Kárpátaljai zenekar indította a nyarat Csíkszeredában: a NyárON fesztivál nyitónapján az Ullie koncertezett, amelynek tagjai magyar ajkú – és mint beszélgetésünkből kiderült – magyar érzelmű huszonéves tehetségek, akiknek fontos az összetartozás. A zenekar ukrán származású 21 éves énekesnőjével és férjével, a zenekar gitárosával beszélgettünk telefonon, akik a koncert után éppen hazafelé tartottak kisbuszukkal. Hazafelé, azaz Magyarországra, ugyanis hónapok óta nem jártak otthon. A háború miatt elszakadtak családjaiktól és barátaiktól. Az országukban történő szörnyűségekről, a zenekar életéről, tervekről és megvalósult álmokról esett szó, illetve arról, hogy hálatelt szívvel érkeztek Székelyföldre, ahol magyarul beszélhettek.

Az Ullie zenekar 2020 nyarán alakult Kárpátalján, mondhatni „viharos” időszakban, hiszen a tagjai a járványhelyzet megszorításaiba csöppentek, ami némiképp hátráltatta őket a kibontakozásban. Ugyanakkor haladásuk egyik kulcseleme volt, mert több idejük jutott a zenekar jövőjének megtervezésére, dalszerzésre, próbákra. Noha a koronavírus megnehezítette a kibontakozásukat, az orosz-ukrán háború kirobbanásával vált igazán kérdésessé fennmaradásuk: a szólógitárosuk Ukrajnában rekedt, a zenekar többi tagja pedig Magyarországon. Mivel többségük egyazon országba került, nem hagyták abba a zenélést, ám szeretteiktől elszakadtak, hónapok óta nem látták szüleiket, barátaikat. „Fáj nekünk a háború, mert Ukrajna és Kárpátalja a hazánk” – vallotta be a zenekar énekesnője, Ulyanna.

Mint mondták, volt olyan zenekari tag, aki a háború előtt egy héttel látogatott Magyarországra, akkor még villámlátogatást tervezve, de csakhamar kiderült, nem tud visszatérni szülőföldjére. Volt köztük olyan, aki eleve Magyarországon dolgozott, így Budapestre költözött, hogy a próbákat és a zenekari életet közösen folytathassák, és egyikük a háború hírét hallva pakolt, utazott át a határon még éppen időben más menekülőkkel együtt.

Céltudatos fiatalok, akik a kárpátaljai könnyűzene felemelkedésén dolgoznak

A zenekar huszonéves tagjainak közös jellemzője a céltudatosság: vágyuk különbözni, minőségit és kitűnőt alkotni, ezért tervek, komoly próbák és beszélgetések határozzák meg mindennapjaikat. Gyerekkoruk óta egyazon álom megvalósításán ügyködnek, zenélni akarnak, mióta az eszüket tudják, ám sok fiatallal ellentétben az alkotási vágy hajtja őket és nem a hírnév megszerzése – részletezte a 21 éves Ulyanna Donetskaya énekesnő és férje, a 25 éves Blanár Dávid gitáros.

Az Ullie megnevezés voltaképpen Ulyanna beceneve: magyar osztálytársai azért szólították így, mert nehezen tudták kiejteni az ukrán nevet, a zenekari tagok pedig hosszú tanácskozást követően úgy érezték, ez az a szó, ami meghatározza kárpátaljai mivoltukat. Ukrán eredetű, kárpátaljai magyarsággal lett átalakítva, illetve a „mozgatórugót”, énekesnőjüket képviseli.

A zenekar indulását örömteli események határozták meg: első élő koncertjük a Peron Music Alapítvány Kárpátalján megszervezett tehetségkutatóján valósulhatott meg, amelyen frissen induló zenekarként első díjban részesültek: „megnyertük a tehetségkutatót, így bekerültünk az Öröm a zene budapesti tehetségkutató döntőjébe, ahol a Kárpát-medence huszonhat legjobb zenekara közt léphettünk fel, és Ulyanna Újfalusi Gábor-díjban részesült. Ezt egyetlen zenész kaphatja meg kiemelkedő tehetségéért” – osztotta meg velünk az énekesnő férje, Blanár Dávid.

Ulyanna beszélgetésünkhöz illő magyar szavakat keresve fűzte hozzá, hogy ukrán nemzetiségűként élvezi és szereti a magyar nyelvet, ezért arra törekszik, hogy minél helyesebben elsajátíthassa azt. Igyekezetét azzal magyarázta, hogy az éneke magyar nyelven szól, és nem elégszik meg annyival, hogy a dalszöveg kiejtését megtanulja, a szavakat és a mögöttük lévő tartalmat is érteni, érezni szeretné.

„Székelyföld, a dimbes-dombos vidék, amely magyar és vendégszerető”

Az országukban zajló szörnyűségek ellenére hálatelt szívvel érkeztek Székelyföldre, mert sikerült együtt maradniuk, Magyarországon esélyt kaptak a folytatásra és álmaik megvalósítására. Főként pop-rock stílusú zenéket játszanak magyar nyelven, amiért közönségük rajong, ugyanis Ulyanna jellegzetes akcentussal énekel magyarul, kárpátaljai származásuk pedig a magyar közösségek szívét megdobogtatja, mert egyszerre képviselik az összetartozást és az elfogadást. Szimpatikusságukat jelzi az is, hogy július végéig már nincs is szabad hétvégéjük, koncertezések sora vár még rájuk.

A zenekar elmondása szerint hatalmas élmény volt Székelyföldön fellépni, ahol vendégszeretők az emberek és a táj is magával ragadó. Korábban nem jártak még a „dimbes-dombos” vidéken, ezért meglepetés és egyben szívet melengető volt számukra, hogy „itt mindenki magyarul beszél, hiába érkeztek Romániába, román szót nem is hallottak”.

Remélik, a háború után Ukrajnában is koncertezhetnek majd, ugyanis céljuk kárpátaljai zenekarnak megmaradni, ami „egy kicsit Magyarországon, egy kicsit szülőföldjén munkálkodik”. Beismerték, a háborúra nem tudnak mit reagálni, mert fiatalként számukra érthetetlen, hogy a 21.században megtörténhet hasonló. Ugyanakkor sorsszerűségként élik meg, hogy a szörnyűségek kirobbanása előtt egy olyan háborús dalon kezdtek dolgozni, ami „illeszkedik az ukrajnai eseményekhez, mert arról szól, hogy min megy keresztül egy ember, akinek egyik percről a másikra felfordul az élete, és elszakad szeretteitől, a hazájától”.