A munka öröme, a fizikai aktivitás, a célok kitűzése segítik hozzá Márton Árpád festőművészt ahhoz, hogy teremtő, alkotó emberként élje mindennapjait 80 éves korán túl is. A napokban Csíkszeredában megnyitott 80+1 című tárlatot semmiképpen nem nevezné életmű-kiállításnak, hiszen az valaminek a végét, összegzését jelentené, ő pedig abban bízik, hogy el tudja végezni alkotói feladatait. 

Hiába a 80 (+1) év, Márton Árpád ma is elfoglalt ember. Ha nem a műtermében alkot, akkor a kertben tevékenykedik, vagy éppen interjút ad, hiszen számos megkeresés érkezett felé a napokban megnyílt tárlat kapcsán. Ezért is külön öröm és megtiszteltetés, hogy hétfőn, a magyar festészet napján, szakított időt arra, hogy elbeszélgessen a Maszol munkatársával, felidézve egykori mestereit, művészi és tanári karrierjét.

Nem volt egyszerű feladat megszervezni a járványügyi szabályozások közepette azt a nagyszabású kiállítást, amely éppen a koronavírus miatt csúszott egy évet. Így nem a művész 80., hanem 81. születésnapja előtt tiszteleg a Csíki Székely Múzeum tárlata. „Én készültem, már a múlt évben rendben volt ez az egész anyag” – kezdte beszélgetésünket az új tárlattal feltett kérdésünkre Márton Árpád. A művész elárulta azt is, milyen koncepció áll a tárlat mögött. Mint elmondta: az eddigi évek, évtizedek kiállításain megszokhatta a közönség, hogy kész műveket tárt eléjük, ezúttal azonban bemutatott korábbi ötleteket, vázlatokat, rajzokat is. Mint megtudtuk: egy volt tanárának javaslatára évtizedeken át gyűjtötte az ötleteket, gondolatokat, feljegyzéseket, apró fecniket, és időről-időre elővette ezeket.

„Ebből nagyon sok változat és gondolat született. Jó pár jegyzetből, rajzocskából lett valami, továbbfejlődött. Még nagyon sokat kellene élni, hogy mindezen el tudjak elmélkedni, és fel tudjam dolgozni. Ez is vezérelt engem, hogy Csíkszeredának, egyáltalán az egész környezetemnek mutassam be azt, mi honnan indult, merre alakult. Több műfaj felsorakozik: a pasztelltől az akvarellen át a tusrajzokig” – részletezte Márton Árpád.

Még nincs itt az ideje az életmű-kiállításnak

Kiemelte: nem szívesen nevezné a tárlatot életmű-kiállításnak. „Félek kicsit ettől a kifejezéstől. Úgy gondolom, hogy még adatik lehetőség arra, hogy a továbbiakban valamit megvalósítsak. Ne zárjuk le, mert ez egy végtelen folyamat, az alkotás a koporsóig fog tartani. Horváth Imre bácsi azt mondta, „A naplopók cinkosa vagy, ha egy napod is kárba vész”. Nekem is naponta, akármit is, de cselekednem kell" – fogalmazott.

Rákérdeztünk arra is, honnan fakad az a fajta vitalitás, erő, aminek köszönhetően ma is azt láthatják a városlakók, hogy Márton Árpád siet, tüsténkedik, tart valahová. Mint elmondta: apai és anyai felmenői is olyan vitalitással voltak megáldva, amit maga is örökölt. „Apai oldalon hihetetlenül sok lírával, de cselekvő emberek voltak a nagyszüleim, anyai részen pedig borzalmasan impulzív, nagyon erős, munkás valakik voltak, akik nem ismertek fáradtságot. Én is nagyon szeretek dolgozni. A műtermemen kívül a feleségem révén van Csíkszentmihályon egy nagy terület, ahol állandó jelleggel cselekedni, tenni kell valamit. A természetben végzett munka kiegyensúlyozza az alkotást” – magyarázta. Mint elmondta: a gyermekkorából hozott örökséget kívánja belevinni ma is életébe, cselekvő, teremtő, alkotó emberként tekint magára.

Hat évtizednyi alkotás

Márton Árpád 1955 óta, marosvásárhelyi diákéveitől kezdve alkot folyamatosan. Mint elmondta: a marosvásárhelyi tanárai, a Bernády-gyűjteményben tett látogatásai teljes egészében „megfertőzték”, ellátták a teremteni akarás vágyával. Mesterei között tartja számon Incze Istvánt, Nagy Józsefet, Izsák Mártont, Barabás Istvánt, Bordi Andrást. „Ezek az emberek olyasmivel láttak el, hogy tudtam, kettős lesz a kirepülésem majd a főiskoláról: képzőművész és rajztanár is leszek. Felmerült bennem, hogy olyan tanár szeretnék lenni, amilyenek voltak az enyémek” – emlékezett vissza a művész.

Felidézve Csíkszeredába kerülésének történetét, Márton Árpád meghatódva gondolt vissza Gaál Andrásra, az idén augusztusban elhunyt festőművészre, aki 1959-ben költözött a városba, és az ő javaslatára pályázta meg az első ottani rajztanári állását.

„Összetalálkoztunk és azt mondta: Csíkszeredában van egy üres rajzkatedra, nincs-e kedvem idejönni. Én azelőtt való nyáron, hogy ez történt, végigjártam Ferencz Ernő szobrásszal a környéket, és nagyon tetszett nekem. Eljöttem, utánajártam és megadta a jó Isten, hogy ide választhattam helyet, és olyan iskolába kerülhettem, ami akkor a rajon, később a megye egyik legjobb intézménye volt. Az is fontos volt, hogy Csíkszeredában állandó kiállítási lehetőség volt már akkor, idekerülésem után másfél hónappal én is kiállíthattam 70 munkámat” – mesélte.

Az akkori matematika-fizika líceumban (ma Márton Áron Gimnázium, szerk. megj.) pályatársaival rajzkört szerveztek, visszaállították az épület eredeti rajztermét, ahová szívesen érkezetek a fiatalok. Tanítványaik közül többen a művészeti pályát választották, volt olyan év, amikor egyetemi felkészítőjük nyomán 16 diákból 13-an egyetemi felvételt nyertek. Később sikerült megteremteni a művészeti általános iskolát, majd középiskolát. Emellett a festőművész kiemeli, hogy 20 éven át vett részt óvónők művészeti képzésében.

„Nagyon szerettem tanítani, nagyon igényes voltam arra, hogy a mesterséget azt meg kell tanulni. Hogy később milyen irányt választ valaki, az más kérdés, de az alapokat el kell sajátítani” – emelte ki Márton Árpád.

A művész ma is aktívan alkot. Mint elmondta: hosszú időn át nagyobb méretű munkák foglalkoztatták. Később számos tábori meghívásnak kellett eleget tennie, és ennek nyomán olyan műfajt kellett választani, amit a különböző helyszíneken is hozzáférhetővé lehetett tenni. Így kezdett el pasztellrajzokat készíteni, ami a mai napig is tart. „Felgyűlt most egy csomó anyag. A pasztellezés után vissza fogok térni a temperákhoz, egy bizonyos megérett gondolatvilágba és színvilágba. Ez még nagy kérdőjel. Sok mindentől függ, imádkozom azért, hogy ez sikerüljön” – zárta beszélgetésünket Márton Árpád.

Márton Árpád 1940. október 6-án született Gyergyóalfaluban. 1954–58 között a marosvásárhelyi Zene- és Képzőművészeti Középiskola tanulója, 1958–64 között a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán festőművészeti és rajztanári diplomát szerez. 1964-től a csíkszeredai reál–humán, majd a későbbi matematika–fizika líceum rajztanára, 1990-től a Nagy István Művészeti Szakközépiskola tanára nyugdíjba vonulásáig, 2001-ig. 1968-tól a Képzőművészek Romániai Szövetségének tagja, 1969–71 között a Hargita napilap grafikusa. 1974-ben a gyergyószárhegyi Barátság alkotótábor egyik alapító tagja (Gaál Andrással és Zöld Lajossal). 1992-től a Barabás Miklós-céh tagja, 1997-ben Gyergyóalfalu díszpolgárává avatják, 2000-ben Csíkszereda Önkormányzata tünteti ki Pro Urbe-díjjal. Számos egyéni és csoportos kiállítása volt a városban, Székelyföldön, Magyarországon, és azon túl is. 2004-ben Szervátiusz Jenő-díjjal tüntetik ki Budapesten, 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével. Monumentális csíkszeredai munkája a Városi Művelődési Ház színháztermében az 1967-ben készült Cantata profana kerámiamozaik és a Millenniumi-templom altemplomának 2004-ben készült falfestménye. A Csíki Székely Múzeum Márton Árpád-kiállítása 2021. november 28-ig látogatható, hétfő kivételével naponta 9 és 17 óra között.

(Borítókép: Márton Árpád műtermében | A szerző felvétele)