatták, miként vállalta a lehetetlent: a székelyföldi műhelyek szerény körülményei között kezdett ágyúöntésbe, hogy fegyverrel lássa el a honvédséget. A történelmi jelenetben elhangzott szavai a kitartás és az elszántság üzenetét közvetítették, hangsúlyozva, hogy a szabadságért folytatott küzdelemben a hit és az akarat sokszor erősebb a körülményeknél.

A műsor második részében Bem József tábornok alakja került a középpontba. A lengyel származású hadvezér az erdélyi hadsereg élére állva rövid idő alatt jelentős sikereket ért el, és az erdélyi hadjárat egyik legfontosabb alakjává vált. A diákok előadásában Bem tábornok olyan vezetőként jelent meg, aki nemcsak katonai képességeivel, hanem a szabadság eszméje iránti elkötelezettségével is példát mutatott. A jelenet bemutatta azt is, hogyan csatlakoztak a háromszéki csapatok a hadvezérhez, és miként vált a térség a szabadságharc egyik fontos bástyájává.

A megemlékezés harmadik részében Tuzson János őrnagy története elevenedett meg. A diákok felidézték, miként védte a székely haderő a Nyergestetőt az egyesült orosz–osztrák csapatok ellen. A történelmi visszatekintés során elhangzott, hogy Tuzson János egysége két gyalogos zászlóaljjal és nyolc ágyúval tartotta a védelmi állásokat, és kemény harcok árán igyekezett feltartóztatni a túlerőben lévő ellenséget. A küzdelem végül visszavonulással zárult, ám a hősies helytállás a székely kitartás és hűség jelképe lett.

A dramatizált jelenetek mellett a műsor irodalmi és zenei elemekkel is kiegészült. A résztvevők Dsida Jenő Psalmus Hungaricus című művéből hallhattak részleteket, amelyek a nemzeti sors és a szabadság iránti vágy gondolatait erősítették. Az előadás végén a szereplők és a közönség közösen emlékezett meg a szabadságharc hőseiről, akiknek áldozata a mai napig meghatározza a közösség történelmi emlékezetét.

Az ünnepség során Váradi Bernadett, az Apor Péter Szaklíceum tizedik osztályos tanulója is beszédet mondott. Beszédében hangsúlyozta, hogy március 15-e nem csupán egy történelmi esemény emléknapja, hanem a magyar szabadság egyik legfontosabb jelképe. A diák kiemelte, hogy a márciusi ifjak példája ma is arra emlékeztet, hogy a szabadságért tenni kell, és a közösség jövője azon múlik, hogy a fiatal generáció mennyire tud felelősen élni a rá hagyott örökséggel.

A székely Thermopülé

Az ünnepségen András Ignác, a kászonaltizi Dr. Lukács Mihály Általános Iskola igazgatója és helytörténész is ünnepi beszédet mondott.

Beszéde elején az igazgató köszöntötte a résztvevőket, külön kiemelve azokat a diákokat és pedagógusokat, akikkel már több mint negyed évszázada együtt emlékeznek meg március 15-éről. Hangsúlyozta: a magyar forradalom kitörésének napja nem csupán történelmi dátum, hanem a nemzeti összefogás és szabadságvágy jelképe is.

András Ignác rámutatott, hogy bár 1848 tavaszán Európa számos országában forradalmak törtek ki, a magyar események különleges jelentőségét a 12 pont adta, amelyben a magyar nemzet világosan megfogalmazta követeléseit. Ezekben a követelésekben több évszázadnyi elnyomás és idegen uralom tapasztalata sűrűsödött össze.

A beszéd központi részében Nyergestető történelmi szerepét idézte fel. Mint elmondta, a történészek gyakran „székely Thermopülének” nevezik ezt a helyet, hiszen az 1849-es hadjárat során stratégiai jelentősége volt a székely ellenállás megszervezésében. Bem József tábornok tervei szerint itt kellett feltartóztatni a cári és császári csapatokat, amíg a magyar erők újraszerveződnek a Segesvár–Keresztúr–Udvarhely térségében.

A helytörténész kitért a nyergestetői csatával kapcsolatos vitákra is. Egyes korabeli beszámolók árulásról szólnak, azonban több történész és levéltári forrás szerint erre nincs bizonyíték. A terepviszonyok és a korabeli útvonalak ismeretében sokkal inkább katonai manőverek és stratégiai döntések magyarázzák a történteket.

András Ignác hangsúlyozta: a nyergestetői csata nem vereségként vonult be a történelembe. A székely csapatok sikeresen feltartóztatták az ellenséget, és megakadályozták az azonnali áttörést. A harc során mindössze nyolc áldozatot jegyeztek fel – négyet Felsőháromszékről és négyet Kászonszékről –, ami jól mutatja, hogy a parancsnokok igyekeztek katonáik életét megóvni.

Beszéde végén az igazgató a fiatalokhoz fordult. Arra biztatta őket, hogy tanuljanak az 1848–49-es szabadságharc hőseinek példájából: kitartással, bátorsággal és összefogással az élet legnagyobb kihívásai is legyőzhetők.

A megemlékezés végén a résztvevők koszorúkat helyeztek el a nyergestetői emlékhelyen, majd néma főhajtással tisztelegtek a szabadságharc hősei előtt. Az esemény méltó módon idézte fel a történelem egyik meghatározó korszakát, és emlékeztette a jelenlévőket arra, hogy a szabadság eszméje ma is közös érték, amely összeköti a közösséget.