A Bálványos Intézet és a Székelyföldi Közpolitikai Intézet közös kutatását ismerhették meg a 31. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor résztvevői a Kós Károly Sátor első panelbeszélgetésén szerdán. A Magyarellenesség Romániában című kiadvány szerzői, kutatói annak jártak utána, hogy több mint harminc évvel a rendszerváltás után hogyan viszonyul a román társadalom a kisebbségekhez, illetve a diszkrimináció jelenségéhez. A kutatás újdonsága, hogy a mintavétel során külön kezelték a romániai magyar kisebbséget, valamint a más kisebbségi közösségeket.

Kiss Tamás szociológus, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa, a tanulmány egyik szerzője a panelbeszélgetés elején kifejtette, hogy négy pillér mentén vizsgálták a magyarellenességet. Romániában jelenleg elsősorban nyelvi fókuszú magyarellenességgel szembesülünk, a többség ugyanis ma már nem akarja célzottan diszkriminálni a magyarokat. A kutatás szerint nőtt azok száma, akik nem akarják hátrányos helyzetbe taszítani a magyar közösség tagjait. Érdekesség azonban, hogy a magyar nyelvvel szembeni intolerancia megmaradt. És ez nemcsak a román nyelv sima ismeretének elvárásában nyilvánul meg, hanem abban is, hogy a többségiek elvárnák a magyar közösség tagjaitól, hogy akcentus nélkül, kvázi tökéletesen beszéljék a román nyelvet.

A kutatás másik alappillére arra támaszkodott, hogy a fent említett viszonyulást a magyar közösség magáévá is teszi: természetesnek véli, és nem is érzékeli már, hogy diszkrimináció éri. A magyarok körében ugyanis megvan a konszenzus, miszerint valóban mindenkinek ismernie, jól, sőt kiválóan kell beszélnie a román nyelvet. A legtöbben pedig azt gondolják, hogy vannak olyan magyarok, akik azt gondolják, hogy nem kell megtanulniuk románul. A kutatás ezen dimenziójának további fontos megállapítása, hogy a magyarok többsége egyetért abban is, hogy a magyar többségű területeken sem kell a románoknak megtanulniuk magyarul.

A Magyarellenesség Romániában tanulmány harmadik és negyedik pillérében megvizsgálták, hogyan „termelődik újra” a magyarokkal szembeni diskurzus egyrészt a román nyelv és irodalom, a történelem és a polgári nevelés tankönyvben, illetve a fősodratú politikában és médiában.  

Szelektáltan diszkriminálnak

Székely István Gergő politológus, a tanulmány elkészítésében közreműködő Székelyföldi Közpolitikai Intézet kutatási vezetője kifejtette, hogy a koronavírus-járvány miatt az eredetileg személyes lekérdezésen alapuló közvélemény-kutatást telefonon és online rögzítették. Mint kiderült, az ezer mintán alapuló kérdéseket két csoportra osztották, az egyik részben a kérdések általánosságban a kisebbségekre vonatkoztak, a másik csoport számára viszont kifejezetten a magyar kisebbséget érintő kérdéseket tettek fel. Az eredmények érdekesek: kiderült, hogy a románok körében a magyarokkal szembeni diszkrimináció sok területen kevésbé elfogadott, mint más kisebbséggel, például a romákkal szemben. Vannak azonban olyan területek, amelyeken hangsúlyosabb a magyarokkal szembeni negatív viszonyulás, jellemzően ott, ahol erősebb a magyarok mobilizációja, ilyen az érdekképviselet, valamint a nyelvhasználati jogok kiharcolása.

Kiss Tamás rámutatott, hogy a romániai magyar kisebbség jogérvényesítésében jelenleg két irány ismerhető fel, egyrészt az elit arra irányuló félelme, hogy a magyarság asszimilálódik a román közösségbe, ezért a kultúra újratermelésére összpontosítanak. Amit pedig ennek érdekében intézményesen, de autonómia nélkül meg lehetett tenni, azt meg is tették. A másik irány viszont azt veszi figyelembe, hogy a kulturális újratermelődés megtörtént, de közben az egyenlő hozzáférés nem valósul meg.  

Csite András közgazdász, szociológus, ügyvezető, a magyarországi Hétfa Kutatóintézet és Elemző Központ munkatársa elmondta, meglepődve tapasztalta, hogy „a baj nem is olyan nagy”, hiszen a román válaszadók részéről több területen is elfogadás tapasztalható. Hozzátette, hogy a magyarországi politikumnak abban kell segítenie, hogy az erdélyi magyarság önreflexiós és önvédelmi képessége megerősödjön.  

Ha kell, előveszik a magyar kártyát

Kiss Tamás felhívta a figyelmet arra, hogy Romániában kialakult a középszintű kisebbségi intézményrendszer, amely párhuzamosan működik a többségivel, és amely ma már elfogadott a körükben, érzékélésük szerint ez már a „tájkép része”. Hozzáfűzte, hogy a dél-tiroli önrendelkezéshez képest lényegesen rosszabb a helyzet Romániában. Ez elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a közintézmények magyar ajkú alkalmazottainak száma nem tükrözi a magyar lakosság arányát.

Székely István Gergő a kutatás tartalmára visszatérve kifejtette, hogy a mainstream médiában és politikában tapasztalható diskurzus már sokkal negatívabb képet mutat: tízből kilenc megnyilvánulásban a magyarság negatív előjellel jelenik meg. Kiss Tamás hozzáfűzte, hogy magyarokkal szembeni diszkrimináció eljelentéktelenedésének pozitív hozadéka azonban, hogy a kisebbségi közösség kevésbé jelent nemzetbiztonsági kockázatot. Ehhez hozzátartozik az is, hogy román állam nem ellenkezik a kettős állampolgárság intézménye ellen, amire magyarázatként szolgálhat, hogy jelentős a román diaszpóra, illetve a Moldovai Köztársasághoz való viszonyulásuk is megengedővé teszik őket.

Végezetül elhangzott, hogy a visszaszolgáltatások terén tapasztalt igazságszolgáltatási visszaélések aggodalomra adnak okot, ugyanis ezek új dimenziót adhatnak a magyarellenességnek, ha a többségi társadalom ezt Erdély „visszavásárlásaként, visszaszerzéseként” értelmezi.