Varsolc azon ritka települések egyike, ahol közvetlenül egymás mellett van a református és az ortodox templom. Vasárnaponként, az istentisztelet után egymást köszöntik a hívek, hol román, hol magyar nyelven, kezet fognak, mosolyognak, egymás hogylétéről érdeklődnek. A többnyire magyarok által lakott településen sosem jelentett gondot a „más nemzetiségű”. A románok már gyermekkorukban megtanultak a magyar szomszédoktól, pajtásaktól magyarul, a magyarok pedig – miközben együtt játszottak – elsajátították a román nyelv alapjait.

„Így is lehet, békében, egyetértésben, egymás mellett élni, a másikban az embert nézni, nem a hovatartozást”, vallják a helybéliek, ezért az sem meglepő, ha a településen vegyes házasságok köttetnek. Dragoş Melinda, lánykori nevén Bréda, iskolai tanulmányait magyar tagozaton végezte. A középiskola elvégzése után Kolozsváron magyar nyelven politológiát tanult, és senki számára nem volt meglepő, hogy román ortodox szülők gyermeke udvarol neki.

Szülei már a kezdetekkor elfogadták, hiszen Marcel inkább volt magyar, mint román. A fiú ugyanis középiskolai tanulmányait követően, a 90-es években barátaival kiment Magyarországra, és több mint tíz évig az építőiparban dolgozott. Magyar nyelvtudását fejlesztette, megszerezte a magyar állampolgárságot. Végül mégis visszajött szülőfalujába, Varsolcra, feleségül vette fiatalkori szerelmét, Melindát, és építkezési vállalkozást indított.

Két vallás ünnepeit tartják

Időközben első gyermekük születése előtt Melinda megkérdezte anyósától, akivel sokszor magyarul beszélt, hogy milyen vallású legyen majd a gyermek. Férje édesanyja azt kérdezte: „számít, fontos?”, és mivel úgy vélte, hogy a reformátusoknál egyszerűbb a keresztelés, azt mondta, „legyen református”.

„Anyósom nagyon jól beszélt magyarul, édesanyámmal is magyarul beszélt, sőt az unokájával, Szandrával is, amikor az meglátogatta. Néha kértem, tanítsa románul, hogy ha majd óvodába kerül, akkor legyen egy alapja, mert amikor megkérdezem tőle, hogy hívják, azt mondta: doi ani. Anyósom azt felelte: hagyjuk, majd megtanul románul is, ráér, még kicsi. Mi otthon csak nagyon ritkán beszéltünk románul, ezért a lányom csak magyarul tudott, így arra az elhatározásra jutottunk, román tagozatra íratjuk, hogy elsajátítsa az alapokat, amire majd az iskolában építhet. Nem is volt gondunk a román nyelvvel, nem kellett segíteni neki, mert ő tovább fejlesztette, amit az óvodában megtanult” – mesélte Melinda.

Szandra magyar tagozatra jár, mind a magyar, mind a román nyelvet nagyon jól beszéli, bár kezdetben tükörfordítással átvett kifejezéseket használt, de hamar átállt. Mivel a román óvoda jónak bizonyult, bevált, Melinda a második gyermekét, Dórát is román óvodába íratta, de ő is magyar tagozaton folytatja az iskolai tanulmányait. Melinda úgy véli, nagyon fontos, hogy a gyermek magyar iskolába járjon, főleg ha a szülő kettős állampolgárságú, mert csak ott tanul meg helyesen írni és olvasni magyarul.

Egymás nemzetiségének, vallásának elfogadása, tisztelete náluk egyértelmű volt. Amíg Szilágysomlyón laktak, húsvétkor, feltámadáskor az ortodox templomba mentek, karácsonykor kötelezően református istentiszteleten vettek részt. Melinda gyermekkorától mindkét húsvétot megtartja, mert nagyon sok román ismerőse, szomszédja volt.

Érvek a magyar nyelvű tanulás mellett

„Sok osztálytársam annak idején megkérdezte, miért megyek magyar tagozatra, hiszen egy tantárggyal több lesz, és nehezebb lesz nekem. Igen ám, de amikor az érettségin 10-est írtam magyarból, emelte az átlagomat. Ha a gyermek megtanul magyarul helyesen írni és olvasni, jó eséllyel jelentkezhet egy magyarországi főiskolára, illetve pályázhat meg egy jó munkahelyet. Konkrét eset a sógornőm, aki annak idején kiment Magyarországra dolgozni, és hiába beszélte nagyon jól a nyelvet, mivel nem tudott írni és olvasni, nem alkalmazták” – részletezte Dragoş Melinda.

Ismerőse aztán eladónak jelentkezett, és felvették volna, de nem tudta elolvasni, bevezetni a számlát, ezért nem vették fel. „Ha igényeljük a kettős állampolgárságot, és az azzal járó kedvezményeket, akkor az a minimum, ha a gyermeket magyar iskolába íratjuk, hogy megtanuljon írni és olvasni, valamint úgy neveljük, hogy büszke legyen a magyar kultúrára, hagyományokra, történelemre, amely éppolyan gazdag, színes, mint más nemzeté, és ha mindkettőt megéli, akkor ő már nyer. A sógornőmék Spanyolországban élnek, a gyermekük három nyelven beszél, megtanulja mindhárom nemzet sajátosságát, ami által ő csak gazdagabb és sokoldalúbb lesz” – tette hozzá Dragoş Melinda.