Az aradi vértanúk kivégzésének 175., a Gonzeczky-emléktábla kihelyezésének 25. évfordulójára emlékeztek vasárnap, október 6-án a Zárda templomnál.

A szatmári magyar közösség immár 25. éve emlékezik az aradi vértanúk emléknapján a Zárda templom falán elhelyezett emléktáblánál, mely a szintén vártanúhalált halt tábori lelkésznek, Gonzeczky Jánosnak állít emléket. Itt emlékeztek idén is a szatmári magyarok október 6-án.

A Szatmárnémeti RMDSZ, a MIK és a Szent István Kör által szervezett megemlékezésen Szőcs Péter történész, múzeumigazgató köszöntötte az egybegyűlteket, majd Ft. Román János római katolikus lelkész és Nt. Varga Szilárd Csaba református lelkipásztor imádkoztak és emlékeztek a forradalom hőseire.

„Büszkeséggel tölt el bennünket, hogy városunk egyik papja, Gonzeczky János tábori lelkész az 1848-49-es magyar szabadságharc vértanúinak sorába tartozik. Bárcsak az ő áldozata arra ösztönözne bennünket, hogy mi is bátran kiálljunk szabadságunkért és jogainkért, és használjuk a keservesen kiharcolt szabadságunkat a közjó érdekében. Ha az egyéni karrier, a nagyobb kenyér vagy a külföldön ígért még nagyobb szabadság oltárán feláldozzuk ezeket a nehezen kivívott jogokat, akkor méltatlanok vagyunk a bátor vértanúk örökségéhez. Büszkék vagyunk arra is, hogy Gonzeczky János szatmári római katolikus pap a Zárda építésével ilyen felbecsülhetetlen történelmi és kulturális értéket hagyott ránk. E kincs valódi értékét akkor ismerjük fel igazán, ha mindannyian használjuk és imádkozunk benne” – mondta.

„Ma itt a magyar Golgotán állva, megköszönjük mártírjaink hűségét, áldozatát és azt, hogy nem futamodtak meg a félelmes küldetés láttán. Úgy amint egykor drága Megváltónk Jézus Krisztus sem fordult vissza a via a dolorosáról a szenvedés útjáról, hanem bátran vállalta a halált úgy, hogy a kereszten függve is értünk imádkozott. (...) Köszönjük vértanúinkat, akik mindig emlékeztetnek minket arra, hogy a vérkeresztség virágával tetted naggyá nemzetünket. Segíts, hogy a magunk helyén mi is védjük, ápoljuk és adjuk tovább gyermekeinknek is ezt az áldott örökséget. Légy nemzetünk, népünk vezetőivel és adj nekik erőt, bölcsességet, hogy rendíthetetlenül álljanak meg mindenkor a világ hatalmasaival szemben, hitünk és magyarságunk védelmében” – imádkozott   Nt. Varga Szilárd Csaba.

Magyar Lóránd parlamenti képviselő ünnepi beszédében a vértanúk önzetlenségét emelte ki. „Ők képesek voltak az önös érdekeiken felül emelkedni, s nekünk már csak a kikövezett úton kell haladni, akár behunyt szemmel is, hiszen, ha a népet szolgálod, akkor sohasem tévedhetsz. S ha nekünk most az a feladatunk, hogy a lakosság életét megnehezítő kormány ellen lázadunk szavainkkal, terveinkkel és cselekedeteinkkel, akkor ezt fogjuk tenni. S a mi erőnket Önök adják. Mert azt gondolom, hogy mind olyan országot akarunk, ahol az állam szolgálja, és nem szekálja a polgárait; bízik bennünk, és nem gyanakszik folyton mindenkire; többet ad a tisztességes vállalkozóknak, adófizetőknek, és megbünteti az élősködőket, ügyeskedőket” – emelte ki a politikus.

Gonzeczky János vértanú életútját elevenítette fel beszédében Szőcs Péter. Mint kiderült, Gonzeczky, akárcsak a papok többsége, a szószékről lelkesítette a híveket, prédikációiban a forradalom és szabadságharc eseményeiről ejtett szót, a kormány körleveleit is felolvasta, ez egyébként kötelessége volt. Maga a magyar kormány is törvényesnek kellett tekinteni az októberi császári diplomáig. Ennek ellenére, a különböző törvények, intézkedések felolvasása végzetes volt egyes papok számára, különösen a Függetlenségi Nyilatkozat kihirdetéséért, amely kimondta a Habsburg-ház trónfosztását is, járt komoly fenyítés, több lelkésznek várfogság lett a sorsa, felekezetüktől függetlenül. A magyar kormány ellenőrzése alatt álló területeken amúgy a Nyilatkozat kihirdetésé kötelező volt a lelkészeknek, megtagadásáért a magyar oldal is megtorlást alkalmazott. Tulajdonképpen Gonzeczky csak a kötelességét teljesítette és bár nem rejtette véka alá a magyar kormány iránti támogatását, a soknemzetiségű legénység kevéssé magyar párti tagjai számára is lelkiatya volt. Mégis, katonatársai feljelentésére alapozták az ellene indul eljárást. 1849. augusztus 7-én még egyházi szolgálatait végezte, ám augusztus 13-án, éppen a világosi fegyverletétel napján, elfogták és letartóztatták. Hám János püspök papja ügyében kihallgatásra jelentkezett Haynaunál, aki átvette ugyan a kegyelmi kérvényt, de Gonzeczky életét nem volt hajlandó megmenteni. Az ítéletet végrehajtották, ugyanott, ahol két nappal előbb Batthyány Lajos miniszterelnökkel is végeztek.

Az ünnepi eseményen a református gimnázium diákjai, Máthé Abigél és Csatári Bence szavaltak, dalokkal közreműködött a Barátság Nyugdíjas Klub Dalköre.

A résztvevők a megemlékezés zárásaként koszorúkat helyeztek el az emléktáblánál.