A csíkszeredai származású André Ferenc költő, slammer műfordító, oktató, workshop tartó, tehetséggondozó, rendezvényszervező, kulturális újságíró Kolozsvár és Marosvásárhely között érvényesíti sokszínűségét, igazi kortárs költőként, illetve irodalmat megkedveltető egyéniségként van jelen a kulturális szférában. Ezért a 12. Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten egy kávé mellett az irodalomszeretetről, az olvasás és írni tudás, azaz önkifejezés fontosságáról, illetve a tehetséggondozás nélkülözhetetlenségéről faggattuk néhány percben, egy kávé mellett.

André Ferenc költő nemrégiben vette át a Látó folyóirat versrovatát Kovács András Ferenctől, ami az eddigieknél is komolyabb felelősségtudatot ébresztett benne, hiszen egy olyan szerző nyomdokaiba lépett, akire pályakezdőként nagyon felnézett, és azóta is tart ez a tisztelet. Talán ez a beismerés a kiindulópontja mindennek: André Ferenc ugyanis úgy van jelen irodalmi tevékenységével a fiatalok közt, hogy közben példát és utat mutat, és ha nem is indítja el rögtön a tehetségeket írói útjukon, azért felkelti bennük a vágyat az önkifejezésre, így előbb-utóbb felbukkannak a fiatal írók, műfordítók, slammerek.

Mi fér bele egy kávéba? – tettük fel a kérdést önmagunknak és interjúalanyainknak, amikor a 12. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét sürgés-forgásában igyekeztünk a lehető legkomolyabb témákról rövid idő alatt beszélgetni. Terítékre került a párkapcsolatok dinamikája, a családalapítás és szülői lét, a kultúrateremtés, az irodalom népszerűsítése, a tehetséggondozás, a gyereknevelés és a hitélet is. Ebben voltak segítségünkre beszélgetőtársaink, a magyarországi Grecsó Krisztián író, Csernus Imre pszichiáter, Vadadi Adrienn író, óvónő, Lackfi János költő, illetve az erdélyi Botházi Mária író, újságíró és André Ferenc költő, slammer, tehetséggondozó.

Jómaga azonban szerény, nem akarja kimondani, hogy neki köszönhetően sokan találnak az útjukra, óvatosan használja a szavakat, mert meggyőződése, ő csak egy eszköz, ahogyan az irodalom is, egy olyan válaszút előtt, ahol a fiatalnak magának kell eldöntenie, merre indul. Azért azonban roppant hálás, hogy Kolozsváron gyűl össze az az erdélyi fiatal, értelmiségi közösség, aki aktívan akar kultúrával, irodalommal foglalkozni – részletezte beszélgetésünk folyamán.

„Arrogancia és nagyképűség volna a részemről csak ülni a kis kényelmes irodalmi fotelemben, és várni, hogy meghívjanak egy beszélgetésre, majd azt mondani, hogy ezzel befejeztem a munkámat. Mert akkor kinek csinálom, ha nem építek egy olyan közösséget magam után, amiről azt gondolom, hogy van értelme csinálni ezt az egészet?” – elmélkedett a költő, majd hozzátette, külön öröm számára, hogy a fiatalokkal lehet olyan eget rengető kérdésekről vitázni, hogy „mi a tétje az irodalomnak? Mi a szerepe az irodalomnak? Hova lehet eljutni vele, általa? Miért van relevanciája ezzel foglalkozni, manapság, így 2023-ban, amikor a mesterséges intelligencia elvileg tud verset írni?”. Ezekre a válasz az, hogy nem a végtermék a fontos, hanem az érzések világa, az önkifejezés, az ember maga, ami a mesterséges intelligencia soha nem tud lenni. „Ha a végtermék minősége volna fontos, nem pedig a belerakott energia, a személyesség, meg az egyéb faktorok, akkor sosem járnánk kézműves vásárokba. De itt a személyességen van a hangsúly”.

Mint kiderült, 2011-ben költözött Csíkszeredából Kolozsvárra, és mivel nem talált olyan irodalmi köröket, amelyek a tehetséggondozásra alapoznának, illetve nem látta, hogy miként csatlakozhatna az irodalmi életbe, saját bőrén tapasztalta a falakat, amelyek a fiatal tehetségek és a kortársak között húzódnak. Ezért az évek folyamán kollégáival együtt a Hervai Klub és a Bréda Kör keretében igyekeztek időt szánni a tehetséggondozásra. „Rengeteg ilyen apróság van, és előfordul, hogy csak évek múltán jár eredménnyel. Megtörténik, hogy valaki részt vesz egy kreatív írás műhelyen, és hat év elteltével mondja azt, hogy neki akkor az a tevékenység segített”.

„Ha az ember leír valamit, azért vállaljon felelősséget”

André Ferenc szerint kulcsfontosságú az írók felelősségvállalása. „Nem mondhatom azt, hogy azért írok, mert ez a munka öröme. Az aszfaltozó azért az aszfaltozik, mert az aszfalt öröme? És ha egy hónap múlva kráter keletkezik, és leszakad az autó alja, akkor az kinek a felelőssége? Ha alkotok valamit, ami emberekhez jut el, attól kezdve felelősségem is van, mert jónak, kapcsolódási pontnak és minőséginek kell lennie. Ha valakire figyelnek, azt a figyelmet meg kell tisztelni”.

Meggyőződése, az írni tudás bármely szakmában elengedhetetlen, és az önkifejezés ezen formáját olvasás révén sajátíthatja el az ember. „Ha tudod, mit jelent egy szöveget megfogalmazni, és eljutni A-ból B-be, és tudod miként kell csiszolni, tudatosabban gondolkodni róla, értelmezni, az egy informatikusnak is rohadt fontos! Meg kell találnod, hogy miként fogalmazhatod meg azokat az érzéseket, amik benned vannak, és közben rájössz arra, hogy az olvasás nem csak a kikapcsolódás módja, hanem a tanulás, az empátia módja is. Az átérzésnek, beleérzésnek, végiggondolásnak a módszertana”.

Ha kíváncsi vagy arra, hogy mi a véleménye André Ferencnek a Kolozsváron működő irodalmi körökről, illetve miért tarja fontosnak, hogy írni és olvasni tudó embereket neveljünk, akkor nézd meg Mi fér bele egy kávéba? sorozatunk utolsó Könyvhetes epizódját! A sorozat ezzel nem ér véget, hosszú még a nyár, minden eseményen találni beszélgetőtársat!