Az élelmiszer- és energiaválság megahatározza a következő időszakot, és az európai gazdasági térség számára az lesz a nagy kihívás, hogy ezekkel miként birkózik meg. Az Európai Unió működési mechanizmusát úgy alakították ki, hogy békeidőben működjön jól. Mára azonban kiderült, hogy háborús helyzetben ez nem elég gyors és nem elég hatékony – hangzott el a 31. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor Hét szűk esztendő – szuverenitás és gazdasági mozgástér az új nemzetközi környezetben című csütörtöki panelbeszélgetésen.

A kerekasztal felvezetőjében Nagy István magyarországi agrárminiszter az élelmiszerválság felől közelítette meg a problémát, kifejtve, hogy az Európai Unió aktuális Közös Agrárpolitikája (KAP) a legrégebbi és az egyik legsikeresebb, éppen azért, mert megvédi a gazdálkodókat, az élelmiszert előállítókat. A megváltozott gazdasági helyzetben azonban előtérbe kell helyezni az egyes országok gazdáinak érdekeit – állapította meg.

Emlékeztetett rá, hogy a háború kitörése után napokon belül sok ezer tonna gabonát foglaltak le évekre előre a magyarországi gazdáktól, mert az ukrajnai gabona bent ragadt az országban. Ez volt az első felmerülő probléma, amelyet jelen pillanatban az aszály tetéz. „Az államok felelőssége a mindennapi kenyér biztosítása az lakosságnak, éppen ezért meg kell engedni, hogy az egyes országok a saját problémáik megoldására összpontosítsanak, termelőképességüket fokozzák” – fejtette ki a magyarországi agrárminiszter.

Előtérbe kell helyezni az országok független döntésképességét

Barbara Kolm, az Ausztriai Nemzeti Bank alelnöke, a Friedrich August v. Hayek Intézet elnöke felidézte, hogy a két világháború okozta válság hívta életre az Európai Uniót, azonban véleménye szerint ma már kérdéssé vált, hogy az Unió jó úton jár-e. Aggasztónak nevezte, hogy a most kirajzolódó gazdasági válság oltárán elsőként a bankszektort áldozták fel Brüsszelben. Ausztria erre válaszként a szubszidiaritás elvének előtérbe kerülését szorgalmazza, ugyanis a politikai feszültség a monetáris politika negatív hozadékai miatt áll fenn. Ennek az infláció és a koronavírus-járvány csak az előszele volt. Megjegyezte, most nagyon fontos, hogy minden szereplőt azonos szinten kezeljenek, egyik tagállamot se taszítsák el. Ennek ellenpéldájaként Görögországot hozta fel, amelyet eddig kiemelten támogatott az Unió, és az országnak sikerült is felállnia a gazdasági válságából.

Tánczos Barna környezetvédelmi miniszter a saját szakterületének szemszögéből kifejtette, hogy a környezetvédelemben nem szabad szuverenitásnak lennie, nincs olyan környezetvédelmi terület, amelyet csak egy régió vagy ország kizárólag a magáénak tudhat, sőt minden kontinensnek az Európai Unióhoz hasonló környezetvédelmi célkitűzései kellene hogy legyenek – vélte.

Hozzátette, az erdősítés, a hulladékgazdálkodás, a vízgazdálkodás, a levegőszennyezés visszaszorítása minden országnak ugyanolyan fontos cél kellene hogy legyen, de bizonyos területeken engedni kell, hogy az országok a saját, legjobb tudásuk és tapasztalatuk szerint cselekedjenek, erre példának a medvekérdést hozta fel.

A szaktárcavezető rámutatott: Romániában környezetvédelmi szempontból nem a hét szűk, hanem a hét bőséges esztendő következik, ugyanis az Országos Helyreállítási Tervben 29 milliárd euró áll az ország rendelkezésére, ennek 40 százalékát pedig kifejezetten környezettudatos beruházásokra fordíthatják. A 29-ből négymilliárd euró áll csak a környezetvédelmi minisztérium rendelkezésére, a tárca számára a következő időszak nagy kihívása, hogy ezt a lehető legjobban használja fel.

 Energia- és pénzszűkösséggel szembesülünk

Matraszek Marek, a lengyelországi CEC Csoport elnöke saját országának szemszögéből beszélt a hét szűk esztendőről. Lengyelországot az elmúlt időszakban három – civilizációs, gazdasági és nemzetbiztonsági – sokk érte. Az orosz–ukrán háború miatt mindhárom téren veszélyt érzékelnek, és a feladatuk, hogy megtalálják a saját útjukat, hogy ebből kikerüljenek.

Szabó Dávid József, a magyarországi humánerőforrás-menedzsmenttel foglalkozó Prohuman Csoport stratégiai igazgatója kifejtette, hogy az ő szakterületén már öt-hat évvel ezelőtt elkezdődött a válság, amikor jelentős munkaerő vándorolt külföldre, ezt tetézte a koronavírus-járvány, amelynek hatására sokakat elbocsátottak a turizmusban és a vendéglátóiparban, és most nem lehet őket visszacsalogatni az ágazatba. Meglátása szerint Magyarország erre azzal készült fel, hogy a munkaerő-megtartásra összpontosított. Ma energiaszűkösségről, a természeti erőforrások és a pénz szűkösségével küzdünk, ezért kell az egyes kormányoknak az elkövetkezőkben olyan stratégiai intézkedéseket hozniuk, amelyek a mesterségesen generált szűkösségeket feloldják. Erre hozta fel példaként a gabonaszállítási útvonalak megváltoztatását. „Aki a tudást felhalmozza, az jön ki majd győztesen ebből a helyzetből” – magyarázta.

Barbara Kolm szerint a versenyhelyzet fenntartása viheti előre a társadalmakat, ehhez Svájcot hozta fel példaként, ahol a kantonok közötti versenynek köszönhetően gazdasági szempontból olyan magas szintre fejlődtek, hogy a jelenlegi válságos helyzetben is erős a frank, a lakosság és az ipar is energiafüggetlen. „A kantonok egymást emelik fel ebben a versenyben. Jelen pillanatban a Svájci Nemzeti Bank kincstára a legerősebb, sok a kintlévőségük, és tudják, hogy a stabilitás fenntartása a feladatuk” – fejtette ki az osztrák nemzeti bank alelnöke. Hozzáfűzte, Európának egy új fogalommal, kihívással kell megismerkednie, ez a töredezettségmentesítés (defragmentation): a monetáris politikát mielőbb le kell választani a fizikai politikáról.   Nagy István magyarországi agrárminiszter végső felszólalásában kifejtette, hogy ami az Európai Uniót jellemzi, az békeidőben tökéletesen működött, de háborús helyzetben nem hatékony és nem elég gyors. „Amikor kevés az élelmiszer, akkor csak a gazdagoknak van joga enni? Kell legyen jogunk az élelmiszer szuverenitására. A háború és a béke logikája között ilyen eltérések vannak” – fejtette ki.

Tánczos Barna azzal zárta eszmefuttatását, hogy az államoknak a saját döntéshozatali joguk maximális kihasználására kell törekedniük, éppen ezért nehéz az Unióban bevett kompromisszumalapú döntéshozatal, hiszen soha egyik fél sem elégedett teljesen. „Békeidőre kialakított szabályokkal lehetetlen háborús időkben megoldásokat találni. A közös teherviselés alapvető elv az Európai Unióban, ezért el kell döntenünk, hogy hajlandók vagyunk-e télen valamennyire lehúzni a fűtést, hogy a szomszédos országban kevésbé fázzanak” – zárta a miniszter.