Pénz nélkül nincs sikeresen vizsgázó diák, nincs elégedett szülő, és nincs megfelelően képzett pedagógus. A tanügyi törvény módosításainak a legnagyobb kudarca, hogy eddig egyik programot sem vitték végig, így pedig a várt siker rendre elmaradt. Ezek voltak a 31. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor pénteki Közoktatás-politika címmel tartott panelbeszélgetésének főbb megállapításai.

A politikusok és civil szervezetek vezetői részvételével tartott kerekasztalt Erdei Ildikó, a temesvári Bartók Béla Líceum igazgatója moderálta, és első kérdésében a romániai közoktatás jelenlegi helyzetére való reflektálásra, értékelésére kérte a meghívottakat. Szabó Ödön RMDSZ-es parlamenti képviselő, a parlament alsóháza oktatási szakbiztosságának alelnöke az éppen közvitán lévő új tanügyi törvény újdonságairól számolt be, kiemelve, hogy a jogszabálycsomag tervezete két részre oszlik: a közoktatási és a felsőoktatási törvényre.

Mint mondta, a teljes iratcsomó legstabilabb fejezete éppen a kisebbségi oktatásé. A legfontosabb újdonságai, hogy módosították, miként lehet új tanintézményeket létrehozni, a tanfelügyelőségeket leváltó struktúrákban hogyan lesznek jelen a kisebbségi szakemberek, és a fejkvóta alapján történő finanszírozás mellett a szórványiskolákban lehetővé teszik az osztályfinanszírozást.

Kallós Zoltán, az Oktatási Minisztérium államtitkára az új oktatási törvény hiányosságának nevezte viszont, hogy nincs megfelelő intézményvezetői képzés létrehozására vonatkozó passzus. Probléma, hogy egyszerű tanárokból lesznek az iskolaigazgatók, akiknek nincs lehetőségük semmilyen képzésre ezen a téren.

Nagy Zoltán, az Iskola Alapítvány elnöke, az általa vezetett szervezet elmúlt években a szórványoktatás terén elért eredményeit ismertette: kiemelte a délutáni oktatás és étkeztetés működtetését. Mint mondta, az Iskola Alapítvány jelen pillanatban 12 megyében és Bukarestben fejti ki tevékenységét, mintegy 2400 szórványban élő magyar gyermeket támogatnak a programmal. Bukarestben és Hunyad megyében a diákok több mint 50 százaléka, míg Temes megyében közel 50 százaléka vegyes családból származik. Hozzátette, a következő időszak célkitűzése, hogy a Rákóczi Szövetséggel közösen iskolabusz-hálózatot alakítsanak ki a szórványban élő diákok számára.  

Mezei János, a Magyar Polgári Párt elnöke, Gyergyószentmiklós volt polgármestere egy általa sikeresnek vélt alternatív oktatási forma, a finnországi példán alapuló társas tanulás módszerét ismertette. Mint mondta, ennek lényege, hogy a diákok lelkesen mennek iskolába, a tanulás az örömszerzéssel jár együtt, az oktatás egymás segítését jelenti, miközben a pedagógusoknak elsősorban koordinátori szerep jut.

Erdei Ildikó azon kérdésre válaszolva, hogy milyen sikert emelnének ki az elmúlt időszakból, Szabó Ödön a korai, óvodai oktatás kötelezővé tételét, valamint a bölcsődék indításának oktatási minisztériumi finanszírozását emelte ki. Ugyanakkor megemlítette, hogy mintegy évtizedes csúszás után sikerült létrehozni a Nagyváradon a magyar pedagógus-továbbképző központot.

Kallós Zoltán a romániai magyar diákok egyik legnagyobb problémájaként említette a román nyelv oktatását főleg azokban a térségekben, ahol a diákok nem kerülnek napi szinten kapcsolatba a román nyelvvel, és nem tudják annyira megtanulni azt, hogy közszereplőkké váljanak. Emlékeztetett rá, hogy az ötödik-nyolcadik osztályos magyar diákok közel fél évtizede speciális tanterv szerint tanulják a román nyelvet, de a középiskolai oktatásban a kilencedikes és a tizededikes tantervet csak most dolgozzák ki, míg a tizenegyedik és a tizenkettedik osztályosnak még neki sem fogtak. Kifejtette: többletfinanszírozásra van szükség ahhoz, hogy más, jobb megvilágításba helyezzék a román nyelv oktatását.

Hozzátette, az új tanterv szerinti oktatás elmaradásának oka részben a pedagógusok kényelme is. „Elvitathatatlan, hogy van előrelépés, jobbak a vizsgaeredmények, de a tantervmódosítás egyelőre nem hozta meg a várt sikert” – mondta az államtitkár, hozzátéve, hogy a romániai oktatási rendszerben sajnálatos az, hogy a záróvizsgákon rosszul teljesítő diákokat stigmatizálják. Ehhez kapcsolódóan Mezei János felhívta a figyelmet, hogy a román nyelv megtanulásában az is hátráltató tényező, hogy a gyermekek általában negatív kontextusban találkoznak élesben a román nyelvvel. Az MPP elnöke a differenciált érettségi bevezetését, és az oktatási rendszerre szánt magasabb és stabilabb költségvetés megszavazását szorgalmazta.

Szabó Ödön rávilágított egy másik rendszerszintű problémára, amivel nem foglalkoznak áthatóan, ez pedig a vidéki és a városi oktatás közötti különbség. Jelen pillanatban a városiak 1,5-2 pontos különbséggel teljesítenek jobban a vidéki társaiknál. A város-vidék mellett pedig a gyenge tehetséggondozást és a felzárkóztatást is megemlítette. Kallós Zoltán ehhez hozzáfűzte, hogy a pályaorientáció hiánya is jelentős problémaként merül fel, az új tanügyi törvényben vannak erre vonatkozó passzusok, de még mindig nem az igazi. Mint mondta, fontos lenne, hogy a diákok a nekik megfelelő szakot válasszák a továbbtanulásra, és nem azt, amit a szülők a presztízs miatt elvárnak. Nagy Zoltán ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy egyre több a hiányszakma a tanárok körében, lassan nincsenek például fizika- és kémiatanárok. Szerinte a jövő nagy kihívása lesz a pedagógusszakma becsületét visszaadni.

Kallós Zoltán zárógondolatként elmondta: Romániában közel 3 millió diák tanul a közoktatási rendszerben, az ő szüleik, családtagjaik is érintettek, így a társadalom 70 százaléka valamilyen kapcsolatban áll a közoktatással, amely a tanár-diák-szülő hármas pillérén nyugszik. A gond velük az, hogy mindegyik pillér a másik kettőtől várja a változtatást.