Szatmárnémetinek is van vértanúja: a tábori pap minden erejével segítette a magyar szabadságért folytatott küzdelmet, október 8-án végezték ki.

Szatmárnémetiben, a már hagyományossá vált október 6-i megemlékezés helyszínén, a Zárda templomnál emlékeztek meg az aradi tizenhármakra, illetve Gonzeczky János tábori lelkészre, akit sortűz általi halállal büntettek az 1848-49-es szabadságharcban való közreműködéséért.

Elsőként református és római katolikus lelki vezetők szóltak az egybegyűltekhez, együtt emlékeztek és imádkoztak az aradi tizenhármakért és a többi vértanúért. Őket Magyar Lóránd, RMDSZ-es parlamenti képviselő követte.

„A vértanúk a hőseink, akik túl tudtak lépni az önös érdeken és látták a nemesebb célt. A szabadság hajtotta a vérüket a csatában, az áldozatkészségük állította csatarendbe azokat is, akik születésüknél fogva nem voltak magyar nemzetiségűek. S akik halált mértek rájuk, nem tudták, hogy az embert ölték meg csupán, az eszmét nem” – mondta Magyar. Rámutatott: a magyarokat és a velük szövetkezőket az eszme vitte előre: szabadság, testvériség, egyenlőség. Ennek a hármas jelszónak a bűvületében élt Az 1848-49-es forradalom szatmári vértanúja, Gonzeczky János is. Budapesten születve nagy utat tett meg addig, ameddig a városépítő Hám János pappá szentelte Szatmáron. Szónokolt mindenhol a szabadság mellett, ahol csak tehette. A magyar nemzeti kormány egyik leglelkesebb hirdetője lett. 1849 áprilisának végén a szószékről kihirdette a függetlenségi nyilatkozatot, majd egy hosszú beszédet tartott, amelyben kiemelte Magyarország függetlenségének a fontosságát. Nem csoda, hogy felkerült a kivégzendők listájára.

Magyar Lórándot a felszólalók sorában Póti Eduárd történelemtanár, a Szent István Kör elnöke követte, aki a tőle megszokott, figyelmet megragadó stílusban beszélt a szabadságharcot követő időszakról, a véres megtorlás időszakáról.

Mint beszédéből kiderült: már a monarchia csapatainak győzelmei után voltak kivégzések, hogy példát statuáljanak, majd a szabadságharc leverését követően az elrettentés volt a cél. Hogy a magyaroknak még egyszer eszükbe ne jusson a császár ellen lázadni. 130 halálos áldozata lehetett a megtorló akcióknak, többszázan börtönbüntetést kaptak, a kényszerbesorozottak száma pedig meghaladta a 40 ezer főt. 

Az ünnepség a Gonzeczky János emléktábla megkoszorúzásával zárult.