A zászló- és címerbotrányok, valamint az ingatlan-visszaszolgáltatási perek esetlegessége, igazságtalansága azt jelzi, hogy Románia nem jogállam. A perek sikeressége nem garantált, de jobb eséllyel nyerhet a visszaigénylő, ha nemzetközi szintre viszi az ügyet, illetve, ha Romániának nemzetközi viszonylatban származik ebből előnye. Ezekre a megállapításokra jutottak a 19. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor Zászló- és címerháborúk, koncepciós és visszaszolgáltatási perek című panelbeszélgetésének résztvevői.  

Zsigmond József, a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat ügyvezető igazgatója szerint a címer- és zászlóháborúban Románia, pontosabban a Dan Tanasă nevével fémjelzett Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC) „a kifárasztásra játszik”. Az ügyvezető igazgató a legutóbbi, Sepsiszentgyörgy hivatalos zászlóját visszavonó brassói táblabírósági döntésre utalva kiemelte, hogy maguk a sepsiszentgyörgyi románok többsége a magáénak érezte a városzászlót.

Johann Taierling Kovászna megyei tanácsos érintettként volt jelen a beszélgetésen, a magánemberek által indított ingatlan-visszaszolgáltatások mellett emelt szót, kifejtette, hogy az egyházi és egyesületi ingatlanok mellett méltánytalanul kevés szó esik a „kis emberek” visszaszolgáltatási harcáról. Mint mondta, 13 évnyi németországi élet után azért tért vissza Székelyföldre, hogy ebben segítsen.

Kulcsár-Terza József parlamenti képviselő hangsúlyozta, hogy a székely zászló és más nemzeti szimbólumok használatáért folytatott harc nem valakik ellen szól, hanem a saját jogainkért való harcról. Hozzátette, azzal, hogy az RMDSZ kormányon van, még nem dőlhetünk hátra, mert még rengeteg probléma vár megoldásra.

Varga Andrea budapesti jogtörténész, a Nagyvárad Hegyfoki Premontrei Prépostság jogi képviselője, a katolikus egyházhoz tartozó rend Bihar megyei restitúciós pereinek helyzetét ismertette, a milliárdeurós birtokok és épületek visszaszolgáltatása a román jogrend esetlegessége, a törvények ellentmondásossága miatt nem halad előre a megfelelő ütemben.

Bánffy Farkas, az erdélyi Bánffy- és Zichy-birtokok egy részének tulajdonosa, örököse elmondta, 15 évvel ezelőtt azért költözött Erdélybe, hogy ezeket a birtokokat visszaszerezze a román államtól. Amikor elindították a folyamatot, tudatában voltak annak, hogy az állam 1920 óta adott módszerekkel dolgozik az ilyen perekben. A nemesi származású örökös szerint nem szenvedni kell, hanem a sikertelenségből felállni, és újabb lehetőségek után kutatni. „A román állam visszaszolgáltatási perei alapvetően nem a magyarellenességről szólnak, hanem egyszerűen ez a hatalom van jelenleg az állam kezében. Akkor változik majd a hozzáállása, amikor a visszaszolgáltatások az érdekében állnak” – fogalmazott az örökös.

Zsigmond József elsősorban azt nehezményezte, hogy maguk a jogszabályok sem egyértelműek, erre példaként hozta fel a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium, valamint a temesvári ortodox gimnázium alapítását: mindkettőt ugyanazzal az oktatási minisztériumi rendelettel hozták létre, a marosvásárhelyi iskoláét azonban érvénytelenítették. Hozzátette, problémás az is, hogy bár bizonyos kisebbségi jogok adottak, de ha nem tartják be azokat, akkor nincs számonkérés, büntethetőség, mert egyszerűen nem fektették le ezt jogszabályokban.  

Johann Taierling hozzátette, stabilabb és jobban szervezett intézményrendszerre lenne szükség ahhoz, hogy az egyszerű emberek érdekeit is képviseljék. Megemlítette a kuláknyugdíjak esetét, amiről sokan nem tudtak, de egyesületi segítséggel Kovászna megyében több százan tudták igényelni.

Kulcsár-Terza József szerint kulcsfontosságú, hogy a magyar közösség ne veszítse el a reményt, igenis törekedni kell a szimbólumhasználatra, vissza kell igényelnünk az elkobzott ingatlanjainkat, ebben pedig a politikusoknak és az egyházi vezetőknek kellene jó példával elöl járniuk. Varga Andrea ehhez hozzátette, hogy amikor 12 évvel ezelőtt foglalkozni kezdett a visszaszolgáltatási perekkel, volt egy bizonyos elképzelése a román jogrendről, azóta ez már teljesen megváltozott, de fenntartja, hogy nem szabad feladni, mert tudást csak úgy lehet szerezni, ha folytatják ezt a harcot.

Bánffy Farkas fenntartotta azon véleményét, hogy Románia nem jogállam, ezt azzal támasztotta alá, hogy 2018-ban egy sztálini koncepciós perre hivatkozva vonták meg az egyik birtokának tulajdonjogát. „Ez nem az a játék, amikor a feleknek ugyanazok a jogaik. Ezért kell nemzetközi segítséget keresnünk. Kicsik vagyunk. Szokták mondani, hogy kicsi a bors, de erős, én ezt úgy mondanám inkább, hogy kicsi a bors, de barátai vannak” – ezt kell szem előtt tartanunk. Varga Andrea pedig hozzáfűzte, hogy tapasztalatai szerint a román állam akkor szolgáltat vissza valamit, ha külföldön megszorítják. A lényeg, hogy az elkezdett perek kifussanak, és ha nem is kedvező a döntés, tovább lehet lépni, és más módon megpróbálni elérni a sikert. „Minden eset más és más, nem lehet sémákban gondolkodni. Alapvető rendszerszintű probléma, hogy a bírók nem ismerik a törvényeket” – fejtette ki.

Zsigmond József zárásként kifejtette, jelen pillanatban az is probléma, hogy nincs elég magyar jogász, ezért lenne fontos a stabilabb jogászképzés, illetve a tudás megosztása, addig ugyanis a magyar ügyek ki vannak szolgáltatva a politikának. Éppen ezért fontos a magyarok érdekeit képviselő intézményrendszer megerősítése, valamint a megfelelő nemzetközi partnerek megtalálása. Olyan partnereké, akik megértik a problémáinkat.