Az álhírek és a hülyeség terjedésének dinamikája nem sokat változott az elmúlt évszázadokban, csupán a közvetítő közeg, valamint a gyorsaság újdonság. Míg a hírek megbízhatóságát a 18. századig a személyes hitelesség szavatolta, addig a 19–20. században ezt a szerepet már az objektivitás és kutatás vette át. A hülyeség terjedése – avagy a hamis hírek dinamikája és hatásai címmel tartottak panelbeszélgetést a 31. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor Puskás Ferenc teraszán szerdán.

Szani Ferenc, az Infotér oktatási szakértője szerint a 21. századra részben visszalépés tapasztalható a hírek hitelességének megállapításában: a társadalom visszatérni látszik a 18. századi gyakorlathoz, miszerint ismét a személyekhez köthető hitelesség határozza meg egy hír megbízhatóságát. Nyomatékosította, hogy a közoktatás, oktatás terén ma már tüzetesebben meg kell vizsgálni az információk forrásának objektivitását. „A tudomány az, ami forráskódba átírható, digitalizálható, minden más pedig a művészet. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nincs szükség művészetre, bölcseletre, de a nettó igazságra is szükség van” – fogalmazott az oktatási szakértő.

Babják Zoltán, a kárpátaljai Beregszász polgármestere a közel 150 napja kezdődött háború miatt megváltozott kommunikációs helyzetet ismertette a hallgatósággal: Ukrajnában minden hírt csak az állam által jóváhagyott forrásokra hivatkozva lehet közzétenni. „Kárpátalján gyakorlatilag megszűnt a szabad kommunikáció, a sajtóorgánumok előre megszabott keretrendszer szerint kommunikálhatnak. Például a háborúra az agresszió és az invázió kifejezést használhatják csak” – érzékeltette az ott uralkodó állapotokat a polgármester, hozzátéve, hogy Ukrajnában már nem hírközlés, hanem állami propaganda működik.

Mint kiderült, az online sajtóban tesznek kivételeket, és az államitól eltérő, alternatív hírforrásokat is felhasználnak. Hozzátette, az állami propaganda egyik hátránya, hogy a belső Ukrajnában élő ukrajnaiak nem értik, hogy a kárpátaljai magyarság elsősorban békét szeretne, és nem igaz az a híresztelés, hogy az orosz invázió sikerességét várják.

Borók György, a magyarországi Közlekedési Alkalmassági Vizsgaközpont vezetője jogi szempontból közelítette meg a kérdést. Mint kifejtette, az online hírközlést sem az országos, sem a nemzetközi jogban nem szabályozzák, így a hírek hitelességéért felelősséget sem vállal senki. Szani Ferenc ezt azzal egészítette ki, hogy hiteles információforrások ettől függetlenül a mai napig vannak, „az egyiket úgy hívják, hogy könyvtár”, de az online térben is vannak megbízható, leellenőrizhető tartalmak. Ugyanakkor emlékeztetett rá, hogy a könyvekkel ellentétben az online fellelhető információ nem kézzelfogható, és senkit nem lehet ellenőrizni, hogy az interneten mit olvas el.

Babják Zoltán hozzáfűzte, a háborús tapasztalat azt mutatja, hogy az emberek ahelyett, hogy a legnagyobb közösségi oldalt arra használnák, amire a többség: kikapcsolódásra, a saját életük szempontjából hasznos információk begyűjtésére, inkább a háborús híreket figyelik, miközben a kárpátaljai magyar média tere egyre jobban beszűkül. Ők is érzékelik, hogy nincs hírdeficit, de a médiafogyasztók már egyre nagyobb szenzációra éhesek.

„Nincs új a nap alatt, csak hatékonyabbá váltunk, ami a hírek közlését illeti. Nem hiszem, hogy a hatvanas években egy nyomtatott lap vezetője nem arra törekedett, hogy minél több újságot eladjanak. A különbség csak annyi, hogy ma már be tudják mérni, hogy ki, hol, mire és hányat kattintott. Van ennek pozitív hozadéka, amit még nem használunk ki: az oktatás terén tehetnénk ezt meg” – fejtette ki Szani Ferenc.

A panelbeszélgetés végén részletesebben fejtegették az álprofilok problémáját, illetve azt, hogy nem lehet ellenőrizni a hatalmas adatmennyiséget, ami például a Facebookon megjelenik. Mint elhangzott, a Facebookon másodpercenként mintegy 15 millió hozzászólás születik, amelyeket képtelenség moderálni. Bár dönthetünk úgy, hogy csak a preferenciáink alapján kialakult algoritmusra támaszkodunk, vagy nem regisztrálunk a közösségi oldalakra, de ma már ezzel magunkat szigeteljük el, mindazzal együtt, hogy ettől el tudjuk dönteni, hogy mi kell a személyes boldogságunkhoz.