Kelemen Hunor: Nagyot változott a világ az elmúlt fél évben, nehéz tél elé nézünk
Az utóbbi bő fél évben az azt megelőző időszakhoz képest viszonylagos csendben zajlik a kormányzás. Kisebb vitáktól eltekintve nem fordultak elő nagyobb visszhangot kiváltó botrányok a Nemzeti Liberális Párt (PNL), a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) alkotta nagykoalícióban. Kelemen Hunort, az RMDSZ elnökét az idei Tusványos előtt kérdeztük az utóbbi időszak kormányzásáról, a mindennapi gondokról, a kihívásokról, az előttünk álló, nehéznek ígérkező időszakról, a kisebbségi törvényről és a koronavírus-járvány hatodik hullámáról.
– Az utóbbi időszakban kisebb élcelődéstől eltekintve viszonylag csendes volt a romániai politikai élet, a kormány is különösebb visszhang nélkül végezte a feladatait. Egy jó fél évvel ezelőtti beszélgetésünkkor azt mondta, megegyeztek abban, hogy a problémákat a koalíción belül, nem pedig a sajtóban akarják lerendezni. Ezt sikerül most betartani?
– Időnként azzal szembesülünk, hogy a sajtó azt kérdezi, miért nincsenek viták a koalícióban, ha pedig vannak, akkor azt, hogy miért nem rendezzük a nézeteltéréseket egymás között. Nem egyhangú a koalíció munkája, vannak viták, amiket többnyire a koalíción belül sikerül megbeszélnünk, még ha ez sokszor több órába is telik. Az is előfordult, hogy 5–6–7 órás koalíciós ülések is voltak időnként. Másrészt pedig ha vita van, akkor azt kérdezik, miért nem rendezzük a koalíción belül, miért a nyilvánosság előtt vitatjuk meg a kérdéseket. Néha az az érzésem, hogy bárhogy csináljuk, a közvéleményformálók egy részének sem így, sem úgy nem tetszik.
Valóban, nyilvánosan kevesebb vita volt, igyekezett mindenki tartani magát ahhoz, hogy ha meghoztuk a közös döntéseket, attól függetlenül, hogy előtte kinek milyen álláspontja volt, a koalíciós döntéseket közösen vállaljuk és azt próbáljuk meg gyakorlatba ültetni. Néhány apróbb, kisebb pofozkodás volt, de azt látni kell, hogy szinte nincs olyan kérdés, sem kicsi, sem nagy, amelyben ne lenne sokszor éles vita, például az adótörvénykönyv módosítása kapcsán, de hol az egyik, hol a másik engedett.
A szocialisták akarták bevezetni a progresszív adózást, de sem mi, sem a liberálisok nem támogattuk ezt. Az RMDSZ szerette volna két esztendőre bevezetni a szolidaritási adót, de ezt a liberálisok nem fogadták el, miközben a szociálisták támogatták, és erről sokat vitatkoztunk számokkal és hatástanulmányokkal. A kisvállalkozások megadóztatásának kérdésében nagyon gyorsan megegyeztek a szocialisták a liberálisokkal, de nekünk lettek volna más megoldásaink is, mert mi is elfogadtuk, hogy ezen a rendszeren javítani, változtatni kell, de nem ez lett volna a mi megoldásunk. A szerencsejátékok, illetve a cukros italok esetében mi magunk jöttünk a javaslattal, támogatták.
Tehát voltak és lesznek is viták, egy koalícióban ez a természetes, de nem a nyilvánosság előtt. Azt gondolom, a polgárokat nem az érdekli, mi hogyan vitatkozunk, hanem hogy milyen eredmény születik.
– Idő közben teljesen megváltoztak a belpolitikai, gazdasági és főleg a külpolitikai körülmények…
– Ami a koalíció tavaly decemberi felállásakor adott volt, az a béke, voltak feszültségek a régióban, de nem volt háború. Február 24-e óta háború zajlik, ami azért átírta azt, hogy mi lesz és mi lehetséges a közeljövőben a gazdaságban, mert háborús időkben nyilvánvaló módon egy csomó minden megváltozik, az a viszonyrendszer, amelyben a gazdasági kapcsolatok működnek. Nagymértékű infláció van, s bár volt korábban is, ez most már háborús infláció. Energiaválság is volt, de erre a háború jó keményen rápakolt és egyelőre nem úgy tűnik, hogy ez szűnőben lenne.
Gazdasági válság van, élelmiszerválság lesz, bár nem feltétlenül Európában, hanem Közép- és Dél-Afrikában, ami az egész európai kontinensre migrációs nyomást fog gyakorolni. Ilyen problémák vannak jelenleg, és ezekkel a problémákkal tavaly decemberben még nem számolhattuk, amikor a kormány megkezdte a munkát, bár akkor már jelentős csapatösszevonások voltak az ukrán–orosz határnál, de arra nem számítottunk, hogy kirobban a háború, amely tartósnak ígérkezik. Ez okozott olyan problémákat, amelyeket a kormánykoalíciónak most kezelnie kell. Azt is látjuk, a kormány nem tud mindent megoldani, és azt is, hogy ez a konfliktus hosszú lesz.
Tehát működik ez a koalíció, amelynek a politikai felelősségét a háború „egy picit össze is nyomta”, mert vannak kérdések, amiket a pártok zárójelbe tettek, mert nem engedhetik meg maguknak, hogy a saját érdekeiket a nagy közös érdek elé helyezzék.
Például a költségvetés teherbíró képessége sem ugyanaz, mint ahogyan azt fél évvel ezelőtt gondoltuk, hiába van gazdasági növekedés, ha ilyen nagymértékű az infláció és közben van egy nagyon durva energiaválság.
– A koalíciós megegyezést követően feltevődött a kérdés, hogy jó-e az országnak az, hogy egy katona lett a miniszterelnök. Idő közben kitört az orosz-ukrán háború, és ebben a helyzetben van-e jelentősége annak, hogy a kormányfő a hadsereg kötelékéből származik?
– Biztos, hogy ő jobban érti a háború technikai, hadászati, stratégiai hátterét. De ezen túl nem látom azt a különbséget, mint ami lehetne egy civil vagy a mostani kormányfő esetében. Tehát most nem katonásabb a kormány, a módszer, sőt ennél fegyelmezettebb kormányt is láttam már. Ez ugyanolyan, mint a sokéves átlag. Időnként nekem vannak elégedetlenségeim, amelyek inkább a román poliitka összességére vonatkozik, mert kevesebb az intellektuális munka és nagyon sok az adminisztráció, hiányzik a politikai kormányzás. Időnként nem elég feszes a koalíciós tárgyalásokon a napirendhez való viszonyulás. Én egy feszesebb rendet tartanék, ha szabad ilyet mondani, de ezzel nincsen különösebb baj, Romániában a koalíciók így működnek, nekünk ez mindig nehezebben megszokható munkamódszer, de ismerjük, tudjuk kezelni ezt.
– Ha már a kormány, illetve a kormánytagok munkájánál tartunk, mit gondol, az RMDSZ-es miniszterek hogyan teljesítenek és miképpen tudják ellátni azt a feladatot, amit magukra vállaltak, vagy ha úgy tetszik, hagyják-e őket dolgozni, hogy véghez vigyék azt, amit annak idején kitűztek?
– Egy miniszter ne panaszkodjon, hogy nem hagyják dolgozni. Ha érzi, nem tud dolgozni, akkor álljon fel, adja át másnak a helyét. Én nem szeretem a panaszkodó minisztereket. A mi minisztereinkkel elégedett vagyok, mindhármukkal, dolgoznak, a megfelelő programokat és vállalásokat viszik előre.
Persze azért az is látszik, például a sportminisztériumban, hogy amikor harminc éve megcsontosodott struktúrákat akarnak megreformálni, például a sportszövetségek finanszírozásának a kritériumrendszerét, az elvárások teljes rendszerét megpróbálják átalakítani, akkor sokszor olyan érdekeket sértesz, amelyek sokszor sokkal nagyobb hullámokat vetnek, mint amennyi az egész megér. Mert ők hozzá voltak szokva, hogy harminc éven keresztül kapták a pénzt, annyit amennyit, nem túl sokat, de nem is keveset, miközben senki nem kérdezte meg őket, hogy milyen kritériumok és teljesítmények vannak a finanszírozás után és mögött. Amikor ehhez hozzányúlsz, akkor a rendszerben van egy ellenállási kényszerképesség is, mert ezek a rendszerek, tetszik vagy nem tetszik, és az adminisztráció alapvetően konzervatív, ha valamit megszokott, ha valami működik, nem szívesen engedi, hogy változtassanak rajta.
A környezetvédelmi minisztériumban is vannak hasonló problémák, de Tánczos Barna kiválóan vezeti a szaktárcát. Ott inkább az a probléma, hogy mérhetetlenül sok elmaradás van Romániában, emiatt rengeteg kötelezettségszegési eljárást is indított az Európai Bizottság Románia ellen. A régen elrontott dolgokat nem lehet egyik napról a másikra kijavítani. „A régi bűnnek hosszú az árnyéka mondás erre tökéletesen illik, mert amikor 2007-ben Románia létrehozta a Natura 2000-es területeket, teljesíteni kívánta az Európai Unió összes elvárását, de a nagy infrastrukturális fejlesztéseket nem vette figyelembe, másrészt a káros anyagok semlegesítésére tett vállalásokat a privatizáció miatt lassan az állam fizeti meg azt is, amit másoknak kellett volna megfizetniük.
Az energiaátállás tekintetében Kelet- és Közép-Európa nem állítható át azzal a sebességgel, mint Hollandia vagy az északi, illetve déli államok egy része, ahol teljesen más helyzetben vannak. Romániának a felzárkóztatása, bármilyen gyorsan is csináljuk, soha nem lesz ugyanaz, mint mondjuk Hollandiának, Franciaországnak vagy Portugáliának. Tehát a sajátosságokat, egy-egy országnak az adottságait is figyelembe kell venni.
A Fejlesztési Minisztériumban Cseke Attila amit elvállalt, eddig mind átvitte az adminisztráción, és ő azon kevés miniszterek közé tartozik, akik a teljes közigazgatásukat uralják és vezetik. Romániában az az egyik nagy probléma, és ezt már több kormányzás során megtapasztaltam, hogy a politikai kormányzás hiánya előbb-utóbb megbosszulja magát a hatékonyságon és az eredményeken. A legjobb szándékkal bemennek a miniszterek, és két hónap múlva kijönnek a közigazgatásban dolgozó hivatalnokok véleményével, hogy „nem lehet” ezt vagy azt megcsinálni. Ha nem lehet, akkor meg kell változtatni a szabályokat, módosítani kell a törvényeket, a kormányhatározatokat. Ezt nem mindenki tudja végigvinni. Cseke Attila, mivel nagyon jól ismeri a közigazgatást, ő pontosan tudja, mit kell tenni ahhoz, hogy egy politikai programot gyakorlatba ültessen.
– Új minisztériumként jött létre az ifjúsági és a családügyeket egybefogó tárca, amelynek az RMDSZ átadta a tavaly szeptemberi kongresszusán elfogadott családtámogatási programjába belefoglalt javaslatok jelentős részét. Bár egyes családtámogatási programok már elindultak, hogyan áll most a családügyi minisztérium megszervezése és a többi kezdeményezés megvalósítása?
– Amikor ezt mi javasoltuk, nem volt háború és nem tudtuk, hogy ki lesz a tárcavezető. A mi elképzeléseinkben a családtámogatási politikák átírásában egy hosszú távú rendszerreformot és támogatáspolitikát jelentenek. Hamarabb, mint 8–10 év, nem látszanak ennek a hatásai. Közben az ország költségvetésének a teherbíró képessége változott. Abból, amit mi elképzeltünk, egyelőre keveset, de elindított a miniszter, de ez már elsősorban az ő felelőssége. Nem tudsz a koalícióban egy miniszter helyett dönteni, mert reggel és este ő a miniszter, napközben lehet sok okos ember körülötte, de amikor alá kell írni, akkor ő dönti el, hogy mit vállal vagy mit nem. Mi azt mondtuk, hogy mindenben, ami a mi elképzeléseinket fedi, támogatni fogjuk a családügyi minisztert és a minisztériumot, de neki kell ennek a prioritásait és ütemezését vállalnia.
Mivel egy új minisztériumról beszélünk, amely két másik szaktárca hatásköreiből vett át, a sportminisztériumtól az ifjúságot, a munkaügytől pedig a családot, az az igazság, elég nehezen állt össze, indult el ez a minisztérium és még most sincs minden átállítva. Át kellett venni megyei struktúrákat, hatásköröket, költségvetéseket, ilyen értelemben ez egy bonyolult folyamat. De azt gondolom, a következő költségvetés megszavazásáig ezek a kérdések mind rendeződnek.
Ha lesz időnk, akkor megpróbálunk a mi elképzeléseinkből minél többet érvényesíteni, de a Gabriela Firea felelőssége, hogy ő ebből mit vállal.
– Szinte mindent befolyásol most a szomszédban zajló háború és amint többször elhangzott, a költségvetés teherbíró képessége. A kormány egy sor támogatási programot elindított, a villanyáram és a földgáz árának kompenzációjától egészen az üzemanyagár-támogatásig. Ez utóbbi azonban – főleg látva a magyarországi példát –elégedetlenséget váltott ki, a literenként 50 banis állami kompenzációt nagyon kevésnek tartják…
– Soha nem szabad abból kiindulni, hogy más mit csinál, azt kell megnéznünk, hogy mi mit tudunk csinálni. Persze a jó példákat számon kell tartani, és ha lehet, akkor alkalmazni. De az üzemanyagok árának esetében a történet rémesen egyszerű.
Magyarországon a MOL állami tulajdonban van és a magyarországi piac mintegy 80 százalékát birtokolják, és ők a profit nagyságával tudták plafonálni. Az államnak gyakorlatilag nem a zsebébe kellett nyúlnia, hanem arról döntöttek, hogy kevesebb profit lesz. A lényeg az, hogy azért tudtak ilyen mértékben lépni, mert állami kézben van ez a jelentős iparág. Romániában ezzel szemben semmi sincs az állam kezében. Románia jelenleg nem tud egy olyan megoldást érvényesíteni a piacon, mint Magyarország, ez megint csak a régi bűnök hosszú árnyéka. Amikor annak idején privatizálták ezeket az iparágakat, senki sem gondolta, hogy hosszú távon vagy egy bizonyos társadalmi vagy gazdasági kontextusban ennek milyen következményei lesznek.
Ezért az államnak a költségvetésből, mindenkinek az adójából kell kivennie azt a pénzt, amivel üzemanyagár-támogatást nyújt. Többféle megoldás körvonalazódott, végül ezt a literenkénti 50 banis támogatást tudta vállalni az állam.
Az enerigaárakkal kapcsolatban, amikor bevezettük az árplafont a villamos energiára és a földgázra, akkor egy 10–11 milliárd lejes állami támogatással számoltunk. Idő közben annyi változott, hogy ez most már 40 milliárd lejre rúg, mert olyannyira nőttek az árak. Ez nem kevés pénz, akárhonnan nézzük, ez 8 milliárd euró, amit ki kell fizetni. Ráadásul most a jelenlegi árakon kell feltölteni a tározókat, amit legalább a beszerzési áron kell majd értékesíteni, amikor elkezdődik a téli szezon, és ezt a magasabb árat is az államnak kell kompenzálnia, ha az az árplafon marad. A villamos energiával is hasonló a helyzet, annyi különbséggel, hogy azt tárolni sem lehet, így amennyiben túltermelés keletkezik, az kimegy a nemzetközi piacra. A vízi erőművekkel viszonylag olcsó az elektromos áram előállítása, viszont szárazság van, a Vaskapu erőműnek például már nagyon sokat csökkent a kapacitása, mivel a Duna vízállása is nagyon alacsony.
A kormányban most azon vagyunk, hogy azt a kompenzációs rendszert, amit bevezettünk, tudjuk tartani a jövő év tavaszáig és a következő télen legyünk túl, hogy elsősorban azok, akik nagyon rászorulnak a támogatásra, azokat tudjuk majd támogatni. Lehetséges, hogy a következő hónapokban normalizálódik az energia ára, de olyan brutális visszaesésre nem lehet számítani, hogy elérjük a 2020-as, vagy netalán a 2019-es szintet. Valószínű, az egyik megoldás lehetne az, ha visszatérnénk néhány hónapra az árszabályozott energiaárakhoz, amilyen volt 2019-ig, de ezt csak ideig óráig lehetne fenntartani.
Nehéz tél elé nézünk. Nemcsak mi, hanem az egész Európa, különösen azok, akik gázra, főleg akik az orosz gázra építették energiafogyasztásuknak egy jelentős részét. Romániának jelenleg valamivel több, mint 4 milliárd köbméter a tárolási kapacitása, viszont a fogyasztása ennél jóval több, tehát ahhoz, hogy biztosítsa a szükségleteket, később is kell majd gázt vásárolni, de az a cél, hogy minél kevesebbet.
– Amikor az 50 banis üzemanyagár-kompenzációt bevezették, azt mondta, ennél nagyobb mértékű ártámogatás brutális beavatkozást jelentene a piacba. Ha az állam megtéríti a kereskedők hiányát, akkor nem sérül a piac.
– Ha én azt mondom, hogy az üzemanyag-kereskedő nem adhatja 7 vagy 8 lejnél drágábban az üzemanyagot, akkor nekem ki kell fizetnem a különbözetet. Itt nem az a probléma, hogy a piacot egy fél évig, négy hónapig összekavarod, a kereslet-kínálat oldalt felborítod, mert ezt lehet vállalni akkor, amikor baj van. Nincs is azzal semmi gond, ha ideig-óráig az állam azt mondja, hogy ebbe beleszól, de akkor költségvetésből kell pótolnia. Mivel Románia nem állít elő üzemanyagot, hogy olcsóbban tudja biztosítani, a kereskedőknek a piacról kell megvásárolniuk. És igazából ez a nagy kérdés: hogy egy állam birtokolja-e a termelési és előállítási kapacitásokat. Ha birtokolja, akkor nagyobb mozgástere van, kisebb a függősége, ha nem birtokolja, akkor pedig van-e olyak költségvetési lehetősége, hogy kompenzálni tudja azt, amit a kereskedőre vagy a piacra rákényszerít.
– Az utóbbi időszakban két ügy is nagy visszhangot váltott ki. Az egyik a Sepsiszentgyörgy, a másik pedig a Kovászna megye zászlaját hivatalosító kormányrendelet bírósági érvénytelenítése. Ha a Dan Tanasă-féle magyarellenes társaság sorozatban pereket indít azért, hogy betiltassa a magyar településeknak a kormány által elfogadott zászlóit, akkor lehet arra számítani, hogy amit a kormány jováhagyott, a román igazságszolgáltatás felülbírálja?
– Azt nem tudjuk megakadályozni, hogy a bírósághoz forduljon valaki. Mondhatnám azt is, nem tudjuk megakadályozni senki alkotmányos jogát ahhoz, hogy rosszindulatú legyen. Ők a bírósághoz fordultak, amely döntött, ahogy döntött. Megtámadta a kormány a fellebbviteli bíróságon az ítéletet, ahogy ez várható és szükséges volt.
Kapcsolódó
Szoktam a bíróságokat bírálni, nem fogadtam el soha, hogy a bírók politikai véleményt mondhatnak, és a politikusokat időnként próbálják rávenni bizonyos döntések meghozatalára különösen az igazságszolgáltatásra vonatkozóan, a politikus viszont ne mondjon véleményt a bírók vagy az ügyészek munkájáról. Szoktam véleményt mondani, de tiszteletben tartom a döntésüket, mert nem tehetek egyebet. A jogkövető magatartás ugyanis azt jelenti, hogy a bíróság ítéletével vagy egyetértek, vagy nem, de elfogadom, másképpen káosz van a táradalomban vagy polgárháború, vagy folyamatos konfliktus és ez nem lehetséges, nem vállalható. Elfogadom a döntésüket de egyszerűen értetlenül állok előtte, és azt gondolom, túlságosan nagy intellektuális munkát a bírók nem fektettek bele ebbe a dossziéba, azt is mondhatnám, hogy teljesen elfogultan és elfogadhatatlanul döntöttek. Egyébként vannak olyan perek, amelyeket megnyertek az önkormányzataink Dan Tanasă ellen, vannak olyan esetek is, amikor a bíró azt mondta, érintettség hiányában nem fogadja be a keresetét. Az is baj bizonyos esetekben, hogy Romániában nincs precedens-jog, de bizonyos esetekben jó is. Ha működne a precedens-elv érvényesítése, akkor ha egy adott kérdésben születne egy döntés, ugyanolyan ügyekben nem lehetne más döntéseket hozni, de ez ugyanakkor vissza is üthetne, olyan, mint a kétélű kés.
A kormány felkészült, letette a dokumentumokat, hogy az az ügy törvényes volt és bízom benne, hogy a fellebbviteli bíróság igazat ad, mint ahogy az udvarhelyi perben, amikor a kard és a medvefej találkozása okozott egyeseknek álmatlan éjszakát. Egyébként valószínűleg azt is meg fogják támadni a másik oldalról, mert ezt sem lehet megakadályozni.
Nekünk ezeket a harcokat is meg kell vívnunk. Dan Tanaséakat egyetlenegy dolog jellemzi: az elvakult magyargyűlölet, és őket ez mozgatja. Arra nem számíthatunk, hogy leállnak a különböző határozatok megtámadásával.
– Ennek ellenére a szélsőségesen nacionalista pártok támogatói között egyre több magyar tűnik fel. Az AUR és az ebből kiebrudalt nagyváradi parlamenti képviselő, Mihai Lasca, aki épp a napokban jelentette be, hogy patrióta pártot alapít, sok magyart megvezetnek a populista szólamaikkal. Milyen veszélyt jelent ez az erdélyi magyarságra, ha nem ismerik fel az elvakult, de alkalomadtán jól palástolt román nacionalizmust?
– Van aki felismeri, van aki nem. A romániai magyarság nagy többsége nem dől be az ilyesminek, de van, aki igen, mert bizonyos típusú üzeneteket sokkal érzékenyebben fogad, amely nem feltétlenül magyarellenes, mert azért ezeknek a pártoknak van olyan üzenete, ami nem rólunk szól, és ezzel jobban elérik a magyar embereket, de nem hiszem, hogy ez tömeges jelenség lenne.
Az USR is kihasználta, hogy ha volt két magyarja, akkor őket folyamatosan mutogatta, hogy ők képviselik a magyar véleményt. Például Zilahon volt egy férfi, aki magyarként az egyik vezetője volt az ottani AUR-nak, aztán a koronavírus döbbentette rá, hogy tagadni a Covidot életveszélyes műfaj. Ezeket az embereket ők mindig fel fogják mutatni, mert ez benne van a kommunikációs technikájukban.
Annak idején a Nagy Románia Pártnak is voltak magyar emberei, magyar képviselője is volt a parlamentben, sőt volt olyan magyar település, ahol nekik tanácsosi csapatuk is volt. Tehát ez nem egy új jelenség, erre mindig volt valamennyi vevő, igaz, kis számban, de ha ezeknek az embereknek - ha találkozunk velük – türelmesen el kell mondani, hogy az ő opciójuk miért életveszélyes nemcsak a magyarokra, hanem a társadalomra nézve is. Nem tartom ezt tömeges jelenségnek napjainkban, nem is gondolom, hogy azzá válhat, ugyanis a magyar emberek elsöprő többségének az esze a helyén van.
– Tervezik, hogy ősszel napirendre tűzik a kisebbségi törvényt. Mit gondol, megfelelő-e most a politikai diskurzus ahhoz, hogy a tervezetből törvény szülessen?
– Mi az őszi parlamenti ülésszakban elkészülünk a tervezettel és megpróbáljuk azt napirendre tűzni a koalícióban és a parlamentbe, de kétségtelen, hogy ma nem ugyanaz a helyzet van, mint ezelőtt fél évvel vagy 8 hónappal, amikor a koalíció alakult és kormányprogramot elfogadtuk.
Az a háborús helyzet, amit most van, a kisebbségi jogérvényesítésnek, a kisebbségi jogok bővítésének nem feltétlenül kedvez, de azt nem tudjuk elfogadni, hogy a napirendről lekerüljön, vagy a kisebbségi jogok szűkítéséhez vezessen. Az oktatási törvénytervezetekben, amelyek most közvitára kerültek, mi ahhoz nagyon ragaszkodtunk, hogy a kisebbségi elnyert jogokból minden továbbmenjen, illetve egy-két helyzetben javítsunk is az anyanyelvi oktatás intézményes módozatain. A tervezetben látszik is, hogy nem történt visszalépés.
– A romániai népszámlálás utolsó utáni meghosszabbításánál tartunk. Minden kétséget kizáróan idén ez volt a romániai magyarság egyik legfontosabb kihívása. Sokan becslésekbe fogadkoznak a magyarság számát illetően. Ön miképpen látja, meglesz az egymillió magyar Romániában?
– A mi feladatunk az volt, hogy minél nagyobb számban az emberek megszámláltassanak korrektül az önkitöltéses szakaszban és most is. Hogy hányan vagyunk, az kiderül, amikor megszámolnak bennünket, mert teljesen mindegy, hogy né erről mit gondolok, a valóságot figyelembe véve kell nekünk alakítani az életünket.
Egy dologban biztos vagyok: akár 1,1 millió, akár egymillió körüli szám lesz a népszámlálás végén, az egy életképes és erős, élni akaró közösséget jelent. Számháborúba, meg hogy mikor dőljünk a kardunkba, nem bocsátkozom, hogy egymillió fölött boldognak kell lenni, egymillió alatt pedig depresszióba kell esni. Életerős közösség vagyunk, azt látom, azt tapasztalom minden nap, bármerre megyek.
– A koronavírus-járvány hatodik hullámának elején vagyunk. A kormányban téma-e járvány és mire számíthatunk?
– A kormányban is szó volt a helyzetről, az egészségügyi miniszter tájékoztatta a kabinetet a helyzetről és a várható eseményekről. Azzal számolunk, hogy körülbelül két-három hetes késéssel megjelenik Romániában is az, ami Spanyolországban, Portugliában, Frnciaországban zajlik. A folyamat egyébként már látszik, a számadatok visszaigazolják a feltevéseket.
Ebben a pillanatban az látszik, hogy ez egy nagyon fertőző törzs, de nem okoz súlyos betegséget, tehát a kórházak leterheltsége messze nem olyan, mint ezelőtt néhány hónappal vagy a múlt évben. A természetes immunitás és az oltásnak a mi társadalmunkban is megvolt a jótékony hatása.
A koronavírus elleni oltás negyedik dózisát főleg a 60 év felettieknek ajánlják, illetve azoknak, akik valamilyen krónikus betegségben (is) szenvednek.
Nincsen olyan szándékunk, hogy készenéti állapotot vezessünk be. Megtörténhet, hogy lesz ajánlás maszkviselésre, az egészségügyi intézetekben és közintézményekben mindenféleképpen, de ez csak ajánlás lesz, mert készenléti állapot nélkül nem lehet kötelezővé tenni. Ha az egészségügyi rendszeren nem lesz olyan nyomás, ami más lépésekre késztetne, akkor nem is készülünk semmiféle karanténnal vagy olyan döntésre, ami a korlátozásokat visszahozná.
CSAK SAJÁT
.jpg)
