1764. január 7-én, Mária Terézia uralkodása alatt többszáz székelyt mészároltak le Madéfalván, köztük számtalan ártatlan gyermeket is. A Siculicidium, avagy a madéfalvi veszedelem éjszakája örökre beírta magát a történelembe. A felcsíki falu mindent megtesz, hogy őrizze az áldozatok emlékét, az ő tiszteletükre áll a falu központjában az emlékmű, amelyet minden évben turisták ezrei látogatnak meg.

1764. január 7, vízkereszt másnapja: nemcsak a székelység, hanem az egész magyar nemzet történelmébe beírta magát az a nap. Mária Terézia királynő azon rendelete ellen, miszerint vissza kell vezetni az adózást és a határőrséget, a székelyek Madéfalván gyűltek össze, hogy egy tiltakozó petíciót írjanak, ám az üzenet sajnos soha nem jutott el az uralkodóhoz: január 7-én hajnalban a falut lerohanták, több ágyúval lőtték, és mintegy 200 személyt lemészároltak, köztük számos ártatlan gyermeket is.

A leírások szerint igencsak hideg hajnal volt az. A sebesültek közül sokan a befagyott Olt vízén át próbáltak menekülni, és ott vesztették életüket. Bizonyos források több mint 400 áldozatról számolnak be, akik a vérengzést követő napokban a sérüléseikbe haltak bele.

A túlélők egy része a Hargita felé, másik része Szépvízen át, a Gyimeseken keresztül Bukovinába menekült, ott hozták létre az öt falut: Istensegítset, Fogadjistent, Hadikfalvát, Andrásfalvát és Józseffalvát, így az 1764-es évet a bukovinai székely népcsoport létrejötteként is emlegetik.

A Siculicidium-emlékmű 1899-ben készült el, ám mivel közadakozásból építették, sok adósság maradt hátra, emiatt végül csak 1905-ben szentelték fel. A kommunizmus évei alatt nem igazán lehetett emlékezni, az első igazán nagy megemlékezést 1991-ben tartották, amikor több ezren gyűltek össze, hogy egy főhajtással tisztelegjenek a vérengzés áldozatai előtt. Azóta az emlékmű környékét szépen kiépítették: tágas parkolóval, zöld övezettel és egy vendéglővel az év minden napján kész arra, hogy fogadja mindazokat, akik megemlékeznének a madéfalvi veszedelemben életüket vesztett székelyekről.