Nagyszabású emlékünnepség helyszíne volt a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Főgimnázium: Potápi Árpád János államtitkár jelenlétében avatták fel az aradi 13 vértanú és gyóntatópapjuk bronzplakettjét az iskola tornatermének a falán. Az új plakettek az időtállóbb változatai annak, amit Vetró András kézdivásárhelyi szobrászművész korábban elkészített.

A megemlékezésen a céhes város iskolásai, az intézmények vezetői is jelen voltak, őket és az eseményen jelen lévő politikusokat – Potápi Árpád Jánost, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkárát, Tamás Sándort, a háromszéki önkormányzat elnökét, Fejér László Ödön szenátort, Kovászna megye testvérmegyéjének, a Veszprém Vármegye vezetőjét, Polgárdy Imre elnököt és Imre László vármegyei jegyzőt, a kézdivásárhelyi önkormányzat képviselőit – Nagy Judit, az intézmény aligazgatója köszöntötte, majd Bejan András, a főgimnázium igazgatója szólt a jelenlévőkhöz.

„Ma 175 éve annak, hogy Aradon kivégezték a 13 hőst, akik a szabadságért adták életüket. Az ő áldozatvállalásuk példa kell, hogy legyen számunkra. Ezért mi, kézdivásárhelyiek, és a Nagy Mózes Főgimnázium közössége méltó módon állítunk emléket a szabadságért, hazájukért elhunyt hősöknek. 2012-ben emléket állítottunk Sujánszky Euszták paptanárnak, iskolánk egykori nevelőjének, aki az utolsó pillanatban lelki békét, Isten békéjét, a megnyugvást nyújtotta a hősöknek. Ma, 2024. október 6-án örök emléket állítunk a vértanúknak azzal, hogy arcképüket bronzba öntve elhelyezzük iskolánk falára. Valljuk: a múltat tisztelni, annak emléket állítani kötelesség! A jelen alkotás megteremtője Vetró András szobrászművész, iskolánk nyugdíjas művésztanára. Köszönjük, tanár úr mindazt, amit iskolánkért, városunkért tett! Ugyanakkor hála és köszönet a támogatásért Potápi Árpád Jánosnak, a magyar miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkárának, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt-nek, a kivitelező székelyudvarhelyi öntödének, valamint Kelemen Éva tanítónőnek. A jó Isten segítse mindennapjaikat, életüket. Az aradi hősök nemcsak a múlt képviselői, hanem a jövő útmutatói is. Áldozatuk örök emlékeztető, hogy a szabadságért folytatott küzdelem sosem lehet hiábavaló, és nekünk, a jelen generációjának kötelességünk az emlékük őrzése és továbbadása. Ma nemcsak tisztelgünk előttük, hanem ígérjük, hogy a szabadság eszméjét, melyért életüket adták, tovább éltetjük” – mondta az igazgató.

Potápi Árpád János a székelység és a magyarság szabadságszeretetét domborította ki beszédében. „Nemzetünk nagyjairól megemlékezni nekünk, magyaroknak a világ minden pontján erkölcsi kötelességünk. Nem csak azért, mert nagy tetteket hajtottak végre, hanem mert bátorságukkal és elveikhez való makacs ragaszkodásukkal ma is példaként állnak előttünk. 175 évvel ezelőtt a nemzetet hatalmas tragédia rázta meg, amelyről azután még hosszú évekig megemlékezni, sőt, beszélni sem volt szabad. Betiltották az aradi vértanúk emlékét, mert tudták, hogy ezek a bátor hősök olyasmit képviselnek, amelynek ereje felbecsülhetetlen. Ők maguk voltak a szabadság és a hazaszeretet jelképei. A magyar nemzet szabadságharca egy nemes eszmékért vívott, tiszta küzdelem volt, amely soha nem látott egységbe kovácsolta a nemzetet és azokat is, akik bár születésüknél fogva nem voltak magyarok, hittek a szabadságban és az egyenlőség eszméiben. Az aradi vértanúk nem voltak mindannyian magyar származásúak, mégis a magyar nemzet legkiválóbb alakjaiként, nemzeti hőseinkként emlékezünk rájuk. A szellemi örökség, amelyet maguk után hagytak, nemzedékeket tanított bátorságra és nevelt hazaszeretetre.

Mi, magyarok viharos történelmünk során megtanultuk, hogy a szabadság nem magától értetődő, a veszteség pedig nem örök. Bár a szabadságért folytatott harcunkat leverték - hozzáteszem, ehhez két nagyhatalom összefogására volt szükség —, a magyarok szabadságvágyát sosem sikerült letörni. A függetlenség eszméje tovább élt és erősödött nemzetünkben. Büszkének kell lennünk azokra a hősökre, akik életük árán is harcoltak a szabadságért az ország minden pontján” – mondotta az államtitkár.

Utána Fejér László Ödön szenátor beszélt. „Magyar kisebbségként nekünk mindig bizonyítani kellett és kell a mai napig, mindenért dupla árat kellett fizetnünk, de az évek folyamán bebizonyítottuk a helyhatósági vagy parlamenti választásokon is akár, hogy a székelység mindig össze tud fogni, és ha sokszor úgy tűnik, hogy nehezen fordul el a szekér kereke, haladni tudunk előre a megmaradás rögös útjain és végül győz a józan ész. Mindannyian tudjuk: az állam ahelyett, hogy segítene, ott nehezíti meg az életünket, ahol csak tudja. Mondhatjuk azt is, hogy a fejünkre nőtt! Maradjunk hát egységesek, mert csak közösen tudjuk életre hívni elképzeléseinket, terveinket, együtt tudunk összefogni és közös ügyeinkben összezárni. Hála Istennek tőlünk most senki nem kér olyan áldozatot, mint amilyet az aradi tizenháromnak kellett letennie a nemzet oltárára. De valamilyen áldozatot mindannyian kell hoznunk a jó ügy érdekében. És az apró áldozatok is nagy reményt szülhetnek. Ma is, idén is és a jövőben is!” – mondotta aszenátor.

A beszédeket követően az iskola diákjai mutattak be alkalomhoz illő műsort, majd a hagyományőrző csoportok részévételével zajló megemlékezés koszorúzással ért véget.