A szabadságban és az emberi méltóságban mindannyian osztozunk, és egymás szabadságharcaiból tanulunk – jelentette ki Kelemen Hunor Aradon elhangzott beszédében, amikor az aradi vértanúkról emlékeztek meg pénteken.

Az RMDSZ országos elnöke beszédében hangsúlyozta, hogy a szabadság „lényegénél fogva mindenkié”, ugyanakkor az érte vívott küzdelem is az. „A Magyarországon vagy a román fejedelemségekben, Galíciában és Lengyelországban 1848-ban kirobbant forradalmak mindegyike fontos fejezete volt a kelet-európai országok hosszú, több évszázados szabadság-történetének. A tágabban vett térségben, amelyben élünk, Kelet-Európában, a szabadság 1989-ben nyerte el mai – és a korábbiaknál talán tartósabb – formáját.  De kellett ehhez 1848 forradalmi éve épp úgy, mint az 1953-as berlini felkelés, az ’56-os budapesti forradalom, a ’68-as Prágai tavasz vagy az 1980-as Szolidaritás Mozgalom Lengyelországban” – idézte fel Kelemen Hunor.

Felhívta ugyanakkor a figyelmet arra is, hogy a szabadságunknak ma még egy korlája van. „Földhözragadt dolgokról is beszélünk, akkor, amikor emlékezünk, és itt van, mindannyian érezzük, Schengen! Nem teljes az itt élő emberek szabadsága, mert az osztrákok ma is tudnak akadályokat gördíteni elénk. Igazi, valós indok nélkül akadályozzák a szabadság kiteljesedését itt Aradon, Erdélyben, Romániában, megvétozzák azt, hogy szabadon közlekedhessünk; aki az innen pár km-re levő határon egyetlennegyszer átutazott az elmúlt években át akar menni, hosszú órákat állhatott sorba; ennek meg kell változnia!” – szögezte le.

Figyelmeztetett arra is, hogy a szabadság „nem sziklaszilárd építmény, folyamatosan figyelni kell rá, foglalkozni kell fele. Felidézte, hogy éppen egy évszázada az akkori hatalom bedeszkáztatta, majd két évre rá elbontotta az aradi Szabadság-szobrot. „Be lehet tiltani szobrot, könyvet, színielőadást, zeneművet, költséghatékonyságra hivatkozva meg lehet kurtítani a kultúrát és annak intézményeit (…), de az eszme nem az anyagban, nem a művészi üzenet hordozójában él, hanem az emberi szívben, lélekben, emlékezetben – azt meg nem lehet sem tiltani, sem korlátozni, nem lehet parancsba adni, hogy felejtsünk!” – fogalmazott.

Az aradi Szabadság-szobor kapcsán kiemelte, hogy azt az emlékezet megtartotta, a közösség hite pedig visszaállította. „Kisebbségben élve ehhez kellett a többség támogatása is. (…) Szabadság nincs tisztelet és bizalom nélkül. (…) A tisztelet azt jelenti, hogy akkor is elfogadom, amit a másik csinál, ha nem lelkesedem tőle, mert tudom, hogy neki fontos. A bizalom pedig azt, hogy kölcsönösen nem gondoljuk egymásról, hogy a másik rosszat akarna nekünk. Ez már egy jó kiindulópont” – jegyezte meg az RMDSZ-elnök.

Kelemen Hunor arról is beszélt, hogy nem egyszerű a szabadság kivívása és a megtartása. Felidézte, hogy négy évvel ezelőtt szélsőjobboldali párt alakult meg, amely a parlamentbe is bejutott. „Láttuk, mit műveltek az Úzvölgyénél, halljuk, amint fenyegetnek a marosvásárhelyi katolikus líceum kapcsán, vagy összeesküvést szimatolnak egy egyszerű futballmeccs ürügyén is. Láttunk már ilyet az elmúlt évtizedekben. Nem a gondolatok újak, csak a szereplők és az eszközök. Ők a szabadság mai ellenségei!” – fogalmazott. Meglátása viszont, hogy tudjuk, mi az ellenszere ennek: a hit, az erő, az összefogás.

Kelemen Hunor hozzátette: a 33 évvel megalakult RMDSZ a magyar közösség eszköze, a célok és a példaképek pedig az évtizedek során is változatlanok maradtak. „Példaképeink az 1848-as forradalmárok, közelebbről pedig az aradi vértanúk. Mert nemcsak nemes eszményeket képviseltek, de nemes jellemek, kiváló személyiségek voltak. Tetteikből mindannyian ihletet és erőt merítünk” – fogalmazott.