A lakosság mintegy fele elhagyta az orosz-ukrán háború kitörését követően a magyar határ közelében fekvő kárpátaljai Csongor települést. Az otthon maradottak segítik a keletről érkező menekülteket, polgárőrséget szerveztek a közrend fenntartása és a hátrahagyott értékek megőrzése érdekében és igyekeznek „tartani a lelket” egymásban. Marton Tibor helybéli vállalkozóval, önkormányzati képviselővel beszélgettünk csütörtökön kora délután.

Csongor szinte teljesen magyarok által lakott település Kárpátalján, Nagydobrony kistérségben, Munkácstól 23, Csaptól 18 kilométerre. Itt él családjával, feleségével és három gyermekével Marton Tibor vállalkozó, helyi önkormányzati képviselő. Tiborral csütörtökön, az orosz-ukrán háború kitörésének hetedik napján beszélgettünk, arra voltunk kíváncsiak, hogyan élik mindennapjaikat a háborús helyzetben, milyen kihívásokkal, problémákkal néznek szembe Csongor lakói.

A 2300 lakosságú falu lakossága a háború kitörését követően 2-3 nap alatt megfeleződött – kezdett bele helyzetjelentésébe Tibor. „Nagyon sok férfi korábban is külföldön dolgozott és hozzájuk mentek ki a családtagok, de olyanok is elhagyták az otthonukat, akik itthon dolgoztak eddig. A legtöbben átmentek Magyarországra, ezer ember biztosan elhagyta a falunkat” – számolt be. Marton Tibor családjával otthon maradt, mint fogalmazott: úgy voltak vele, hogy túl sok energiát, erőt, pénzt fektettek be az életükbe, mivel nem történnek háborús események a régióban és a sorozás sem fenyegeti, amíg lehetséges, nem kelnek útra.

„Egy kicsit igyekszünk az itthon maradottak támasza lenni. Én helyi képviselő vagyok, vállalkozó, a focicsapat edzője, mondhatom, figyelnek rám. Ami az én lépésem, az másik húsz család lépése is lesz, de örülünk neki, hogy itthon vagyunk” – fogalmazott Tibor. Esténként ismerősökkel gyűlnek össze, beszélgetnek, próbálják egymásban tartani a lelket – tette hozzá.

Megváltozott az élet

Az élet nagyon megváltozott Csongoron is. Mint Tibor elmondta, az iskola bezárt, és ugyan két hétre online oktatást írtak elő, ám ezt is felfüggesztették. „Van olyan osztály, ahol a 12 főből 10 itthon maradt, de olyan is, ahol 24-ből 20 elment” – emelte ki. A közigazgatás működik, az önkormányzatnál dolgoznak, az üzletek nyitva vannak, megváltozott nyitvatartással igyekeznek kiszolgálni a vevőket.

Megérkeztek ugyanakkor az első menekültek is a faluba, éppen beszélgetésünk idején szállásoltak el három családot a helyi református egyház segítségével és az önkormányzat közreműködésével. „Kisgyerekes családokról van szó, öt felnőtt és hét kisgyermek jött. Beszélgettem velük, köszöntöttem őket és biztosítottam, hogy nálunk biztonságban vannak. Krivoj Rogból (Krivij Rih) érkeztek és a terveik szerint haza szeretnének majd térni, ha normalizálódik a helyzet” – mondta el Marton Tibor. Hozzátette, véleménye szerint a Csongorról távozó magyar lakosság mintegy fele biztosan visszatér majd szülőföldjére, amint lehetséges lesz, a többiek sorsa azonban bizonytalan.

„Vannak olyan esetek, amikor egyfajta családegyesítés történt ezzel az elmenetellel, mert például a családfő már kint dolgozott valahol külföldön. Ha megtalálják odakint a számításukat és együtt lehetnek a szeretteikkel, nem hiszem, hogy valaha visszatérnének. Én reménykedek abban, hogy 70-30 százalékban lesz a visszatérők és a kint maradók aránya. Sok értékes embert veszített el a falunk, tanárok, szakemberek, vállalkozók távoztak. Ha ők nem jönnek vissza, nem tudom, milyen lesz a jövőnk” – fogalmazott Tibor.

Védeni kell az értékeket

Marton Tibor nem tétlenkedik a háborús napokban. A kistérségben megszervezték a polgárőrséget, 85 fővel járőröznek a településen. „Nagy szükség van erre. Az éjszaka folyamán például több indiai, nigériai diákon segítettünk, akik autóval utaztak át a településen. Emellett azok, akik elmentek, ránk bízták az épületeket, garázsokat, raktárakat, hogy vigyázzunk rá. Szükség is van a figyelemre, mert megjelentek olyanok, akik próbálják kihasználni ezt a helyzetet” – szemléltette Tibor.

A katonai behívókkal kapcsolatosan a vállalkozó elmondta: a Krím-félsziget oroszországi elcsatolását követően folyamatosan folynak a behívások. Sokan, akik korábban voltak katonák, biztosan megkapják a behívót. Ugyanakkor Tibor „talán az utolsók között” lesz, akit bevonultatnak; háromgyerekes apaként, helyi képviselőként reménykedik abban, hogy nem fogják hadi szolgálatra kötelezni. Az ukrán törvények elvileg lehetőséget biztosítanak arra, hogy azok, akik helyben meghatározó személyiségek, ne vonuljanak be, hanem otthon tegyék a dolgukat és igazgassák a helyi közösség életét. Ugyanakkor Tibor úgy tudja, nagyon sok önkéntes jelentkezett a harcokba. „Mi helyben próbáljuk megoldani ezt az egészet, a helyi érdekeket képviseljük. Erőszakos sorozásokat eddig nem tapasztaltunk, napi kapcsolatban állunk a helyi és megyei vezetőséggel és igyekszünk értesülni a legfrissebb információkról” – fejtette ki.

Segítség kívülről is érkezik, segélyszállítmányok jöttek a faluba a napokban. Az összegyűlt adományokkal a helyi idős lakosságot és a keletről érkező menekülteket is segíteni tudják. Ugyanakkor Tibor arról is beszámolt, hogy a háború első napjaiban a falun szemmel láthatóan a jobb módúak utaztak keresztül. „Borzolta is kicsit a kedélyeket. Mondogatták az emberek, hogy onnan a gazdagabbja jön ide, innen meg a szegényebbeket viszik majd oda értük harcolni. Ez így nyilván nem igaz, mindenki a saját családját próbálja menteni” – mondta el.

A közeli magyar-ukrán határon 3-4 napig „katasztrofális” állapotok uralkodtak, ám mostanra némileg helyreállt a rend, csupán néhány autó és gyalogos várakozik egyszerre. Ehhez Tibor szerint az is hozzájárul, hogy a kelet felől érkezőket már a Vereckei-hágó környékén megszűrik és a 18-60 éves férfiakat már ott nem engedik át. „Nőkkel és gyerekekkel teli autók érkeznek, kevesebb a felnőtt férfi. Azok a menekültek, akik most itt vannak nálunk, azt mondták el, hogy a közeli főutakon nagy torlódások vannak” - említette.

A faluban tapasztalható hangulatról szólva Tibor elmondta, hogy természetesen „nem rózsás”. „Sok idős, nyugdíjas férfi maradt itthon, ami meghatározó most. Vegyes a hangulat, vannak jó pillanataink és rosszabbak, mindig igazodik a hírekhez. Vannak, akiknek a jó állapot is rossz és vannak, akiknek a rossz sem olyan rossz. Én az utóbbiak közé tartozom. Ahogy mondtam, próbájuk egymásban tartani a lelket. A polgármester is a segítségünkre van ebben és a helyi lelkész, aki például ma is közös bibliaórát szervezett az itthon maradott fiatal házasoknak” – emelte ki Marton Tibor.