Elmételileg a hazai termés fedezni tudná a belső fogyasztást, a gyakorlatban azonban nem így van.

Természeti adottságai alapján Románia nagy almatermesztő lehetne, de nem az. Az Eurostat adatai szerint 2021-ben elenyésző mennyiségű, mindössze 439 tonna almát importáltunk. Ez önmagában még nem lenne baj, az azonban már annál inkább, hogy még a belső fogyasztást is képtelenek vagyunk fedezni.

Tavalyelőtt 92 ezer tonnát importáltunk ebből a gyümölcsből. A behozatal 80 százaléka, 71 550 tonna Lengyelországból érkezett. Ez a mennyiség napi 9-10 kamionnyi szállítmányt jelent.

Romániában az egy főre eső fogyasztás évi 31,7 kg. Ez hozzávetőleg 600 ezer tonnás fogyasztásnak felel meg országos szinten, ami megegyezik az idehaza megtermelt alma mennyiségével. Ennek ellenére mégis importálunk, ami látszólag paradox helyzet. A magyarázat abban rejlik, hogy a romániai alma jelentős része kisgazdaságokban terem, s nem jut el a kereskedelmi forgalomba.

„Romániában nincsenek tárolók, s azokban az években, amikor jó a termés, nincs hol elraktározni. A kiskereskedők azt szeretnék, hogy a termelőknek szabályozott hőmérsékletű raktárokkal rendelkezzenek, ahol a termék élettartamát három hónappal meg lehet hosszabbítani. Másrészt nálunk a szüretelés kézzel történik, ezért sok a hibás, sérült gyümölcs, ami a válogatásnál kihull, ezért csökken a termésátlag, az át pedig nő. Lengyelországban a hektáronkénti termésátlag 100 tonna, míg nálunk csak 20, ők tehát jobb hatásfokkal dolgoznak, tehát az áraik is jobbak” – nyilatkozta a Ziarul Financiarnak egy kiskereskedelmi szakember.

Hazai szellemben nyilatkozott egy hazai termelő is. „Nehéz a lengyel alma árával versenyezni, bár egyértelmű, hogy nem ugyanolyan minőségről van szó. (…) Van még egy lényeges dolog: a gyümölcsöket akkor kell fogyasztani, amikor a szezonjuk van. Nem kell almát ennünk egész évben” – mondja Ioana Nistorescu.