„Szakmailag és emberileg is elfogadhatatlan, hogy következmények nélkül maradjon” annak a 13 éves fiúnak a tette, aki részt vett a 15 éves Mario meggyilkolásában múlt héten – jelentette ki Kalóz János klinikai szakpszichológus a Maszolnak, hangsúlyozva, hogy bár egy ilyen korú elkövetőt nem szabad úgy kezelni, mint egy felnőtt bűnözőt, de a törvénynek kivételt kellene tennie, hiszen gyilkosság történt, ami ha következmények nélkül maradhat, azt üzeni, hogy bármit megtehet egy 14 év alatti, és nem kell felelnie érte. A pszichológus szerint az, hogy nincs kemény fellépés egy ilyen súlyos esetben, a társadalmi szintű „ellágyulás” jele. Úgy látja, a csenei gyilkosság okaira nem lehet felelős módon egyszerű válaszokat adni, ugyanakkor annak brutalitása és az elkövetők tudatossága komoly kérdéseket vet fel.

A csenei gyerekgyilkosság okairól egyértelmű kijelentéseket tenni szakszerűtlen lenne, de több tényező elgondolkodtató – véli Kalóz János klinikai szakpszichológus, mentálhigiénés szakember. „Az egyik ilyen az emlegetett indíték, az irigység, a másik az, hogy állítólag előre megtervezett, bosszúszerű cselekményről van szó. Ami azonban igazán megdöbbentő, az az elkövetés módja: fejsze és kés használata, a holttest felgyújtásának kísérlete és elásása. Ijesztő, hiszen egy 13 és 15 éves ilyen tettet önállóan nem tud kitalálni, megtervezni és végrehajtani, ehhez informálódniuk kellett” – sorolta a Maszol megkeresésre a szakember a csenei gyilkosság kapcsán, amit két kamasz követett el 15 éves társuk ellen, akivel – beszámolók szerint – barátok voltak.

Erőszakra kondicionált gyerekek

Kalóz János szerint felmerül a kérdés, honnan szerezhették ezeket az ismereteket. „Választ is találhatunk: olyan családi közegben nőttek fel, ahol az erőszak mindennapos volt. Neveléspszichológiai szempontból nézve az történik, hogy a gyermek alapvetően aszerint kondicionálódik, amit maga körül lát” – magyarázta a szakember, aki szerint, súlyosbítja a helyzetet, ha nincs kontroll afelett, milyen internetes tartalmakhoz fér hozzá a gyermek.

„Vajon mennyire voltak ezek a gyerekek kontrollálva abban, hogy milyen információkhoz, tartalmakhoz férnek hozzá? Miket néztek? Mi az, ami bennük összegyűlt? Folyik a förtelem a közösségi médiából, internetről, tévéből, és ha egy gyerek nincs kontrollálva abban, hogy mit néz, annak komoly következményei tudnak lenni. Ha pedig olyan családban nőttek fel, amilyennek leírják, akkor joggal feltételezem, hogy nem volt sok kontroll vagy egyáltalán nevelés” – fejtette ki.

A pszichológus kiemelte, míg a gyerekek által kedvelt számítógépes játékok világában következmények nélkül bármit meg lehet tenni a másikkal, a játék újrakezdhető, a való életben főként a következményektől való félelem és az empátia az, ami visszatart minket attól, hogy a másikat bántsuk.

„Ha viszont egy gyermek ilyen erőszakos családban nő fel, ahol az empátia nem létezik, nem alakul ki benne az együttérzés. Nincs ahonnan megtanulja, mert az empátiát nem örököljük genetikailag. Tanult dolog, hogy hogyan reagáljunk” – mutatott rá Kalóz János. Mivel állítólag barátok voltak az elkövetők és az áldozat, akiknek a vezérük volt az utóbbi, külön kérdés szerinte, hogy milyen dinamika vezethetett a többiek szélsőséges reakciójáig.

Büntethető a 13 éves?

Mint ismert, társadalmi vitát váltott ki – petíció indult, tiltakozások zajlottak – a gyilkosság után az, hogy a 13 éves elkövető nem vonható felelősségre büntetőjogilag, így speciális felügyelet alá került, a Temes megyei gyermekvédelmi igazgatóság szerint a 13 éves fiú neuropszichiátriai klinikán tartózkodik. Az ügyészek közlése alapján, mivel nem büntethető, vele szemben semmilyen intézkedést nem lehet elrendelni, és igazságügyi elmeorvosi szakvizsgálat sem végezhető el.  

Kalóz János pszichológus úgy véli, nem hagyható következmények nélkül a tett a 13 éves elkövető esetében sem.

„Nincs mese: minden tettnek következménye kell legyen. Ha nincs következmény, akkor azt tanítjuk, hogy bármit meg lehet tenni, mert nincs következménye” – mutatott rá, hozzátéve, azt látná megoldásnak, ha kivételeket engedne meg a törvény az alól, hogy csak 14 év feletti vonható büntetőjogilag felelősségre.

„A 15 éves felelősségre vonható, a 13 éves nem. Miért? Mire épül az egész felelősségre vonhatósági kérdés? Az a gyermek kést vett a kezébe, és egy másik gyermeket megkéselt. Gyilkosság történt, ezt ki kell mondani, és 13 éveshez képest kell kezelni gyilkosságként.Hogy nincs következmény, ez nekem nem fér bele sem emberileg, sem szakmailag. Nem értek egyet azzal, hogy szabadlábon van, egy pszichiátriai intézetben vizsgálják, hogy vajon mi történhetett” – érvelt a szakember.

Úgy gondolja, ugyan nem úgy kellene kezelni, mint egy felnőtt bűnözőt, nem börtönbe zárni kell, de fiatalkorú bűnözők intézetébe, javítóintézetbe vagy hasonló intézménybe kellene elkülöníteni.

Elgyengültek a nevelési módszerek

A pszichológus feltette a kérdést: „hány ilyen esetnek kell történnie, hogy elgondolkodjanak a hatóságok és törvényhozók, hogy módosítani kell a törvényen?” – ami ugyan régi, de Kalóz János szerint, amikor megalkották, valószínűleg a sokkal szigorúbb nevelés által könnyebb volt megelőzni is, hogy gyerekek súlyos bűncselekményeket kövessenek el.

„Azt kell mondanom, nagyon el vagyunk lágyulva társadalmilag, hogy így reagálunk egy ilyen súlyos esetre. Úgy kezelik, mintha csak egy kis lopást követett volna el, csak mert nem büntethető, mivel 13 éves” – mutatott rá.

A csenei esetben a pszichológus nem lát olyan jelenséget, ami kifejezetten a mostani tizenévesek generációját érintené, inkább egy társadalmi problémára mutat rá szerinte, aminek hátterében a túl megengedő, határokat és következményeket meg nem szabó nevelés áll.

„Azt látom, hogy elgyengültünk nevelés szempontjából is. Lassan eszközeink sincsenek arra, hogy egy-egy szituációra reagáljunk, hisz lassan az is probléma lesz, ha csúnyán nézel a gyermekre. Inkább társadalmi problémának látom az ilyen jelenséget, és azon belül nevelési problémának, a nevelési módszereknek az elgyengülése áll a háttérben” – számolt be, mit tapasztal.

A környezetében, a gyerekeken, akikkel találkozik szintén látja az említett társadalmi szintű „ellágyulásnak” a jeleit – mondta el kérdésünkre. „Alapvető szociális készségek hiányában látom a változásokat, mint például a nem köszönés, vagy hogy nem szokás már a felnőttet előre engedni. Az már elcsépeltnek számít, hogy nem adják át a helyet az idősebbnek”. Mint mondta, apró gesztusokkal tesz a változásért. „Szeretem megállítani az iskolában a gyerekeket, a vállán megfogom, és azt mondom, »szervusz, hogy hívnak?« »Jenci«, »Szervusz, Jenci, vagy jó napot kívánok«. Ezt néhányszor megcsinálom, és a gyermek elkezd köszönni” – számolt be Kalóz János, aki a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceumban is tevékenykedik pszichológusként.

Elmondta,  még súlyosabb tünet, hogy nagyon sok esetben hiányzik ma a nevelésből, hogy a gyerekek tetteinek következménye legyen, és ezt következetesen be is tartsák a felnőttek. „Ha nincs következmény, akkor bármit megtehetnek, jöhet a bullying, valakit addig szívathatnak, az az valójában zaklathatnak az iskolában, míg öngyilkos lesz, és még sorolhatnánk, mi mindent tehetnek meg következmények nélkül” – mondta, hozzátéve szülőknek és pedagógusoknak egyaránt a sarkukra kell állniuk, és kimondaniuk, amikor szükséges, hogy „eddig volt”.

Kapcsolódó

Áldozatok és elkövetők egy rendszerben: a romániai gyermekvédelem vakfoltjai

Bántalmazott, megerőszakolt vagy elhagyott gyerekek élhetnek együtt olyan 14 év alatti kiskorúakkal, akik raboltak, erőszakoltak vagy öltek. 

kiskorú bűnöző gyilkosság Temes megye Gyermekvédelmi Igazgatóság elhelyező központ