banner_phBMMWg3_970x250_Mol_HU.jpg
banner_6stHcYKY_300x250_Mol_HU.jpg

Dokumentál és segélyszállítmányokat szervez a fiatal magyar fotóriporter Kárpátalján

Kárpátalján töltötte az orosz-ukrán háború második és harmadik hetének nagy részét Szöllősi Mátyás magyarországi író, fotoriporter. A fiatal alkotó segélyszállítmányt vitt, valamint portrésorozatot készített azokról, akik nem menekültek el otthonukból és szülőföldjükön maradtak a háborús fenyegetés ellenére. Beszámolóival, fotóival szeretné felhívni a figyelmet arra, hogy nem csupán a háború elől menekülők helyzete rendkívül nehéz, hanem sokan azok közül is kétségbeejtő élethelyzetben vannak, akik a kárpátaljai hétköznapokban élik napról-napra életüket.

Mi vezérel egy fiatal magyarországi írót – aki nem mellékesen fotográfus is – arra, hogy a frissen kitört orosz–ukrán háború első napjaiban nyakába akassza a fényképezőgépét, megtömje az autóját adományokkal és felkerekedjen, hogy bejárja Beregszász környéki falvakat? Erre is kerestük a válaszokat, amikor felvettük a kapcsolatot Szöllősi Mátyással, aki kárpátaljai fotósorozataival, helyszíni beszámolóival számos élethelyzetet tárt és tár olvasói, követői elé.

Fotók: Szöllősi Mátyás

Mátyás 2016-ban járt először Kárpátalján, amikor fotózni érkezett a térségbe. Kifejezetten egy tömbház életébe kívánt bepillantást nyerni, ahol több mint 50 család élt akkor „elég súlyos körülmények között”. Itt élt Viktória és családja, akikhez egy ismerősön keresztül jutott el. A terv az volt, hogy a megismert családról és a ház életéről készüljön egy riport. „Vegyesen éltek magyarok, ukránok, romák abban a házban. Végül a riport ugyan nem készült el teljes egészében, ám készítettem felvételeket a házról és egy portrésorozatot azokról, akikkel ott megismerkedtem” – elevenítette fel élményeit Mátyás.

Az egyik, akkor megismert családot éveken keresztül látogatta és segítette. Időközben az ismerős család elköltözött a házból és valamivel megnyugtatóbb körülmények között élik mindennapjaikat, bár segítségre most is szükségük van. Mátyás a háború kitörését követően azonnal gyűjtést szervezett több barátjával közösen. Az adományokat pedig személyesen szállította el és adta át a családnak és más, újonnan megismert személyeknek is.

A háború csak rontott Kárpátalja helyzetén

„Azonnal arra gondoltam, hogy a Kárpátalján maradt embereknek segítségre van szüksége. A háború előtt is rossz volt a helyzet, azóta szerintem csak romlott. Összegyűjtöttem pár dolgot, megpakoltam az autómat és elsősorban az adományozás céljával indultam el, persze vittem a fényképezőgépemet is” – számolt be legutóbbi látogatásáról Mátyás. Az utazás során élelmiszeradományokat szállító barátaival összefogva osztották szét az összegyűjtött dolgokat. Juttattak belőle Nagybégányba is a befogadóhelyre, ezen kívül a fotós külön engedélyt kért arra, hogy az adományokból ne csak menekültek részesüljenek, hanem azok a családok is, akiknél járt korábban.

„A mostani riportot, illetve portrésorozatot azzal a szándékkal kezdtem el, hogy az otthon maradók történeteit bemutassam. Szerepelnek az anyagban kárpátaljai magyarok, romák, ukránok, valamint keletről menekültek is. Az ottaniakat, és az oda menekülőket érintő anyagról van szó” – mondta el Szöllősi Mátyás. Az utazás során főleg Beregszászon és környékén fotózott, készültek felvételek többek között Makkosjánosiban, Beregdédában, Nagybégányban, Kisbégányban és Munkácson. Elsősorban olyan helyekre tudott ellátogatni, ahol már volt ismeretsége, illetve a kapcsolatai révén eljutott.

Mátyás fotói, beszámolói nagy figyelmet kaptak a magyarországi sajtóban, ugyanakkor igyekezett diszkréten, főleg a fiatal férfiakra ügyelve készíteni a leírásokat és a fotókat. A felvételeket és a történeteket elsősorban az egyik közösségi felületen osztotta meg követőivel azzal a céllal, hogy láttassa, milyen helyzetben vannak ezek az emberek, és miért nem akarnak vagy tudnak adott esetben eljönni szülőföldjükről. Emellett készül egy nagyobb lélegzetű anyag is, amelyben Bottlik Zsolttal közösen feldolgozzák Kárpátalja háború előtti évtizedének geopolitikai hátterét. „Én hozzá fogom tenni a szöveghez a fotóimat, amik az ottmaradókról szólnak. Ehhez természetesen készítek még további felvételeket és az eddigiekből is fel fogunk jó párat használni” – avatott be a további tervekbe Szöllősi Mátyás.

A fotóriporter a Maszol kérésére arról is beszámolt, hogy elsősorban a Kárpátalján tett korábbi utazásainak tapasztalatai és a segítő szándék indította mostani útjára. Nem ismeretlen számára a határon túli magyarlakta területek világa, korábban sokat fotózott Erdélyben, Kárpátalján, Felvidéken, és egy alkalommal Délvidéken is. „Úgy látom, és ezzel senkit nem szeretnék megbántani, hogy jelen pillanatban a kárpátaljai terület van a legrosszabb helyzetben, akár az infrastrutúrát, akár a juttatásokat tekintve. Az emberek nagy része a létminimum alatt él, jártam olyan házakban, ahol elképesztő körülmények között élnek emberek” – idézte fel Mátyás. Mint hozzátette: tervez újabb adományszállító utazást, amivel szintén az általa megismert családokat szeretné támogatni.

Már tervezi az újabb utazást

„A háború most sokat ront az amúgy is nehéz helyzeten A boltok kiürültek, drágábbak lettek a dolgok, esetleg zárolták bizonyos bankok a számlákat, nem érkeznek meg a nyugdíjak, juttatások. Bonyolódik és nehezedik a helyzet” – mondta el Mátyás. A következő utat április elejére tervezi újságíró operatőr kollégáival. Szeretné folytatni az interjúk készítését és láttatni az emberekkel a megismert történeteket. Munkája során elsősorban portrékat készít, de igyekszik bemutatni a környezetet, illetve annak megváltozását is.

Mátyás a háború első napjainak tapasztalatairól felidézte, hogy alapvetően nem volt szabad filmezni és fotózni, egy alkalommal a rendőrség őt is be akarta kísérni. „Kárpátalján nyilván nagy a bizonytalanság és a hatóságok nem tudják megítélni, milyen módon láttatjuk a helyzetet, kinek készítjük a felvételeket. Nyílt színen fotózni nem volt szerencsés, ezért is döntöttem úgy, hogy házaknál, portrékkal és személyes történetek bemutatásával folytatom, ahol ilyen szerencsére nem fordulhat elő” – idézte fel Szöllősi Mátyás.

Szöllősi Mátyás magyar író, fotóriporter. 2004 óta publikál különböző folyóiratokban, többek között a 2000, az Alföld, az Élet és Irodalom, a Hitel, a Jelenkor, a Kortárs, a Mozgó Világ és a Látó közölte írásait. 2010-ben jelent meg Aktív kórterem című kötete, 2011-ben Állapotok – negyvenöt töredék című könyve. Első prózai munkája az Európa Könyvkiadó gondozásában megjelent Váltóáram című elbeszéléskötet, mellyel elnyerte a 2017-es Margó-díjat. Számos alkalommal szerepelt a Magvető Könyvkiadó által évente megjelentetett Szép versek című antológiában. Két drámája (Kánikula; Lassan, visszatartva) szerepelt a Pécsi Országos Színházi Találkozó keretein belül, évente megrendezésre kerülő Nyílt fórumon. Prózáját angol, német és horvát nyelvre fordították. 2008-tól rendszeresen közöl kritikákat kortárs irodalmi szerzők műveiről, illetve komolyzenei koncertekről. Szerkesztőként dolgozott több szépirodalmi és kulturális folyóiratnál. Fotóriporterként is dolgozik, számos portré- és dokumentarista sorozat készítője.

16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT

Kapcsolódók

Kimaradt?