Bár rendszeresen megszólalnak a légvédelmi szirénák a kárpátaljai régió településein, az orosz–ukrán háború eddigi két hónapja alatt a lakosság úgy hozzászokott a vészjelzésekhez, hogy nem is nagyon veszik figyelembe azokat. Elvileg megnyithatnának az iskolák, ám nem teszik. Nagy gondot okoz, hogy nehézkesen lehet hozzájutni gázolajhoz – Marton Tibor kárpátaljai vállalkozóval, csongori önkormányzati képviselővel beszélgettünk az elmúlt napok történéseiről.

Utoljára március első napjaiban beszélgettünk a kárpátaljai Csongor településen élő vállalkozóval, helyi önkormányzati képviselővel, Marton Tiborral. A napokban újra felvettük a kapcsolatot a háromgyermekes férfival, aki többek között a Kelet-Ukrajnában tett útjáról is beszámolt a Maszol érdeklődésére.

Mint Marton Tibor elmondta, a kárpátaljai magyar közösségek az ukrán elnök felhívásának eleget téve igyekeznek élni az életüket, működtetni a vállalkozásaikat, megszervezni mindennapjaikat. „Kárpátalján jelenleg a legnagyobb gondot a gázolaj hiánya okozza. Az egész megyében nem lehet kapni. Érdekes a helyzet, mert mintha lenne is a benzinkutakon, de mégsincs. Visszatartják és csak benzinkártyákra adnak, ami valamiféle regisztrációhoz kötött, a készpénzes fizetés pedig lehetetlen” – számolt be a vállalkozó.

A férfi a Beregszásztól mintegy 400 kilométerre lévő, a román határ közelében található Csernyivci városába is ellátogatott a napokban, áruért kellett utaznia a bukovinai településre. Hatvan nap után, amióta a háború kitört, először mertek elindulni az ismerős piacra. Mint Marton Tibor elmondta: útközben számos ellenőrző ponton kellett áthaladniuk.

„A 400 kilométeres úton legalább öt olyan pont volt, ahol 10-20 katona rendőrökkel együtt ellenőriz. Ezen kívül sok kisebb poszt is van. Minden hidat védenek, a vasúti hidakat és az autós forgalom hídjait is. Ezeknek mind a két oldalán építettek bunkerjellegű épületeket és 2-4 fegyveres katona őrzi” – részletezte Marton Tibor.

A megyehatárokon is ellenőrző pontokat állítottak fel, mindkét megye részéről. Ezeken a helyeken kikérdezik az utazókat, honnan indultak, hová tartanak, mi az utazásuk célja. „Nem volt igazán nagy gond. Hazafelé mintha kicsit szigorúbban ellenőriztek volna, de annyit mondtam, hogy az ukrán elnök azt mondta: az ukránok kezdjenek el dolgozni, minden vállalkozás térjen vissza a munkájához, én most pont ezt csinálom. Így elengedtek végül” – mondta a vállalkozó.

Tibor beszámolt arról is, hogy a napokban Ungváron járva azt tapasztalta, hogy a légvédelmi szirénák megszólalásakor az emberek leginkább csak egyet húznak a vállukon és teszik tovább a dolgukat. Lekapcsolják vagy lenémítják a riasztó applikációt, de egyáltalán nem foglalkoznak a figyelmeztetésekkel. „Ez valamennyire jó, de éppen annyira ijesztő is, hogy hatvan nap alatt így beleszoktunk ebbe a dologba. Az első alkalommal, amikor megszólalt a riasztás, hajnali két órakor, emlékszem, hogy nem tudtam visszaaludni reggelig. Jelenleg senki a füle botját nem mozdítja a riadók idején” – tette hozzá.

A régióban elméletileg lehetőség volna az iskolák, oktatási intézmények megnyitására. A központi hatóságok ezt az önkormányzatokra bízták. Az iskolák azonban nem tudják vállalni, hogy a légiriadók idején a pincékbe vonuljanak a gyerekekkel, van, ahol nincs is erre megfelelő óvóhely, tudtuk meg Marton Tibortól.