Kárpátalján mindennaposak a légiriadók és a háború áldozatainak gyásszertartásai, miközben a régió lassan eléri a Kelet-Ukrajnából érkező menekültek befogadóképességének határát. Az orosz–ukrán háború „alapjaiban átírta az életet”, ugyanakkor egyelőre zavartalan az élelmiszerellátás és a kezdeti pánikhangulat is csillapodni látszik. Dunda György ungvári újságíróval, a Kárpáti Igaz Szó lapigazgatójával beszélgettünk.

Legutóbb a február 24-én kitört orosz-ukrán háborút megelőző napokban készített lapunk munkatársa interjút Dunda Györggyel, a Kárpáti Igaz Szó hetilap igazgatójával. Akkor még a lehetséges megoldási modellekről esett szó, most azonban a háború kárpátaljai hatásairól kérdeztük kollégánkat.

Kapcsolódó

Csehország Ungváron létesít diplomáciai képviseletet

Az ukrán menekültek száma Csehországban már meghaladja a 300 ezret.

orosz–ukrán háború Csehország Ungvár

„A kezdeti nagy ijedtség és pánik után, amennyire a körülmények engedik, picit árnyaltabb és nyugodtabb a kép, de a feszültség állandó. Embere válogatja, kit mennyire visel meg a helyzet és ki hogyan reagál rá. Megtanultunk együtt élni a légiriadókkal, amit korábban csak filmekben láttunk. Csak tegnap négyszer volt légiszirénázás Ungváron, ahol én lakom. Ilyenkor az emberek nagyobb többsége pincékben kialakított óvóhelyekre menekül. Mindemellett a menekültkérdés nagyon nyomasztó és nagy hatással van az emberekre, Kárpátaljára jóval több mint 200 ezer menekült érkezett, a megye eddigi 1 milliós lakosságához viszonyítva ez hatalmas szám” – vágott bele Dunda György. Hozzátette: Ungváron mintegy 30 ezer keletről érkezett háborús menekült tartózkodik jelenleg.

A magyar településeken az iskolákban, óvodákban menekültszállásokat alakítottak ki, az iskolai konyhák a menekülteknek főznek, a községek pedig maximálisan kiveszik a részüket az ellátásból. Ungváron is iskolákban, kulturális intézményekben, színházban, sportcsarnokokban szállásoltak el számos menekültet – számolt be beszélgetőtársunk. „Gyakorlatilag a megye már-már elérte a befogadóképessége maximumát. Lehetetlen albérletet, szállást találni, még ha szeretne is valaki ilyet, már mindenhol mindent kivettek a menekültek” – emelte ki Dunda György.

Temetések naponta

A hétköznapok hangulatát ugyanakkor meghatározzák a mindennapos gyászszertartások, katonai repülőgépeken, helikoptereken szállítják haza a harcok kárpátaljai áldozatait. Kedden temették el Ungváron Kis Sándort, az első kárpátaljai magyart, aki elhunyt a háborúban. „Ezek nagyon megviselik az embert, nem múlik el nap, hogy ne legyen temetés, már most húsznál több kárpátaljai áldozata van a háborúnak, amiről tudunk, a pontos számot senki nem ismeri” – mondta el az újságíró.

A kárpátaljai magyarság szempontjából aggasztó, hogy 20 és 40 ezer közöttire becsülik azon magyarok számát, akik elmenekültek a térségből, főleg a háború első napjaiban. „Mostanra minimalizálódott a menekülők száma, sőt szivárognak is nagyon lassan vissza az első pánik után. Jönnek a családjukhoz, itt maradtak az ingatlanjaik, a korábbi életük. A háború elhúzódásával biztosan egyre többen lesznek, akik végleges lakhelyre találnak máshol, megelégelve a folyamatos ukrajnai létbizonytalanságot. Eddig sem volt túl nyugodt az élet, gazdasági szempontból eddig is irtózatosan nehéz volt” – emelte ki Dunda György. Ugyanakkor megjegyezte, hogy akik otthon maradtak, igyekeznek kitartani, élni a mindennapi életüket, ki-ki teszi a dolgát a saját területén.

Nehéz helyzetben a sajtó

Nincs könnyű helyzetben a sajtó sem. A Kárpáti Igaz Szó nem hagyott ki megjelenést a háború kitörése után sem. A hetilap február 24-e utáni első lapszáma ugyanakkor nehezen állt össze, hiszen a 16 fős szerkesztőségből hatan elmentek Magyarországra – elevenítette fel a lapigazgató. Az elmenekült munkatársak többsége azóta visszatért, addig pedig távmunkában tudták végezni a feladataikat. Mint Dunda György keserűen megjegyezte: erre jó volt a koronavírus-járvány, hiszen beletanultak kicsit a távmunkába is és tudtak reagálni arra a helyzetre, hogy milyen, ha nincs mindenki jelen a szerkesztőségben.

„A nyomtatott lapunk is megjelent kihagyás nélkül, az online változatunkon pedig, ahol eddig heti 100 hírünk volt, most megdupláztuk és 200 körül van. Amit tehettünk válaszként, hogy minden korábbinál is intenzívebb és állandóbb hírközlést adunk. Naponta van egy élő háborús hírfolyamunk, ahol az összes háborúhoz kapcsolódó hír megtalálható, márpedig a hírek 99 százaléka most nyilván kapcsolódik a háborúhoz” – számolt be Dunda György.

A lapigazgató megemlítette az újságírókat érintő nehézségeket is. Ukrajnában hadiállapot van, ami azt jelenti, hogy ebben az időszakban központilag előállított műsorfolyam megy az országos televíziókban és minden országos televíziós csatorna köteles ezt használni felügyelet mellett. Az írott sajtóra vonatkozóan szintén jelentős korlátozások vannak érvényben. Ennek a lényege, hogy csak ukrán hivatalos forrásból közölhetnek hírt, sajtótalálgatásokat, kiszivárgott sajtóértesüléseket tilos közölni, csak amiket a hivatalos központi szervek sajtószolgálatai kibocsátottak.

„Orosz hírforrás, vagy más alternatív forrás használata egyenesen törvényileg büntetendő. Az ukrán hivatalos közléssel nem egyező, akár nemzetközi hírközlés alapján közölt hír kimerítené a nemzet- és államellenes cselekményt, amiért 15 éves börtön jár. Elképesztő módon résen kell lenni és ilyen megnehezedett körülmények között kell törekedni hiteles, objektív tájékoztatásra, ami nem egyszerű dolog” – mondta el a kárpátaljai újságíró.

A menekülthelyzetre visszatérve az Dunda György hangsúlyozta: a jelentős mértékben megnövekedett forgalom okoz főleg gondot. Sorok alakultak ki az üzletekben, gyógyszertárakban, ami Ungvárra nem volt korábban jellemző, a városban pedig közlekedési dugók jöttek létre – számolt be. Az élelmiszerellátásban ugyan voltak kisebb fennakadások, de összességében nem lehet hiányról beszélni Kárpátalján, tette hozzá.

A kezdeti vásárlási pánik alábbhagyott

„A választék esetleg csökkent, hiszen a fél ország nem működik, a kelet-ukrajnai szállítmányok nem érkeznek, akadoznak, vagy csak óriási késésekkel futnak be. Pár napig üzemanyaghiány is volt, de ez is rendeződött, a kormány eltörölte a jövedéki adót, 27 százalékra vitte le az ÁFA-kulcsot az üzemanyagok esetében, mert pár nap alatt 30–40 százalékkal megszaladtak az árak. Ezzel egy picit sikerült mérsékelni, de a régi értékekre természetesen nem tudták leszorítani. A legfontosabb, hogy kapható üzemanyag sorbanállás nélkül” – mondta el György. Hozzátette: a háború első napjaiban az emberek ösztönösen cselekedtek. Például kilométeres sorok alakultak ki a benzinkutakon, másnapra el is fogytak az üzemanyagok, ami még nagyobb pánikot szült. Az üzletek zsúfolásig teltek, dobozszámra vitték az emberek a lisztet, a cukrot, az olajat, a tartós élelmiszereket, próbáltak berendezkedni a túlélésre.

„Ez a pánikszerű ösztönös felvásárlás két-három nap után alábbhagyott, az emberek megnyugodtak. Egyes élelmiszerekből korlátozták is a vásárolható mennyiséget. Némileg csökkent választékkal tehát minden kapható, viszont 20–30 százalékkal már most minden drágább, mint a háború előtt volt, ami egy ilyen nehéz gazdasági helyzetben lévő országban, mint Ukrajna, azon belül a vidékünkön nagyon megviseli az emberek pénztárcáját. Főleg azért, mert a keresetekkel is baj lesz, hiszen a fél ország nem működik és a menekülteknek is el fog fogyni a tartalékuk” – foglalta össze az ellátás nehézségeit Dunda György.

A menekültek helyzetéről szólva arról számolt be, hogy a háború elől menekülve mintegy 10 millió ember hagyta el az otthonát. Ebből 3,5-4 millióan távoztak külföldre, legtöbben Lengyelországba, utána Magyarországra és Romániába utaztak. Ez azt jelenti, hogy 6-6,5 millió ember a nyugat-ukrajnai megyékben maradt, ahol nincsenek harcok, bár a szomszédos megyékben szórványos támadások előfordultak katonai repülőterek, raktárak ellen.

„Számtalan olyan menekült van Kárpátalján, illetve a nyugati megyékben, akik nem készülnek továbbmenni európai uniós országokba. Országon belül, rokonoknál, barátoknál, intézményekből átalakított szálláshelyeken húzzák meg magukat. Azt várják, hogy a harcok után visszamenjenek megnézni, mi maradt a házukból, ha maradt egyáltalán valami” – mondta el az újságíró. Mint hozzáfűzte: a legnagyobb hullámon túl vannak, de ahogy a keleti országrészekben a harcok intenzitása csökken és megnyílnak időnként humanitárius folyosók, érkeznek újabb menekültek is. Folyamatosan érkeznek Kárpátaljára is és tovább az országhatárra is.

„Nagyon sok ukránnak vannak külföldi kapcsolatai. Legalább 7 millió ukrán vendégmunkás dolgozott külföldön a háború előtt is, sokaknak az ismerősei, rokonai kint voltak már vendégmunkásként. A hozzátartozók csatlakoznak hozzájuk, együtt próbálnak talpra állni. Viszonylag kevés azoknak a száma, akik úgy mennek külföldre, hogy semmi elképzelésük nincs,  és menekülttáborokban húzódnak meg” – mutatott rá György.

Beszélgetésünk lezárásaként kollégánk elmondta: ha azt kérdezik tőle „mit tehetünk értetek?”, azt szokta válaszolni: mondjanak egy imát. „Ebben a helyzetben sokkal több egyikünk kezében sincs” – fogalmazta meg. Hogy mikor érhet véget a háború, György szerint „a földkerekségen nincs ember”, aki megmondaná. „Folyamatosan követem én is a béketárgyalásokról érkező híreket, próbálok belőlük valami pozitívat, biztatót kimagozni. Bár én nagyon pozitív beállítottságú ember vagyok, többségében sajnos negatív dolgokat tudok kiolvasni a hivatalos információkból. Ezeket igyekszek is elhessegetni magamtól és a kevés biztató dologra ráerősíteni” – mondta el a Maszolnak Dunda György.