Közép-Európa a háború árnyékéban címmel szerveztek nagyívű pódiumbeszélgetést Tusványoson a Lőrincz Csaba-sátorban. A hivatalos megnyitót követő programon számos érdekes megközelítést hallhatott a publikum Németh Zsolt országgyűlési képviselőtől, Bakk Miklós politológustól, Csoma Botond parlamenti képviselőtől, illetve Jerzy Snopek korábbi budapesti lengyel kagykövettől. A beszélgetést John O’Sullivan, a budapesti Danube Institute elnöke moderálta.

Németh Zsolt országgyűlési képviselő, a magyar parlament külügyi bizottságának elnöke szerint az Európai Unió rendkívüli vesztese a jelenlegi orosz–ukrán háborúnak. Nem tudható, ki nyeri meg, és mennyire lesz nyertese, vagy hogy ki veszíti el és mennyire veszít ezzel a háborúval, de „Európa felett nagyon sötétek a fellegek” – vezette fel a magyarországi politikus.

Közép-Európa országait is próbára teszi a helyzet, például Magyarország és Lengyelország kapcsolatát. Németh Zsolt szerint „a média a hibrid hadviselés része” és a magyar-lengyel barátság támadása meglehetősen szerteágazó mértékben jelenik meg a lengyel médiában. Az USA- és a Putyin-barátság sztereotípiája különböző formában és intenzitással van jelen a lengyel médiában.

„Nyilvánvalóan Magyarországon és Lengyelországban is a szabad média” – állapította meg Németh Zsolt, hozzátéve: „sokkal szabadabb, mint egyes nyugati államokban”.

A fegyverszállítmányok átengedésére vonatkozó nyilatkozatok miatt is voltak nézetkülönbségek a magyar és a lengyel álláspont között, ám Németh Zsolt szerint ezek többsége abból fakadt, hogy a média átértelmezi az igazságot, ami azt is bizonyítja, hogy az igazságnak sokféle olvasata van. Ennek ellenére „Keletközép-Európát nem temetheti maga alá ez a háború, mint ahogyan a lengyel-magyar kapcsolatot sem” – jelentette ki az országgyűlési képviselő.

Bakk Miklós politológus, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatója elmondta: Európa egy nagy peremövezet az Amerikai Egyesült Államok és a keleti világ rendje között. Keletközép-Európa pedig kettős peremhelyzetben található, egyrészt az eurázsiai birodalmi törekvéseknek egy pereme, másrészt pedig a globális liberális világrendnek a keleti peremterülete. Mit lehet tenni ebben a helyzetben? – tette fel a kérdést Bakk Miklós. A politológus szerint ezt a kérdést az európai politikai architektúra alapján érdemes átvizsgálni. Az EU jelenlegi működése egy rejtett föderatív átszervezés irányába mutat, és ezt akár napi példákkal is igazolhatjuk – az energiaválságra és a gáztartalékok megosztására vonatkozó javaslatokkal –, van egy erősen centralista építkezési indulat a brüsszeli vezetők részéről – magyarázta a szakember.

Az EU vezetősége egy szimmetrikus többnemzetiségű föderációt akar megvalósítani, de egyértelmű, hogy ez nem fog működni, hiszen egy olyan mértékű asszimetria tolakodik előre, amely folyamatosan – egyebek mellett – morális kérdéseket is felvet. Bakk Miklós szerint Keletközép-Európa szempontjából egy teljesen új szerkezetű európai szövetség lehetne működőképes, amelyben az országok jobban meg tudnák jeleníteni kulturális identitásukat. „Úgy érzem, amit ma Kelet-Európa képvisel, az tulajdonképpen a 70-es, 80-as évek Európája”, jelentette ki Bakk Miklós, hozzátéve, hogy eközben a mai nyugat-európai terület egy teljesen más liberalista irányzat mentén szerveződött át.

Csoma Botond, az RMDSZ parlamenti képviselője az orosz-ukrán háborúról szólva kijelentette: „geopolitikai szempontból a helyzet teljesen egyszerű: Oroszország az agresszor és Ukrajna az áldozat”. Kiemelte, nagyon sok geopolitikai narratíva is megjelent a közbeszédben, ezekkel kontextualizálni akarták ezt a háborút – helyenként Putyin érvelésével értettek egyet, igazolni akarták az orosz álláspontot. A háborút alátámasztó egyik ilyen ok az volt, hogy Ukrajna csatlakozni akart a NATO-hoz. Csoma Botond szerint ennek azonban minimális volt esélye, mert nem volt semmilyen csatlakozási terv Ukrajna és a NATO között. A képviselő tudatta: a NATO egyik alapelve továbbá, hogy a bővítés során nem sodorhatja veszélybe az ország vagy annak szomszédos államainak népességét, tehát ez az érv hamis, jelentette kis Csoma Botond, aki szerint ezt az ürügyet el lehet vetni és ellent lehet mondani az orosz narratívának.

Miután Ukrajnában történt egy változás és egy Nyugat-barát vezetés rendezkedett be, ez sokkal jobban zavarta a moszkvai köröket – és valójába valahol itt kell a háború okát keresni Csoma Botond szerint. Elmondta, Putyin azzal nem számolhatott, hogy Ukrajna megtámadása ilyen mértékű európai összefogást eredményez.

Az is elhangzott oroszpárti narratívaként, hogy Európa nem vette figyelembe Oroszország nagyhatalmi sértődöttségét. Csoma szerint ez sem teljesen valós, hiszen a korábbi orosz katonai beavatkozások során Európa koránt sem foglalt állást olyan markánsan, mint most, Ukrajna megtámadása esetén. Igaz, korábban egészen más külpolitikai viszonyok uralkodtak, tette hozzá az RMDSZ-es politikus. Szerinte ugyanakkor teljesen kizárt az, hogy Oroszország egy NATO-tagállamot támad meg. Kérdés ugyanakkor, hogy az Oroszország ellen bevezetett szankciók kinek fj jobban, az oroszoknak vagy az európaiaknak. „Ilyen szempontból nem könnyű időket élünk és nem tudjuk megmondani, hogy ennek mikor lesz vége” – jelentette ki Csoma Botond.