Dragoș Damian, az egyik legnagyobb romániai gyógyszergyártó, a kolozsvári Terapia vezérigazgatója egyetért Kelemen Hunorral, aki kedden vont párhuzamot a romániai és a magyarországi ipar, illetve gazdasági lehetőségek között az üzemanyagár-kompenzáció tárgyában. Kijelentette, „Kelemen Hunornak igaza van”, és azt is elmondta, Románia most annak issza meg a levét, hogy annak idején szisztematikusan felszámolta a saját iparát és mára nagyrészt importőr lett még azokban az ágazatokban is, amelyekben korábban jelentős exportőr volt.

Az RMDSZ elnöke ugyanis kimondta, amit mindenki tud, de senki sem beszél róla, mégpedig hogy nagy hibát követett el a román állam akkor, amikor privatizálta a kőolajipari vállalatokat, eljutva odáig, hogy napjainkban Romániának gyakorlatilag semmilyen beleszólása nincsen a hazai olajiparba – szemben Magyarországgal, ahol az állam többségi tulajdonosa a MOL-nak, amely a magyar kőolajipar mintegy 80 százalékát lefedi. Ebből kifolyólag Románia képtelen magyarországi mintára csökkenteni az üzemanyagárakat, hiszen ha árplafont vezetne be, azzal nagymértékben beleavatkozna a piacba. „Jelenleg nem tudunk élni a haszonkulcsra vonatkozó lehetőséggel, mivel nem mi birtokoljuk a többséget ezekben a vállalatokban” – mondta. A haszonkulcs esetleges törvényi korlátozásáról Kelemen Hunor kijelentette: „ez egy adott ponton lehetséges, de az biztosra vehető, hogy ez a piacba való brutális beavatkozást jelentene”.

Az RMDSZ elnökének okfejtésére Dragoș Damian, a kolozsvári Terapia gyógyszergyár vezérigazgatója a Stiri pe surse hírportálnak kijelentette: „Kelemen Hunornak igaza van”. A közismert szakember bővebben is elemezte a romániai gazdasági helyzetet, hangsúlyozva, a román állam „elveszítette az ellenőrzést az energia-, élelmiszer-, vegyipar és a védelmi ipar – egy ország alapvető szükségletei – felett, és kénytelenek vagyunk mindent importálni”. Damian kiemelte: „7000 gyárat zártunk be, amelyek 1995-ig a nemzetközi ipar csúcsát jelentették, mindenhová exportáltunk mezőgazdasági és közlekedési járműveket, ipari berendezéseket a vegyipar, a honvédelem stb. számára. Kolozsvár volt a legnagyobb kerámia exportőr, Nagyszeben a szőnyegek, Lugos a selyem, Bukarest az elektronika, hogy csak azokat a városokat soroljam fel, ahol éltem, és amelyekről tudom, hogy ezeket a gyárakat bezárták és helyükön bevásárlóközpontok, irodaházak vagy lakóépületek jelentek meg.”

A szakember felrója, hogy az állam – pótolva a sorozatosan szűkülő ipari termelést - „semmit sem tett” a gyárak helyére, most már minden importból származik. Ugyanakkor megállapítja: „Románia pedig minden szempontból kiszolgáltatott, és abban reménykedünk, hogy az EU egyszer majd segít nekünk.” Hozzátette, az ipar fokozatos leépítésével az állam felszámolta az iskolákat, tönkretette az egész oktatási rendszert, amely közvetlenül a munkaerőpiaccal volt összekapcsolva.

Dragoș Damian ugyanakkor kiemelte: „Magyarország befektetett a technológiába, ipari stratégiái voltak, a legjobb példa erre az egészségipar, ahol az ország szinte importfüggetlen.” Szerinte most a kérdés az, hogy Kelemen Hunor miképpen tudja meggyőzni Nicolae Ciucát és Marcel Ciolacut arról, hogy „sürgősen szükségünk van a stratégiai iparosításra, az energia-, élelmiszer-, vegy- és védelmi iparra, és hogyan tud új befektetőket vonzani, miközben progresszív adózást, szolidaritási adót és extraprofitadót emlegetnek, olyan feltételeket, amelyek minden olyan vállalatot megfutamítanak, amely esetleg érdeklődik a romániai befektetések iránt” – fogalmazott Damian Dragoș.