Lőrincz Helga: következetességgel és türelemmel zárkóztatjuk fel Nagyenyedet
Kereken egy év telt el, amióta Lőrincz Helga letette az esküt és ezáltal második mandátumát vállalta Nagyenyed alpolgármestereként. Az elmúlt esztendő megvalósításairól és nehézségeiről faggattuk az előljárót.
Miben különbözik a második mandátum az elsőtől? Feltételezem, hogy a négyéves városvezetési tapasztalat sokat segít nemcsak a mindennapokban, hanem a szélesebb kapcsolatrendszerben is.
Az első mandátumomat pozitívan éltem meg, úgy gondolom, nagyon sok területen sikerült jó eredményeket elérnünk, annak ellenére, hogy Oana Badea polgármesterrel mindketten teljesen „kezdők” voltunk és még nagyon sok minden nem volt világos számunkra az elején...
A második mandátum teljesen különbözik az elsőtől, ennek már úgy láttunk hozzá, hogy nyolc uniós pályázatot megnyertünk, és az eltelt évben másik kettőt sikerült ezek mellé felsorakoztatni. Természetesen kell két-három év, amig ezeknek megjön a gyümölcse, de az első években azt is megtanultam, hogy türelmesen ki kell várni az eredményt. Persze ez nem jelenti azt, hogy ölbe tett karokkal ülünk addig, hanem párhuzamosan új terveket készítünk. Ez egy nagyon komplex időszak, amikor sokat kell dolgoznunk azért, hogy a már megnyert pályázatokat sikeresen életbe tudjuk léptetni. Ez az év arról szól, hogy a megnyert pályázatokat elindítsuk, ugyanakkor újakat is megcélozzunk, például a kormány által nemrég kiírt Anghel Saligny program keretében négy új pályázatot készülünk benyújtani.
Melyek az eddig elért legkiemelkedőbb eredmények?
Érthetően szívesen helyezem előtérbe a magyar vonatkozású sikereket és szerencsére az utóbbi időszakban volt néhány komoly fejlesztés: mégha késéssel is, de teljesen megújul a vártemplom és rendeződik az emblematikus Bethlen Gábor utca, amely 2018 előtt a város szégyenfoltja volt, mára pedig a város legszebb utcájává vált. Tulajdonképpen egyetlen beruházást sem kiviteleztek a városban olyan minőségben és határidőre, mint ezt a munkálatot, már csak az udvarrendezések és egyéb kisebb teendők vannak hátra. Nyilvánvalóan nem csak a magyar közösség örülhet ezeknek az eredményeknek, hiszen a megváltozott városkép pozitívan hat a turizmus fejlődésére is, az esztétikai szempontokról nem is beszélve.
Továbbmenően, szívügyemnek tekintem a magyar délutáni oktatás beindítását, és az idén sikeresen megvalósítottuk a nyári iskolát is, ami nagy segítséget jelentett a szülőknek, de számos más közösségformáló programunk zajlik, és itt elsősorban a Fehér Megyei Magyar Napokat kell megemlítenem. Az elmúlt időszakban több, az időseket érintő szociális programunk is volt, húsvétkor sikerült egy széles körű segélyosztó akciót szerveznünk a magyar gyerekek és az idősek számára. Azok a hagyományos rendezvényeinket, amelyeket nem tudtunk fizikai jelenléttel megvalósítani, online szerveztünk meg.
És a municípium összlakosságát érintő legfőbb megvalósítások közül mit emelne ki?
Sajnos infrastrukturális szempontból eléggé elhanyagolt várost vettünk át, rengeteg tennivaló akadt Enyeden és a hozzá tartozó kilenc településen is. Mára már szinte mindenhol van víz- és szennyvízhálózat, jelentősen bővült a leaszfaltozott utcák száma és igyekeztünk megszépíteni a települések arculatát. Hamar rájöttem arra, milyen furcsa helyzetben vannak az olyan kisvárosok, mint amilyen Enyed is, hogy egyrészt be kell hozniuk a többéves lemaradásokat, biztosítaniuk kell a legelemibb lakossági szükségleteket, mint amilyen a víz vagy aszfaltos út, ugyanakkor meg kell teremteniük a korszerű feltételeit mindannak, ami egy 21. századi várost élhetővé tesz, amelyik fejlődni képes és ahonnan nem vándorolnak el tömegesen a fiatalok.
A nagyvárosoknak, amelyekben folyamatosan történtek fejlesztések, nem kell megküzdeniük hasonló problémákkal, számukra a smart city nem annyira elérhetetlennek tűnő fogalom... De azért nem vagyok annyira pesszimista e téren sem, például sikerült egy olyan pályázatot megnyernünk, amely révén teljesen megújítjuk a városi tömegközlekedést, elektromos buszparkot létesítünk, egy másik pályázattal a közvilágítást LED-es égőkre cseréljük ki.
Kapcsolódó
A nagyobb megvalósítások között említeném az új városi bölcsőde megépítését, ami a régi vásártéren lesz, ugyanoda egy új úszodát tervezünk, mindezeket a fejlesztési minisztérium projektjei révén. Egy másik szívügyem az élelmiszerpiac rendezése volt, jelenleg jó ütemben haladnak a munkálatok. Közben komoly terveink vannak a városközpont rendezésére (amelyről már portálunknak részletesen beszámolt – szerk. megj.) és a fiatalok számára is jó hírem van: lesz bicikli- és skate-park az egykori carting pálya területén, sőt a régi termelőszövetkezet bázisán nagy focipálya épül, öltözőkkel, lelátókkal, jelenleg a villamosművektől való engedélyre várunk. Ugyanakkor az oktatási és kulturális intézményeink korszerűsítésére is nagy hangsúlyt fektetünk, például teljesen felújul a műszaki szakközépiskola és a régi kultúrház helyett, elsőként az országban, új multikulturális központot hozunk létre.
A város egyik legégetőbb problémája a munkahelyek hiánya. Tudjuk, hogy az előző városvezetés sok lehetőséget elszalasztott, a befektetők más közeli kisvárosokat részesítettek előnyben. Behozható-e a lemaradás velük szemben? Kínálkozik-e bármilyen lehetőség a befektetők idevonzására?
A legnagyobb lehetőséget az autópálya kiépítése jelenti. Már láttuk, hogy amióta átadták a forgalomnak a Kolozsvár–Nagyenyed szakaszt, már jelentkezett is egy komoly befektető Gyaluból, Kelet-Európa legnagyobb mentőautó-felszereléseket gyártó vállalata, a Deltamed, amely már a jövő év elején új gyárat nyit, most koncesszionáljuk a telket.
Örvendetes hír az is, hogy nemrég nyilvánvalóvá vált: hamarosan használhatóvá válik a Nagyenyed–Gyulafehérvár autópálya is és már egyre nagyobb az érdeklődés a befektetők részéről. Ugyanakkor nagy potenciált látok a turizmusban is, a városközpont felújítása, új bicikliutak kiépítése mind olyan készülő tervek, amelyek ezt a célt szolgálják és ehhez adódik hozzá a Torockói-hegység Transzalpinája nevet viselő festői útszakasz épp zajló felújítása, amelynek kiindulópontja Enyed központja.
Melyek voltak az elmúlt esztendő legnagyobb kihívásai?
Gondolom, nem lepődik meg senki, ha a járvány okozta felfordulást említem elsőként, ehhez szerintem nem is lehet hozzászokni. Állandóan válozik a helyzet és a munkánkat a folyamatos újratervezés jellemzi, menet közben kell megoldanunk mindent, a hivatali ügyfélfogadás mikéntjétől elkezdve a nagyobb eseményekig, például már szerződtetni kellene a korcsopályát működtető céget, de még nem tudjuk pontosan, mi lesz addig.
A pandémia idején az enyedi kórházat Covid-kórházzá alakították át, nagyon oda kellett figyelnünk arra, hogy biztosítani tudjuk a szükséges anyagi forrásokat és egyéb feltételeket. Jelenleg az intenzív osztályon nincs egyetlen enyedi lakos sem szerencsére, de sajnos minden ágy foglalt a környékről érkező páciensekkel. Az oltáskampányban is személyesen vettük ki a részünk a polgármester asszonnyal, az átoltottság Enyeden 45 százalék körüli, ami az országos átlag fölött van ugyan, de még mindig messze nem elég a járvány leküzdésére. Erről jut eszembe, hogy a városi kórházban is igyekeztünk beruházásokat eszközölni: kívül lemeszeltük a régebbi épületeket, két osztályt, a belgyógyászatot és a szülészetet teljesen felújítottunk, számítógépes tomográfot és más korszerű felszereléseket vásároltunk, de persze, mint mindenütt az országban, még nagyon sok a tennivaló. A közkórházak fenntartása és működtetése úgy gondolom, bármelyik polgármester számára kihívást jelent ebben az országban.
Egy másik nagy kihívást a bürokrácia jelent. Az első években rengeteget nyugtalankodtam amiatt, hogy milyen lassan mennek a dolgok. Én temperamentumosabb alkat vagyok, szeretek mindent azonnal megoldani. Mára már beláttam, hogy ezen nem igazán lehet változtatni, tehát már nem zavarnak annyira az elhúzódó dolgok. Megtanultam türelmesebb lenni és rájöttem, hogy csak egyvalamit tehetek: amig a mindenféle „procedúrák” maguktól zajlanak, én közben már az új terveken dolgozom, csak így lehetek hatékony. Szerencsére eddig minden leadott pályázatot megnyertünk, ez pedig, mondanom sem kell, további munkára ösztönöz.
Milyen a hangulat a helyi önkormányzatban? Mennyire sikerül az RMDSZ-nek három tanácsossal érvényesítenie elképzeléseit?
Szerencsére nagyon jó a hangulat, ritkán feszülnek komolyabban egymásnak a különböző pártok képviselői. A liberálisokkal kötött megállapodásnak köszönhetően mi a többséghez tartozunk és mindeddig egyetlen olyan javaslatunk sem volt, amit leszavaztak volna. Ehhez döntően hozzájárul a polgármesterrel, Oana Badeaval való kiváló együttműködés is: közösen beszéljük meg a dolgokat, meghallgatja véleményem, nem érzem azt, hogy kikerül, hogy a helyi tanácsban a fejünk fölött döntenének.
Tanácsosaink, Szőcs Ildikó és Fülöp Szabolcs, kiváló munkát végeznek, komoly, karakteres emberek, ezért így is tekintenek ránk, a szervezetre, mint egy hatékony csapatra, amely a közjó érdekében tevékenykedik, van véleménye, érdemlegesen hozzászól a dolgokhoz. Szerintem a választóink is értékelik a tevékenységünket, akikkel igyekszünk állandó kapcsolatot tartani. Az RMDSZ enyedi, Malom utcai székházában minden hétfőn fogadóórát tartunk, de gyakran ellátogatunk a vidéki településekre is, a vállalkozókkal pedig, mivel ők nagyon foglaltak, külön megbeszéléseket tartunk. Ugyanakkor jó kapcsolatot ápolunk az intézményeinkkel, jól működik a nőszervezet, sok a kulturális tevékenység és ez mind jó fényben tünteti fel szervezetünket és a magyar közösséget az önkormányzatban és a lakosság körében is. Szórványban csak így lehet közösséget megtartani és fejleszteni.
Ugyanakkor az elmúlt esztendőben nagyon sokat segített az, hogy az RMDSZ kormányon volt. Az összes RMDSZ-es miniszterünk és szinte az összes államtitkárunk ellátogatott Nagyenyedre és egyúttal más környező településeinkre is és természetesen a városvezetéssel is találkoztak. Jó érzéssel tölt el, hogy ránk figyelnek, nagyon segítőkészek, ötleteket adnak és biztonságérzetet nyújt, hogy van akihez tanácsokért, segítségért fordulni.
.jpg)
