Nem volt hiábavaló Batthyány Lajos miniszterelnök és az Aradon kivégzett főtisztek véráldozata, hiszen mindazon célok, amelyekért életüket áldozták, ha késve is, de beteljesültek – jelentette ki Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja szerdán Aradon, az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc leverésének 172. évfordulóján. Az RMDSZ központi üzenetét tolmácsoló Hegedüs Csilla ügyvezető alelnök, államtitkár szerint az erdélyi magyarság erőt meríthet a mindennapi küzdelmekben a vértanúk sorsából.

A 13 aradi vértanú kivégzésének helyszínén álló obeliszknél kezdődtek délután a megemlékezések, majd kora este a belvárosi minorita templomban mutatott be szentmisét Kovács Gergely, a gyulafehérvári római katolikus főegyházmegye érseke. Fohászában azt kérte, hogy a ma embere is képes legyen követni a nemes példát, tartani magát az esküjéhez, az adott szóhoz.

„Az egyház a hitükért meghalt keresztényeket tekintik vértanúknak. Aradon azonban a nemzet vértanúiról beszélünk. Ők nem a hitükért, hanem a magyar szabadságért áldozták életüket. Többségük nem magyarnak született, de felesküdött Magyarországra, és az adott szavához a végsőkig hűséges maradt” – mondta.

Ezt követően a vértanúk emlékművénél, a Zala György alkotta Szabadság-szobornál hangzottak el beszédek. Az erdélyi magyaroknak október 6. nemcsak a szabadságért életüket adó hősökről szól, hanem a nekik emléket állító Szabadság-szoborról is – mondta beszédében Hegedüs Csilla, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, az európai alapok minisztériumának államtitkára.

Egyik fontos jelentése a mai napnak, hogy a számunkra fontos dolgokért meg kell harcolni – fejtette ki. „Zala György szobra 131 éve áll, de ebből, csak 52 évet töltött szabadon. A rendszerváltás után is másfél évtizedig érveltünk és küzdöttünk azért, hogy méltó helyére kerüljön. Számos jelentése van tehát a mai napnak, de egyetlen csomópontja. Arra emlékeztet, hogy küzdeni kell: küzdeni kell a jogainkért, a szabadságunkért, a szabadabb, tehát egy jobb életért. Itt, a régióban, magyarként, és erdélyiként is” – mondta.

Mile Lajos főkonzul felidézte: a magyar történelmi emlékezet, nagyon sok tragikus eseményt őriz, de a magyarság sajátossága, hogy a mártíromságból, a veszteségből, a komor kegyetlenségekkel teli időszakokból mindig talpra tudott állni. „Talán egyetlen esetben mondható ki, hogy az áldozatvállalás fölösleges lett volna, jóllehet minden halál rémisztő, és nem minden pusztítás tehető jóvá. Ám a tragédiákból is erőt tudtunk meríteni. Leggyakrabban éppen azokból” – fogalmazott. Mint mondta: a vértanúkat etnikai és társadalmi származásuk különbözősége ellenére egységessé kovácsolta a szabadság eszméjébe vetett hit.

„Az aradi vértanúk számára a hazaszeretet elválaszthatatlanul összefonódott a szabadság és az egyenlőség, vagyis az egyenjogúság szeretetével. Ezek a közös eszmék kötötték össze a szerb származású Damjanich Jánost és a magyar Török Ignácot, a polgári származású Aulich Lajost és a német főnemesi származású Leiningen-Westerburg Károlyt. Az ő hitük és az ő eszméik tették lehetővé, hogy az 1849-et követő időkben a magyarok felismerhessék: számunkra sem Világos, sem Arad, sem a pesti vesztőhely nem küzdelmeink végső állomását, hanem csak egy-egy fájdalmas, de fájdalmasan is dicső fejezetét jelentik egy korszaknak” – fogalmazott.

A megemlékezés koszorúzással ért véget.

(Nyitókép forrása: MTI/Rosta Tibor)